Keleti nyitás – a Putyin-látogatás elé

 

 

Helytelenül értelmezi a sajtó V. Áronnak, a Fidesz volt ifjúsági tagozati elnökének múlt csütörtöki őrizetbe vételét. Nacionáléjából ugyanis egyértelműen kiderül, hogy részben saját cégein, részben a kormánypárt által támogatott egyesületeken keresztül jelentős szerepe volt a testvéri Moldáviához fűződő üzleti kapcsolatok fejlesztésében. Ehhez képest elhanyagolható tény, hogy moldáv partnerei megtévesztették és hamis euróval fizették ki. Nem elmarasztalás, elismerés járna neki, hogy a látható nehézségek ellenére kitart a magyar külgazdasági politika forradalmian új irányvonala mellett. Nota bene, a kilencmillió forintnak megfelelő összeg akár meg is kétszerezheti a moldáv-magyar árucsere volumenét; a határ a csillagos ég.

Ami sajnálatos, az az, hogy V. Áron most már szinte biztosan nem tudja S. Csabát felváltani a Fidesz – reményeink szerint – hamarosan létrejövő pályaudvari tagozatának elnöki székében. S. Csabát, aki, mint ismeretes, két évtizeddel ezelőtt a józsefvárosi pályaudvaron hajnali fél háromkor egy tucatnyi Fidesz-közeli céget adott el néhány százmilliós köztartozással egyetemben egy kitűnő referenciákkal rendelkező horvát üzletembernek, páratlan üzleti érzéke okán akár a keleti nyitás előfutárának is nevezhetnénk.

A dolog egyébként úgy történt, hogy az ismeretlen férfi először tüzet kért S. Csabától a négyes peron mellett, majd miután rágyújtott, megkérdezte, nincsenek-e véletlenül eladó vállalatai. S. Csabánál történetesen éppen ott volt a szóban forgó tizenhárom cég szabályos ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott adásvételi szerződése, ahogy az jogkövető magyar állampolgárok esetében szokásosnak mondható, s mivel a darabonkénti százötven forintos vételárban egyetértettek, az üzlet hamarosan megköttetett. Maga az aláírás csak azért húzódott el egészen hajnali háromnegyed háromig, mert a felek sehogyan sem tudtak megegyezni a zürichi kereskedelmi kamara mellett működő választott bíróság illetékességében. Az ügyészség azután 2001-ben ad acta tette az ügyet, mivel visszaélés gyanúja nem merült fel. Igaza lehet tehát a kormányfőnek, amikor nemrégiben a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak úgy nyilatkozott, hogy a magyar üzleti élet átláthatóbb a németországinál. Ennél átláthatóbb ügyletet valóban alig ismer a jogtörténelem.

S. Áronról időközben kiderült, hogy Fidesz-tagsága már 2012-ben megszűnt, mivel nem fizette időben a havi háromszáz forintos tagdíjat, s erről pártja ajánlott levélben értesítette is – csak a levél átvevőjének aláírása mosódott el kissé. 2014 decemberéig így feltehetően egyszerű magyar állampolgárként vett részt Fidesz-delegációkban külföldön és itthon egyaránt, ami az emberekkel együtt lélegző néppárt esetében természetes. Igaz lehet az az érvelés is, hogy nem lehet állandóan tagkönyvet kérni valakitől, aki pártja nevében lép fel. Az újságírók azonban jól teszik, ha mostantól egy-egy interjúkérés előtt ellenőrzik, tagja-e még az illetékes miniszter vagy államtitkár a pártjának. Mert meglehet, az offshore cégek elleni hadüzenetet is olyasvalaki írta alá, aki már évek óta nem tagja a Fidesznek; így aztán nem csoda, hogy ebben az engesztelhetetlen, mondhatni utolsó töltényig vívott háborúban vesztésre állunk Málta, Zug kanton, valamint néhány politikus és kormánybiztos ellen.

Az mindenesetre túlzásnak tűnik, hogy az állam és egynémely nagyvállalkozó vitája odáig fajulhat, hogy az illetőnek tartania kellene attól, elüti egy autó. Súlyosan alábecsüli államunk kreativitását az, aki ilyesmit sejtet. Alig titkolt büszkeséggel mondhatjuk, a magyar polgári fejlődés már régen meghaladta azt a szintet, amikor még dömperrel kellett álldogálni kivilágítatlan útkereszteződésekben, ahogy az a keleti nyitás egyes országaiban megszokott. Ami persze nem jelenti azt, hogy a nagyvállalkozó cégbirodalmának nem kellene a jövőben kellemetlen meglepetésekkel számolnia.

Kiderülhet például, hogy a Class FM-nek már évek óta nincs érvényes sugárzási engedélye és erről jogerős határozatot is kapott, csak az irat átvevőjét nem találják sehol. Egy rutinellenőrzés kiderítheti, hogy a Közgép tűzvédelmi szabályzata szinte semmiben nem felel meg az új polgári törvénykönyv előírásainak, ezért a cég ajánlatai sajnálatos módon érvénytelenek. Az igazi adu ász persze az lenne, ha a hatóság két évtizedes fáradhatatlan keresés után megtalálná a Fidesz-közeli cégeknek a józsefvárosi pályaudvaron köddé vált vevőjét, és behajtaná rajta vagy S. Csabán a be nem fizetett köztartozásokat.

Valószínűleg az érintett nagyvállalkozó tudja a legjobban, hogy az üzleti birodalomépítés és birodalomrombolás eszközei Magyarországon lényegében megegyeznek. Sőt, minden bizonnyal azt is tudja, hogy amikor egy cégtől az állam reklámadó címén elveszi az árbevételének felét, azt fogalmilag helyesen nem adóztatásnak, hanem fosztogatásnak hívják. Úgy véljük, abban az országban, ahol egy ilyen tartalmú törvényt kilencvenszázalékos többséggel megszavaz a parlament, semmiféle keleti nyitásra nincs szükség.

Az az ország ugyanis már maga a Kelet.

 


Endrődi Gábor közgazdász, cégvezető

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal