Amerikai-kubai viszony - Hosszas stratégiai manőverezés után sikerült Obamának meghirdetni az amerikai-kubai enyhülést
- Részletek
- 2015. március 25. szerda, 12:39
MTI 2015. március 25., szerda 12:39
Habár Barack Obama amerikai elnöknek az Egyesült Államok és Kuba kapcsolataiban új fejezetet nyitó tavaly decemberi bejelentését legtöbbször 18 hónapig tartó titkos diplomáciai egyeztetések gyümölcseként ábrázolják, a Reuters brit hírügynökség kutatásaiból kiderült, egy sokkal hosszadalmasabb stratégiai manőverezés előzte meg a két ország elnökeinek történelmi bejelentését.
Obama és Raúl Castro kubai elnök december 17-én közölte, Washington és Havanna több mint ötven év után újra felveszi a diplomáciai kapcsolatokat egymással.
Miközben az amerikai-kubai viszony normalizálásától a Fehér Ház azt reméli, hogy visszaállíthatja befolyását Latin-Amerikában, Obama pedig azt, hogy külpolitikai sikert hozhat számára, a feleket jellemző bizalmatlanság és a kezdeti tárgyalások döcögős jellege jelzi, hogy Washingtonnak és Havannának még számos akadályt kell legyőznie ahhoz, hogy hosszú távon elfogadható viszony alakulhasson ki a két ország között.
Nem Obama volt az első demokratikus elnök, aki megpróbált közeledni Kubához, és sikeréhez nagyban hozzájárult annak felismerése, hogy a kubai amerikaiak vezető rétege generációváltáson ment keresztül. 2008 májusában a konzervatív Kubai-Amerikai Nemzeti Alapítvány előtt tartott beszédében az elnök új politikát hirdetett meg, lazítva a kubai amerikaiakat érintő Kubába utazási és pénzátutalási feltételeken.
Hat hónappal később Obamát a kubai amerikaiak 35 százaléka támogatta, 2012-ben pedig 48 százalékos támogatottságra tett szert a körükben, amely rekordnak számít egy demokrata elnök számára. Miután 2012-ben ismét Obama nyerte az elnökválasztást, decemberben utasította tanácsadóit, hogy kiemelt ügyként kezeljék Kubát.
Ricardo Zunigának, Obama latin-amerikai ügyekben illetékes tanácsadójának 2013 eleji miami látogatása nagyban segített előkészíteni a kapcsolatfelvételt. Zuniga egyebek mellett fiatal kubai amerikaiakkal találkozott, akik megerősítették a Fehér Ház azon sejtését, miszerint egyre csökken az öregedő kubai emigránsok befolyása, akik hagyományosan a gazdasági embargó fenntartása mellett foglalnak állást.
Ezután 2013 áprilisában a Fehér Ház titkos tárgyalásokat ajánlott a kubaiaknak, miután azt a jelzést kapták Havannában lévő illetékesektől, hogy ez pozitív fogadtatásra találna - idézte fel egy amerikai tisztségviselő.
A külügyi tárcát Obama az első időszakban teljesen mellőzte, részben amiatt, mert úgy vélte, az ottani „érdekeltségek” ellehetetlenítenének az ellenséges hozzáállástól eltérő bármiféle Kuba-politikát - tette hozzá egy másik amerikai illetékes. Mindenesetre Castro ugyancsak titokban szervezkedett. Josefina Vidalt, a kubai külügyminisztérium amerikai ügyekben illetékes vezetőjét szintén kihagyták a folyamatból.
2013 júniusában a találkozók a kubaiak olyan ismerős szónoklataival kezdődtek, mint az embargó tarthatatlansága. Visszaemlékezései szerint a tárgyalásokon kulcsszerepet játszó 38 éves Ben Rhodes helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó így vágott vissza a kubai tárgyalópartnereknek: „én még meg sem születtem, amikor ezt a politikát bevezették. Mi itt most a jövőről akarunk beszélgetni”.
Az egyeztetéseket azonban nagyban megnehezítette Alan Gross amerikai segélymunkás esete. A férfit 2009 decemberében fogták el a kubai hatóságok, és 15 év börtönre nem ítélték. Ez a történés évekre visszavetette Obama közeledési kísérletét.
2013 végén Havanna követelései miatt feneklettek meg a titkos diplomáciai egyeztetések: a kubai vezetés azt követelte, hogy Grossért cserébe Obama engedje szabadon a „kubai ötökként” ismert csoport tagjait, akiket kémkedés miatt ítéltek sokévi börtönre az Egyesült Államokban. Obama visszautasította Havanna kérését, mivel Washington tagadta, hogy Gross kémkedett volna. Miközben december elején a nyilvánosság előtt Castro és Obama kezet fogott Nelson Mandela korábbi dél-afrikai elnök johannesburgi temetésén, a színfalak mögött reménytelennek látszott a közeledés a két ország között.
„A kubaiak ragaszkodtak ehhez, és nem tudtunk továbblépni” - jegyezte meg Rhodes, aki Zunigával együtt több mint 70 órán keresztül tárgyalt a kubaiakkal, legtöbbször Ottawában, a kanadai kormány épületeiben.
2014 januárja egyfajta fordulópontot hozott, ugyanis a kubaiak meglepetésére az amerikaiak bedobták a tárgyalásokon Rolando Sarraff, egy 1995 óta kubai börtönben raboskodó amerikai kém nevét. Így a Fehér Ház „kémcsereként” állíthatta be a megállapodást, és Gross elengedése is valószínűbbé vált. A végleges megállapodásra mindenesetre még 11 hónapot kellett várni.
2014 tavaszára Gross családja egyre jobban aggódott a segélymunkás fizikai állapotáért. A Fehér Ház pedig tisztában volt azzal, hogy ha Gross egy kubai börtönben hal meg, a két ország közötti közeledés lehetősége egy újabb generáció felnövéséig váratna magára. Mivel a segélymunkás anyja egy amerikai kórházban haldoklott, a jogászok megpróbálták meggyőzni a kubaiakat, engedjék el egy rövid látogatásra Grosst. Ezt még úgy sem sikerült ezt elérni, hogy Scott Gilbert, Gross ügyvédje felajánlotta, erre az időre maga vonul börtönbe a segélymunkás helyett.
A stratégiai „kirakós” utolsó, a sikerhez nélkülözhetetlen darabkája 2014 februárjában került a helyére: Obama a Fehér Házban felvetette azt, hogy a Vatikánt kérné fel közvetítői szerepre. Úgy vélte, Ferenc pápa latin-amerikai származása, valamint az egyház erkölcsi befolyása jótékony hatással lenne a tárgyalásokra, és olyan vehemens bírálókat iktathatna ki, mint a kubai amerikai Robert Menendez szenátor.
Ferenc pápa elfogadta a felkérést, és 2014 októberében Rómában a tárgyaló felek véglegesíthették a megállapodást, hogy a logisztikai tennivalókat követően decemberben Obama és Castro bejelenthesse az enyhülési politikát.
