Arculatjavítás
- Részletek
- Fleck Zoltán
- 2010. január 14. csütörtök, 03:31
Hazaér a polgár a sztrájk miatt nehezített terepen, és az újabb korrupciós letartóztatásokról tudósító hír után azt hallja, hogy egy budapesti főiskolán a leendő pr-szakembereknek már tanítják a BKV esetét: hogyan kell válsághelyzetben kommunikálni. Sőt az államvizsgatételek közé is bekerült a botrányoktól szenvedő cég arculatjavítása. Való igaz, jelenleg ez a cég nem tud hihető válaszokat adni arra, ami történik. A kríziskommunikáció és „hírnévrekonstrukció” fogásait ismerő szakemberek talán kisegíthetnék a céget a jelenlegi gödörből. Aligha.
A BKV-esetet akár büntetőjogi szemináriumok tananyagává is lehetne emelni: demonstrálni lehetne rajta, hogyan működik valójában a korrupció, miként lehet közpénzeket hatékonyan magánosítani. Attól tartok azonban, a korrupció mechanizmusainak egészéről ismét nem fogunk teljes képet kapni, ehhez politikamentes és szakszerű nyomozásra, majd nagyobb nyilvánosságra lenne szükség.
Tele van ez az ügy olyan kérdésekkel, amelyek tisztázása nélkül senkinek semmit nem hihetünk el, hiába fog a legtehetségesebb pr-szakember tanácsokat adni. (Nyilván nem kevés közpénzből.) A fővárosi közlekedési cég mindig is kedvező politikai terep volt, ahol az utolsó közlekedési útvonal is pártpolitikai ügy, üzleti számítását is mindenki megtalálta. Remek koalíciók és egyezségek, osztozkodások világa, amelyben kormányzópárti káderek és szakmásat játszó ellenzéki „civil szervezet”, alvállalkozók egyaránt kielégíthették vágyaikat.
A leendő pr-szakembereknek ajánlanék azért egy alapos jogi kurzust is, amelyben arra is ki kéne térni, miként lehetséges az a gyors karrier, amelyet a parkolóházban pénzszámolás közben tetten ért jogi igazgató mondhatott magáénak. Az igen korlátozott képességű jogász valamit mégiscsak tudhatott, néhány évvel a diplomaszerzés után a BKV igazgatói széke már nem az első vezető beosztása volt. Akkor kellett volna kirúgni – ennek lett volna kedvező pr-értéke – amikor az adatvédelmi biztosnak a buszok bekamerázását kifogásoló állásfoglalására annyit tudott válaszolni, hogy nem baj, mi akkor is kamerázunk.
A bíróságok egykori vezetői is hajlamosak voltak marketingfogásokkal kezelni a súlyos működési problémákat. Az ellenkező eredményt érték el: a társadalmi bizalom tovább csökkent. Csak az átláthatóság, a visszaélések, a korrupciós csatornák mechanizmusainak feltárása segíthet. A hírnév visszaállításához fel kéne borítani a közéletet átszövő piszkos koalíciókat. Nem kommunikációs szakembereknek való munka.
