Le Monde: „korrumpálni annyi, mint megtenni az első lépést a bukás felé” – korrupcióellenes törvények Nyugaton

 

 

Az alábbi írás, amelynek szertője Valérie Segond, a Le Monde című francia napilapban jelent meg. A cikk a francia vállalat, az Alstom (a budapesti metróvonalakon is közlekedő szerelvények gyártója) elleni korrupciós eljárások nyomán feltérképezi a nyugati országok korrupcióellenes törvényeit és gyakorlatát. Kiderül belőle, hogyan működnek egyebek mellett az amerikai antikorrupciós törvények és hatóságok, amelyekkel az Orbán-kormánynak is meggyűlt a baja. A cikkből az is kiderül, hogy a francia hatóságok nyomoznak az Alstom magyarországi ügyletei miatt is, és hogy a francia vállalatok már félnek (a magyarok még nem). Az írást rövidítve közöljük.

Fekete nap az Alstom számára. Egy azok közül, amelyek örökre megpecsételik a vállalat hányatott történetét. És amely iránt egyetlen francia cég sem maradhat közömbös. 2014. december 22-én a Alstom-csoportra, az amerikai Departement of Justisszal (DoJ – Igazságügyi Minisztérium) kötött megállapodás keretében rekord összegű, több mint 772 millió dolláros (668,5 millió euró, kb. 207 milliárd forint) pénzbüntetést szabtak ki, miután maga a csoport is elismerte, hogy megsértette a külföldi cégekre vonatkozó amerikai korrupcióellenes szabályokat, a Foreign Corrupt Practice Actet (FCPA). Bevallotta, hogy meghamisította a számláit, amikor mintegy 75 millió dollárnyi kenőpénzt eltüntetett, amely arra szolgált, hogy megszerezzen 4 milliárd dollárnyi szerződést erőművekre vagy elektromos hálózatokra Indonéziában, Szaúd-Arábiában, Egyiptomban és a Bahamákon, illetve a tajvani metróhoz kapcsolódó beruházásokra.

Persze nem ez az első büntetés, amelyet egy francia csoportra rónak ki korrupció miatt, de ez a legjelentősebb, amelyet amerikai földön valaha kiszabtak, jóval magasabb, mint a Siemensre 2008-ban kivetett 450 millió dollár (amelynek ezzel szemben további 350 millió dollár büntetést kellett kifizetnie a tőzsdei hatóságoknak). Mert a DoJ ezzel egy egész korrupciós rendszer szankcionált, mint James Cole főügyészhelyettes elmondta: „olyan rendszerről van szó, amely több mint tíz éven át több kontinenst fogott át, és amelynek látványos volt a nagysága, merészsége és kiterjedése”.

Az Alstomnál azonban a fekete sorozat nem ért véget. A csoportot a nagy-britanniai Serious Fraud Office (a súlyos csalások hivatala) is vizsgálja korrupció miatt, amely a New Delhi, varsói és tuniszi metrószerződéseket érinti. Mindez azt követően, hogy az Alstomot elítélték 2007-ben Mexikóban, 2008-ban Olaszországban, 2011-ben Svájcban lettországi, tunéziai és malaysiai ügyletei miatt. És azt követően, hogy 2012-ben a Világbank három évre eltiltotta az Alstomot attól, hogy válaszoljon olyan ajánlattételi felhívásokra, amelyeket ő finanszíroz, a tilalom két leányára is érvényes, mert megvesztegettek zambiai tisztségviselőket 2002-ben. És ez még mindig nem minden: Franciaországban a nemzeti pénzügyi hatóság is nyomoz az Alstom után lengyelországi, tunéziai és magyarországi ügyletei miatt.


Megrázkódtatás

Noha az ügyletek többsége a 2000-es évek elejére nyúlik vissza, a rendszer akkor sem állt le teljesen, amikor 2003-ban Patrick Kron került a cég élére, mint azt a tuniszi metró is bizonyítja, amelynek a szerződését maga Patrick Kron írta alá 2005-ben. És nem állt le azt követően sem, hogy a cég 2006 után áttért a megfelelés politikájára, mint azt a tajvani metró is bizonyítja 2002 és 2010 között, illetve az egyiptomi villamos erőmű ügye, amely egészen 2011-ig (!) tartott.

A francia vállalatok számára, amelyeknek hosszú ideig védelmet nyújtott a franciaországi igazságszolgáltatás, az Alstom-dosszié komoly megrázkódtatást jelentett. […] Ám ha a nyugtalanság nő, a kockázat is egyre nagyobb lesz. Először is azért, mert az Egyesült Államokat, amely elsőként hozott és főként alkalmazott drasztikus korrupcióellenes szabályokat tartalmazó törvényt már 2000-től, követte Svájc, az Egyesült Királyság (2010, United Kingdom Bribery Act – UKBA), Olaszország, Svédország, Spanyolország, amely ezt a magánkorrupcióra is kiterjesztette. Márpedig ezek a törvények az egyes országok területén túl is alkalmazandók. Így minden, az Egyesült Államokban is jegyzett vállalat, amely dollárt használ az inkriminált ügyletekben vagy amelynek az íméljeit az Egyesült Államokban telepített szerver továbbítja, az amerikai igazságszolgáltatás hatáskörébe tartozik. Az angol rendszerben ahhoz, hogy valamely vállalat az UKBA-nak alávetett legyen, elég, ha tevékenysége az Egyesült Királyságra is kiterjed, még akkor is, ha ennek a tevékenységnek semmi köze az inkriminált ügyletekhez. Mi több: míg Franciaországban senkit sem lehet kétszer vizsgálni vagy büntetni ugyanazon cselekmények miatt, az amerikai és a brit törvény a kettős elítélést is lehetővé teszi.


A szankciók súlyosbítása

A másik aggasztó tényező a megtorlás súlyosbodása. A korrupció tényállása is egyre bővült az évek során. „Az országok többségében a korrupció ma már nemcsak a fizikai, hanem a jogi személyekre is kiterjed – mondja Vincent Béglé, a Norton Rose Fulbright ügyvédje. – És ma már a harmadik generációs bűncselekmények fenyegetik a bárhol bejegyzett vállalatokat: ha korrupción vagy a korrupció kísérletén érnek egy olyan személyt, aki az adott vállalathoz tartozik, legyen a munkavállalója, alvállalkozója vagy közvetítője, a vállalat hatalmas bírságokkal néz szembe, ha nem tett meg mindent azért, hogy megakadályozza az ilyen magatartásokat. A cégnek tehát rendelkeznie kell a világsztenderdekhez való alkalmazkodás politikájával, hogy ilyen esetekben megvédhesse magát.” Ennek alapján ítélték el 2011-ben az Alstom svájci leányvállalatát egy 2002-es ügylet miatt, noha a cég 2006-ben hatályba léptette a maga alkalmazkodási politikáját. De ez még nem minden. Mert maga a csúszópénz fogalma, ahogy az érte kiszabott bírság is, egyre szigorúbb: az UKBA még drasztikusabb, mint az amerikai törvény, mert megtiltja az „ügymenetkönnyítő juttatásokat” is [dépenses de facilitation, facilitation payments], amelyek egy-egy eljárás, például a vámhatósági eljárás gyorsítását szolgálják. És a bírság összege korlátlan.

Területen kívüliség, a törvények szigorodása: a nagy francia vállalatok nincsenek többé védve, és ma már tudják ezt. […] Jelenlétük a világban arra kötelezi őket, hogy együttműködjenek az amerikai igazságszolgáltatással és tárgyaljanak, mihelyt velük szemben felmerül a korrupció gyanúja. Ellenkező esetben a végtelenbe nyúló eljárást kockáztatnak, amely tönkreteszi a jóhírüket és elvágja őket minden piactól. […] Az együttműködés elutasítása hatalmas költségekkel jár, mint a BNP Paribas vagy az Alstom esete bizonyítja. Ezt értette meg a Sanofi, amely ellen a DoJ indított vizsgálatot több korrupciós eset miatt: a Sanofi a tárgyalást választotta.

[…] Robbanásszerűen nő azoknak a vállalatoknak a száma, amelyeket a Világbank korrupció miatt kizárt a pénzpiacokról. És a nagy amerikai vállalatcsoportok, mint a GE vagy az Aecom olyan szigorú alkalmazkodási-megfelelési politikát dolgoztak ki, amelynek nyomán egyre inkább csak olyan társaságokkal hajlandók együtt dolgozni, amelyek működése átlátható. Azaz a tét is egyre inkább az lesz, hogy adott cég jut-e megrendeléshez a piacon. Sőt, a cégek létezése egyáltalán, mert belepusztulhatnak a korrupcióba. A Thales Engineering and Consultingnak be kellett zárnia 2009-ben, négy évvel az után, hogy a francia igazságszolgáltatás elítélte korrupció miatt. Egy vállalat jó híre olyan immateriális vagyon, amelynek egyre nő a jelentősége. Más szóval: korrumpálni annyi, mint megtenni az első lépést a bukás felé.


Fel kell számolni a törvénybe ütköző magatartásokat

[…] Miért rónak ki 40 százalékkal súlyosabb büntetéseket az FCPA alapján a francia cégekre? James Cole amerikai főügyészhelyettes ezt az Alstomról szóló döntésében így indokolja: „A szándékom az, hogy ez a világ összes vállalatának egyértelmű üzenet legyen: a minisztérium nem szűnik meg üldözni és büntetni a korrupciót a törvény biztosította legvégső határokig.” Fordítsuk le: Az Egyesült Államok azért sújt le olyan erőteljesen a francia vállalatokra, mert a francia igazságszolgáltatás ezt nem teszi meg. Mindaddig, amíg Franciaország nem kezeli kellő hatékonysággal az ilyen ügyeket, a külföldi igazságszolgáltatás lesz kénytelen ezt megtenni. Leslie Caldwell, a DoJ bűnügyi igazgatóságának vezetője szerint, aki arról ismert, hogy megfegyelmezte a bankokat: „Arra ösztönözzük a vállalatokat, hogy dolgozzanak ki igazi megfelelési programokat, hogy feltárhassák és felszámolhassák a törvénybe ütköző magatartásokat, és együttműködjenek velünk. Akár megteszik ezt, akár nem, a minisztérium fel fogja tárni a bűncselekményeket, lefolytatja a vizsgálatokat, és ehhez minden törvényes eszközt fel fog használni, beleértve a cégek és magánszemélyek elleni vádemelést.


A Le Monde cikke, amely eddig arról szólt, hogy a francia vállalatok hajlanak a korrupcióra, ám a francia igazságszolgáltatás nem működik hatékonyan a korrupció megfékezésében, ezzel a meglepő tanulsággal zárul:

Ez minden. Az Egyesült Államok a nagy igazságtevő szerepében lép fel gazdasági kérdésekben, mindenütt a világon. Rákényszeríti mindenkire a maga igazságszolgáltatását, begyűjt több milliárd dollárnyi pénzbírságot és felszólítja a világ vállalatait, hogy az ő szabályait alkalmazzák. És mintegy mellékesen megsegíti a saját vállalatait a világméretű konkurenciával szemben, amikor lehetővé teszi számukra, hogy a mi vállalatainkat olcsón felvásárolják. A (francia) nemzetvédelmi hivatal főtitkárságának egykori elemző tisztje, Eric Denécé szerint (aki 2014 decemberében jelentést adott ki „Egy ügylet háttere: a GE és az Alstom felvásárlása” címmel) a francia vállalatokra rákényszerített szankciók „hatékony fegyvert jelentenek az amerikai vállalatok szolgálatában, abban a gazdasági háborúban, amelyet az Egyesült Államok folytat a világ többi része ellen”.



A cikkhez fűzött megjegyzés az amerikai korrupcióellenes törvényről:

Az Alstomra kiszabott bírság azt szankcionálja, hogy a csoport megsértette a Foreign Corrupt Practices Actet (FCPA). Ez az 1977-es törvény megtiltja az olyan cégeknek vagy személyeknek, akik jogi kapcsolatban állnak az Egyesült Államokkal, hogy bárkit pénzzel vagy más formában nyújtott előnyökkel befolyásoljanak. Noha az Astom nem az Egyesült Államokban van bejegyezve, az igazságügyi vizsgálat az egyik leányvállalatától indult ki, amelynek a székhelye Connecticutban van, és egy olyan bankszámlájától, amelyet egy marylandi bankban nyitottak, s amelyre az elhíresült csúszópénzeket átutalták.

 

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal