rss      tw      fb
Keres

Állatvásár

 

Tudják, az úgy van, hogy az írás írja önmagát!

Beleszaladtam! Az állatvásárokról akarok írni…

Valamikor ez Debrecenben a Vágóhíd utcán zajlott, volt ott kismalac, süldő, vágnivaló hízó is, borjú, tehén és kiscsikó, vevő és eladó, lótenyésztő-cigányok Gábor-kalapban, adtak-vettek-cseréltek a gazdák, de a KÖJÁL vagy ki tudja melyik hivatal kitalálta: nincs ez így jól – és bezárták.

A „Zsibogó”, a debreceni ócskapiac maradhatott, ott gombostűtől repülőgépig mindent lehet kapni – de az állatoknak nem marad hely. Vagy megérezték „illetékesék”, hogy állat sem lesz már, vagy zavarta-csavarta az orrukat a tehenek, disznók, kecskék és juhok kipárolgása, nehéz szaga.

Van új állatvásárhely Debrecenben, hogyne lenne. A Diószegi úton, aszfaltozott, körbekerített, zárható – belépődíjat is fizetni kell –, ezért az utánfutókra fölvert jószágokat az út két oldalán árulják, aztán időnként elporoszkálnak, száguldanak is olykor, mert jönnek korunk új adóbehajtói, a rendőrök, gyakrabban a közterület-felügyelők, büntetnek keményen.

Közterület, ott meg nincs helye az alkunak.

Bent néhány jószágot látni, hízlalásra szánt bikaborjakat, tehenet, olykor fölhoznak nagy, nehéz „sodrott” lovakat, egy-két kisteherautón juhok unatkoznak – ennyi, meg baltanyél…

Az állatállomány Magyarországon 1991 óta csökken, országos adatok szerint 20 év alatt a felére apadt. Néhány megyében nem ilyen riasztóak a számok, de az új földbérleti rendszer csak ront az átlagon, hiszen juhnyájak, szarvasmarhák maradtak legelő nélkül. Néhány állami gazdaság utódcége vagy egy-egy szövetkezet még megtalálja a maga hasznát, de Debrecenből, Hajdúböszörményből Székesfehérvárra meg a jóisten tudja, hová szállítják a tehéntejet. A juhokat nem fejik, a húsuk drága – juhász barátom szerint eddig még csak-csak vettek tőle karácsonyra, lakodalomra félbirkát, negyedet, ma nem kell a kutyának se, az olasz jókedv vagy homlokráncolás diktálja az árakat, mennyiért is veszik-viszik a húsvéti bárányt. Legyint.

Ma már különben szabad az állattartás. Hajdúszoboszlón majdnem ölre mentek a szomszédok, mert az egyik disznót hizlal, a másik vendégszobát üzemeltet. Sok a légy. Vagy kevés. Kideríthetetlen, ők azóta nem beszélnek.

Tudod, hogy miért tűntek el hazánkból a fecskék? – Aradi Csaba, a Hortobágy, a Nagyerdő és a pusztai madárvilág egyik legnagyobb barátja tágra nyitotta szürkéskék szemét, vizslatta, hogy sejtem-e a választ, majd szelíden feloldozott: eltűntek a trágyadombok, kevés a légy, meg a muslica, nincs repülő rovar-bogár, sok a vegyszer – halálra mérgezzük magunkat. A fecskék ezt nem várták meg, elmaradt az okosabbja.

Volt egy pénzügyőr tiszt Debrecenben: hajnalban elvitette magát egy faluba, beleszagolt a levegőbe, és megmutatta a házakat, ahol a zugpálinkát főzték.

– Miért hajnalban, főnök? – kérdezte a gépkocsivezetője.

– Mert ha kihordják reggel az istállóból vagy a disznók alól a trágyát, az orrom használhatatlan, a pálinkaillatot elnyomja az ammónia szaga…

Mehetne most már reggel, délben, este is, de minek?

Csak így…

 

Tornyi Ferenc újságíró

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal