Sipos Balázs
- Részletek
- G-7
- 2010. december 27. hétfő, 06:46
Erzsike férje
Magyarországon, a politikában, ma sem történt semmi említésre méltó. Egy-két politikus enyhén megjátszott sajnálattal és dölyffel nyilatkozott másokról, most éppen külföldi zsurnalisztákról, akik nem ismerik az ő nemes szándékait. Akik nem hallják meg az ő szívét, mely a közszabadságokért dobog, és tudatlan módon a zsarnokság szolgájának mutatják.
Átlagosan semmilyen nap volt tehát a mai: sokakat megaláztak, néhányan maguk alázkodtak meg.
Olvastam persze, hogyne olvastam volna az igazságügyminiszter úr nyilatkozatát. A miniszter úr szerint az a baj, hogy a kormány nagy ívű terveinek „egy részét nem ismertetik elégszer, nem állítanak megfelelő érvrendszert a nyilvánosság számára”. A miniszter úr azt is mondta: „Intenzívebbé kell tenni az érvelést a lépéseink mellett. Különösen akkor, amikor egy-egy váratlan vagy gyorsan végigvitt döntésről van szó, hiszen ilyenkor sok esetben a közvélemény a döntéshozók mögött kullog.”
Szóval átlagos nap volt a mai – de hogy mégse múljon el észrevétlenül, közzéteszek egy semmi kis hírt, amelyet tudtommal még nem írtak meg az újságok. Egy kis hírt, amelyet most hallottam a barátomtól, akivel megesett a karácsony előtti napon, és amely történettel talán a miniszter úr segítségére is lehetek, aki a közvéleményre szeretne serkentőleg hatni, s aki a közvéleményt maga előtt óhajtja látni.
Erzsike meg a férje egy semmi kis lakásban lakik Pesten, amolyan „talán ha”, „éppen hogy” ötven négyzetméteres apró lakásban, amelyről pár éve, még egy másik (Gyurcsány-) kormány idején azt hitték, hogy adót kell majd utána fizetniük. Nyugdíjas Erzsike meg nyugdíjas férje ezen felbőszültek, emiatt pártot váltottak, és attól kezdve a jobboldali nagy párt eszméiben hittek.
Erzsike férjét, e kedves, halk szavú embert kérte meg a barátom a szenteste előtti délelőtt, hogy segítsen fölállítani a karácsonyfáját. Majd a munka után leültek a konyhában, kinyitottak egy üveg pezsgőt, Erzsike férje meg beszélni kezdett, beszélni az életről:
– Ezek – mondta –, ezek felemelik az árakat, mert azt hiszik, hogy mindent megtehetnek. Mondtam én, hogy ne az Orbánékra szavazzunk, mondtam Erzsikének, de csak nem hagyta. Most meg tessék: ezek bármit megtehetnek. Mondtam én, mondtam Erzsikének, hogy a jobbikosokat kell választani. Akkor most legalább lenne elszámoltatás és büntetés, és a komcsikat legalább kivégeznék.
Így beszélt Erzsike férje, majd megköszönte a pezsgőt, és hazament az ő Erzsikéjéhez.
Én pedig ezt a történetet hallva forró fürdőt vettem, töltött káposztát vacsoráltam, kinyitottam egy palack jobbféle fehér bort, és arra gondoltam: vajon mi történne, ha a miniszter úr ismerné Erzsike férjét, innen a közvéleményből.