Helyzetkép – 2014. november–december

 

A szerk. megj.: Katona Tamás statisztikus, közgazdász, volt pénzügyminisztériumi államtitkár 2010 óta havi rendszerességgel készít elemzéseket a gazdaság és a társadalom helyzetéről. Az alábbiakban a januári elemzésből olvashatnak részeket, Katona Tamás a Galamus olvasói számára válogatta őket a teljes jelentésből, amely itt olvasható pdf-ben.

Fenntartható növekedés az EU-ban, egyszeri Magyarországon

Meglepően optimista prognózist tett közzé az Európai Bizottság. Ezt arra alapozta, hogy a tagországokban ez évben már sehol sem várható a gazdaság zsugorodása. A tendencia ebben a megközelítésben kétségtelenül meggyőző: 2012-ben a tagországok összességében a bruttó hazai termék volumene 0,4 százalékkal, az eurózónában 0,7 százalékkal mérséklődött a megelőző évhez képest; a tagországok többségében, 15 országban, ezen belül 10 eurózónabeli gazdaságban csökkent a GDP, közülük 7 országban több mint 2 százalékkal. 2013-ban az Európai Unió egészének gazdasági teljesítménye stagnált, míg az eurózónáé 0,5 százalékkal zsugorodott. Tizenegy tagországban, köztük 8 eurózónabeli országban csökkent a bruttó hazai termék, de a zsugorodás mértéke csupán két gazdaságban, Cipruson és Görögországban haladta meg a 2 százalékot; ezekben az országokban súlyos volt a recesszió: a GDP 5,4 százalékkal, illetve 3,9 százalékkal esett vissza. A múlt évben az eddig rendelkezésre álló adatok, illetve prognózisok szerint 3 év után újra bővült az integráció gazdasága: az Európai Unió egészében 1,3 százalékkal, az eurózónában 0,8 százalékkal emelkedett a GDP. Vélelmezhetően mindössze három országban zsugorodott a gazdaság: Cipruson 2,8 százalékkal, míg Olaszországban és Horvátországban egyaránt 0,5 százalékkal. A legdinamikusabb növekedés Írországban ment végbe, ahol – a helyreállítási periódus keretében – feltehetően 4,8 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék.

Az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy fordulóponthoz ért az unió, azáltal, hogy megteremtődtek a fenntartható fejlődés és a növekvő foglalkoztatás lehetőségei. Ennek a fordulatnak az előzményei közé tartozott a beruházások bővülése, a végrehajtott strukturális reformok és a költségvetési felelősség érvényesítése. A kedvező kilátásokat alátámasztja az alacsony olajár, a növekvő külső és belső kereslet, valamint az euró árfolyamának gyengülése. Ugyanakkor a prognózis számba vesz olyan fejlődési ütemet csökkentő kockázatokat, mint a súlyosbodó geopolitikai konfliktusok, a jelentős pénzpiaci volatilitás, azaz a nagy bizonytalanság, valamint a lassan csökkenő munkanélküliség. Ezen felül eltérő az egyes tagországok fiskális politikája. A Bizottság azzal számol, hogy az államháztartási hiány ez évben a bruttó hazai termék 2,6 százalékára, jövőre 2,2 százalékára csökken.


A magyar gazdaság ez évi kilátásait a mértékadó elemző intézetek nagyon hasonlóan ítélik meg. Általános vélemény szerint a múlt évben bekövetkezett dinamikus növekedés egyszeri tényezők együttes hatásának következménye, és ez évre jelentős, sőt a következő évekre további lassulást várnak. Az eddig ismert adatok szerint a múlt évben a bruttó hazai termék 3,2–3,4 százalékkal emelkedett; az Európai Bizottság prognózisa ez évre 2,4 százalékos, jövőre 1,9 százalékos bővülést vár. A tavalyi kiemelkedő növekedési ütem főként annak köszönhető, hogy az uniós forrásokat az ország időben egyenetlenül hívta le, és a 7 éves ciklus lezárultával a múlt évben került be a gazdaságba az összesen rendelkezésre álló 8 ezer milliárdos keret csaknem 30 százaléka. A tavalyi kapkodás egyik oka, hogy a kormány 2010-ben leállította az uniós projekteket, s csaknem két évig nem is indultak újra; többször is átalakította a fejlesztési források elosztásáért felelős intézményeket, a működésképtelenség határára juttatva az érintett szervezeteket. A lemaradást sok szabálytalanság árán, kétségbeesetten igyekezett behozni a kormány, amellyel egyébként a későbbi büntetéseket kockáztatta. Ez az amúgy rendkívül kedvezőtlen helyzet a tavalyi növekedési ütemet érzékelhetően megemelte.

A tavalyi jelentős növekedést segítette a járműipari fejlesztések lezárulása, illetve ennek következtében a jelentősen megnövekedett kapacitások termelést növelő hatása. A mezőgazdaság kiemelkedő évet zárt 2013-ban, amely tavaly megismétlődött; az agrárium hozzáadott értéke így jelentősen felülmúlta a várakozásokat. A GDP növekedésben jelentős tényező volt a fogyasztás érzékelhető emelkedése, amelyben a választási gazdaságpolitika hatása tükröződött. A korábbi évek erőteljes megszorításai után a három választásra figyelemmel a kormány a fogyasztást növelő intézkedéseket hozott. Természetesen a gazdasági növekedés jelentős dinamikája statisztikailag az előző évhez mért változást jelenti, azaz a kiemelkedőnek tűnő ütem az előző évek recessziójához mérten értelmezhető. Jellemző a magyar gazdaság állapotára, hogy a múlt évi növekedéssel a gazdasági teljesítmény csupán elérte, pontosabban valószínűleg csak alulról súrolta a válság előtti szintet, miközben a környező országok ezt a szintet már évekkel ezelőtt elérték és meghaladták. Azaz a lemaradásunk az elmúlt években nyilvánvalóvá vált.

Tavaly kétmilliárd eurót elérő működőtőkét vontak ki az országból

Az idei évben azért nem számíthatunk a fejlődési ütem fennmaradására, mert a dilettáns, konfrontatív kormányzati gazdaságpolitika következtében menekül a működőtőke, elmaradnak a beruházások. Az elmúlt években a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika következtében már látható volt a működőtőke kivonásának tendenciája; ez a folyamat tavaly egészen nagy méreteket öltött, és – az anyabankok kényszerű tőkepótlását leszámítva – 2 milliárd eurót elérő működőtőkét vontak ki az országból. Láthatóan gyorsuló ütemben romlik az ország nemzetközi megítélése, amely akadályozza a nemzetközi gazdasági kapcsolatok erősítését. A saját gazdasági és politikai közegünkben növekszik a bizalmatlanság, így fokozatosan nehezülnek az üzletkötések, míg a keleti kapcsolatok nem hoztak érdemleges eredményt.

Jellemző a gazdaság helyzetére, hogy az uniós projektek által felpörgetett állapotban a beruházások tavaly – kétségtelenül a rendkívül alacsony bázishoz képest – 14–16 százalékkal bővültek, és az építőipari termelés volumene is hasonló dinamikával nőtt, addig idén a beruházások volumene várhatóan stagnál, és az építőiparban sem lehet érzékelhető növekedésre számítani. A nemzetközi konjunktúra is kétségtelenül befolyásolja a gazdasági kilátásokat, de ennél sokkal nagyobb kockázatot jelent a nemzetközi elszigeteltség. Ahhoz is gyökeresen más, kiszámítható, a piacgazdaság alapvető elveit tiszteletben tartó gazdaságpolitikára van szükség, hogy legalább ne növekedjen az elmaradásunk a környező országokhoz képest. Igaz, erre vajmi kevés reményt kínál a jelenlegi kormány.

Foglalkoztatás: A versenyszférában a múlt évben éppen annyian dolgoztak, mint közvetlenül a válság előtt

A múlt évben jelentősen bővült a foglalkoztatás. Az előző években meglehetős nehézségek árán tudta kimutatni a kormány a dolgozói létszám emelkedését, tavaly a gazdasági növekedés eredményeként 208 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak átlagos száma a 2013. évihez képest. A bővülés fele a versenyszférában következett be, míg egyharmada a közfoglalkoztatottak és a külföldön dolgozók emelkedő létszámának köszönhető. Ugyanakkor ez a számottevő bővülés az előző évek csökkenő, majd stagnáló foglalkoztatásához képest ment végbe, mivel 2013-ban a foglalkoztatottak száma még nem érte el a 2008. évi létszámot sem. Azóta a közmunkások száma kétszeresére nőtt, és folyamatosan emelkedik a külföldön dolgozók száma is. A versenyszférában a múlt évben éppen annyian dolgoztak, mint közvetlenül a válságot megelőzően.

Kormányzati beavatkozás nélkül feltehetően alacsonyabbak lennének a lakossági árak a jelenleginél

A múlt év utolsó hónapjaiban a magyar gazdaságot is elérte az Európai Unió több tagállamában már egy éve érzékelhető dezinfláció. Az ipari termelői árak mérséklődését az energiahordozók markáns áresése és a némileg lanyhuló kereslet, a mezőgazdasági árak esését az igen kedvező termés és a szerény kereslet magyarázza. A fogyasztói árak a múlt évben a vártnál is nagyobb mértékben estek. A fogyasztói árak mérséklését meghatározta a világpiaci árak tartós csökkenése is; érvényesült a háztartási energia hatósági árának többszöri csökkentése, igaz a világpiaci tendenciák alapján kormányzati beavatkozás nélkül feltehetően alacsonyabbak lennének a lakossági árak a jelenleginél.

Az államháztartási hiánycél teljesült – súlyos következmények árán

A kormány már az év elején deklarálta, hogy teljesült a 2014. évi államháztartási hiánycél; ugyan még csupán a pénzforgalmi adatokat ismerjük, de minden bizonnyal biztonságosan a 2,9 százalékos kitűzött érték alatt maradt az eredményszemléletű deficit. Tehát amennyiben ez volt a kormány legfontosabb gazdaságpolitikai célja, akkor ez kétségtelenül teljesült. A tartalmi kérdések ugyanakkor egészen más képet mutatnak. A jelenlegi kormány az ötödik olyan költségvetési évet zárta, amely világosan mutatja a gazdaságpolitika súlyos következményeit. A gyökeresen átalakított államháztartási szerkezet mélyen leértékeli nem csupán a jólét kiadásokat, hanem a modernizáció esélyét megteremteni képes szolgáltatások elől is elszívja a forrásokat. Előrebocsátva, hogy a kormány következetes magatartással gyakorlatilag megsemmisítette a költségvetés transzparenciáját, érdemes megvizsgálni a strukturális mutatókat. Pontos információkhoz csak nagy nehézségek árán lehet jutni, mert a költségvetési és a zárszámadási törvények nélkülözik az államháztartás áttekintését lehetővé tevő részletes paraméterek közzétételét. Külön problémát okoz, hogy még a szerény mennyiségben közölt információk sem konzisztensek, így nem mindig lehet homogén idősorokat képezni.

A felsőoktatásra fordított kiadások aránya: 2003 – 5,3; 2010 – 4,8; 2013 – 3 százalék

A jövő felélését előidéző kormányzati magatartás nem csupán abban nyilvánul meg, hogy nem egészen négy év alatt elköltötték a teljes, háromezer milliárd forintos magánnyugdíjpénztári vagyont, hanem abban is, hogy a közoktatástól és a felsőoktatástól igen jelentős forrásokat vontak el, amelynek már a közeljövőben rendkívül súlyos következményei lehetnek. Ha az egyik legjellemzőbb mutatószámot, a közkiadások arányát vizsgáljuk a bruttó hazai termékhez képest, akkor a közoktatásban jól látható a jelentős pénzkivonás. Míg a közoktatásra fordított közkiadások összege 2003-ban még elérte a GDP 5,3 százalékát, és 2010-ben is a bruttó hazai termék 4,8 százaléka volt, addig ez az arány 2013-ra döbbenetesen alacsony lett: a GDP 3 százalékára szűkült. A felsőoktatási közkiadások összege az előző évtizedben a bruttó hazai termék 1 százaléka körül alakult, míg 2010 óta bekövetkezett drasztikus forráskivonás következtében a GDP 0,6 százalékára esett vissza. Ez az érték az Európai Unióban tapasztalható átlag alig fele, a közoktatásra fordított hányad pedig az uniós átlag kevesebb mint kétharmada.

Három év alatt 11,5 százalékkal nőtt a jövedelmi szegénységben élők aránya

Ennél is nagyobb megvonás sújtotta az egészségügyi és a szociális kiadásokat. Ennek hatását sajnos jól mérhetővé teszi, hogy a születéskor várható átlagos élettartam Magyarországon az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban, a 40 éves férfiak várható élettartamát tekintve pedig az utolsó helyen vagyunk, már Románia és Bulgária is megelőz bennünket. A jövedelmi szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők aránya nálunk a népesség egyharmadát sújtja, 2013-ban 33,6 százaléka volt érintett, 2010-ben ez az arány 29,9 százalék volt, ami azt jelenti, hogy az érintett népesség száma három év alatt 11,5 százalékkal nőtt. Ilyen mértékű romlás az Európai Unió egyetlen tagországában sem ment végbe az utóbbi öt esztendőben, sőt az országok döntő többségében – ha szerény mértékben is – javult a helyzet.

Államháztartási kiadások: torz szerkezet

Az államháztartási kiadásokban rendkívül torz szerkezet alakult ki, amelyet az idézett elő, hogy az állam fokozatosan kivonul azokról a területekről, ahol feladata lenne a közjóllét érdekében, a jövedelmi különbségeknek a megélhetés szintjéig történő kiegyenlítésében, és a nemzetgazdaság olyan szegmenseibe nyomul be a működési peremfeltételek átlátható szabályozása, és ezek megtartásának ellenőrzése helyett aktív szereplőként, ahol a nálunk gazdaságilag fejlettebb demokratikus államokban nincs feladata. Az európai kormányok nem költenek annyit értelmetlenül gazdasági funkciókra, amennyit a magyar politikai vezetés. A kormány az elmúlt nem egészen öt évben kétezer milliárd forintot költött részvények, társasági üzletrészek, ingatlanok vásárlására. Államosított bankokat és az egész takarékszövetkezeti szektort, állami hatáskörbe vonta a szerencsejáték-piactól a dohánykereskedelemig a piacgazdaságban az állami gyámkodásra igényt nem tartó területeket, és teherautógyárat, valamint járműjavítót is vásárolt. Ennek ellentételezésére több mint ezer milliárd forintot kivont az oktatásból, az egészségügyből és a szociális szférából. Azt csak rendkívüli jóindulattal lehet esetleg feltételezni, hogy ne számolt volna a súlyos következményekkel, vagy azt kell gondolnunk, hogy egészen más szempontok vezérelték.

Ha ezeket a tényeket mérlegeljük, akkor korántsem állíthatjuk, hogy sikeres az államháztartás működése, miközben maga az intézményrendszer is vergődik a forráskivonás következményei miatt. Mára az egészségügyi ellátás finanszírozása a működőképesség határa alá szorított intézményeket, az iskolarendszer durván szelektál a tanulók között, és növeli a gyerekek családból hozott hátrányait, a felsőoktatás pedig egyre kevésbé képes betölteni a modern kor követelményeinek megfelelő szerepét. A kormány szerint ugyanakkor az államháztartási politika sikeres, mert a hiánycél a múlt évben is teljesült.

 

Katona Tamás közgazdász

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal