Sipos Balázs
- Részletek
- 2010. december 27. hétfő, 06:46
- Sipos Balázs
Semmi
Magyarországon mostanában semmi se történik. Annyira, de annyira semmi, hogy ha naplót írnék, minden naphoz ezt kellene írnom: Semmi.
Ha lenne naplóm, talán nem kerülhetne illetéktelen kezekbe, hiszen lényegében üres lenne. És miért kellene titkolni egy semmi – egy teljesen semmi kis naplót?
De az is lehet, hogy ellenkezőleg. Fordítva. Ha lenne naplóm, vigyáznom kellene, ne jusson nyilvánosságra. Mert ha lenne naplóm, talán politikai túlzásokat tartalmazna. Vagy egyenesen dekadens lenne. Defetista. Destruktív. Mert én is olvastam az újságban, hogyne olvastam volna, hogy megérkezett hozzánk a forradalom.
Az én naplómban azonban ez állna: Semmi.
2010. december 20.: Semmi.
December 21.: Semmi.
December 22.: Semmi.
Olvastam persze a napokban, hogyne olvastam volna, hogy a miniszterelnök úr szóvivője szerint „az európai politikában jelen lévő forradalmi romantika hevülete néha-néha átragad a magyar sajtó egyes tudósításaira is”, és azok a magyar sajtó szabadságát féltő külföldiekről szólnak. De mi mást jelent mindez, mint egy újabb semmit? Mint azt, hogy a magyar forradalmi romantika nem egyedülálló, nem egyedül való, nem páratlan? Hogy csak egy a forradalmi romantikák közül: egy „tizenkettő egy tucat” forradalom és romantika?
Mit is írnék hát a naplómba, a miniszterelnök úr szóvivőjét olvasva? Semmit. Valahogy így:
December 23.: Semmi.
December 24.: Semmi.
December 25.: Semmi.
És így tovább, előre és hátra, oda és vissza, keresztül-kasul az időben.
Ha lenne naplóm, ilyen lenne. És annyira unnám, de annyira, hogy más naplókból másolnék bele idézeteket. Például legkedvesebb naplómból, Márai Sándoréból, annak is 1948-as kötetéből, ezt:
„Időbe telik, amíg az emberek megtanulják, hogy a szolgaság akkor is szolgaság marad, ha szabadságharcból és forradalomból születik.”
Vagy azt a részt, amely szerint a demokrácia mindenkor és mindig megbukik, „ha nem bízza reá a maga kormányzását az oligarchákra, tehát a kiválóakra…”
Ha lenne naplóm, ezt írnám bele minden nap, amikor a miniszterelnök úr szóvivője és más embere nyilatkozik. Sőt: ha lenne naplóm, amit Máraival írnék tele, már évek óta ez az idézet állna benne, hosszú-hosszú évek óta, nap-nap után. Hiszen Magyarországot ki tudja mióta nem a „nemzeti felelősségérzettel” bírók, nem „a műveltséget mint a nemzet önmegóvó képességét” tisztelők és istápolók kormányozzák. Nem a kiválók.
2010. december 26.: Sehol senki és semmi.