rss      tw      fb
Keres

Zeit: Német állami és vallási vezetők a Brandenburgi kapunál

 

 

A Die Zeit című német lap Amikor a sokszínűség erővé válik címmel közölte Lisa Caspari cikkét. A vallási szövetségeknek és a politikusoknak különböző véleményeik és gondjaik vannak. A terror ellen azonban együtt állnak ki – egyedülálló jelzés különleges időkben.

Olyan jelenetek ezek, amelyek meg fognak maradni az ember emlékezetében. Az emlékezés a Brandenburgi kapunál. A megosztottság leküzdésének jelképe: Pink és kék, és piros – egy sokszínű társadalomért világít.

Előtte, micsoda kép: egymásba karolva az állam és a vallások vezetése: Angela Merkel kancellár és Joachim Gauck államelnök közrefogta Aiman Mazyeket, a Muzulmánok Központi tanácsának elnökét. A Zsidók Központi Tanácsának helyettes elnöke, Abraham Lehrer nem messze áll, az evangélikus és a katolikus egyház személyiségei mellett. Ott vannak a szövetségi kormány miniszterei, még a politikai kegyvesztett Christian Wulff volt államfő is felkerült az emelvényre.

Forrás: Twitter

Erről a Brandenburgi kapu előtti kis színpadról mindannyian a Pariser téren összegyűlt emberekre néznek, és azok visszanéznek rájuk: sok ezren vannak, és ők is demonstratívan egymásba karoltak.

Merkel és Gauck és Gabriel nevet, és nevetnek a vallások képviselői. Ezekben a sötét napokban végre egy oldott kép. Amely hatalmas jelkép is: a muzulmán szövetségek hívták a politikusokat és a polgárokat erre a párizsi terror elleni közös, néma tüntetésre. „Ahogyan mi ma itt együtt állunk, úgy szeretném látni az egész társadalmat. A terroristák meg akartak osztani bennünket, de az ellenkezőjét érték el” – mondja az államfő.  


Egy Korán-szúra a békéért

Itt jelzést akarnak adni azok ellen is, akik az iszlamista terror által megerősítve érzik magukat téves világlátásukban: alig 24 órával korábban itt tüntetett a Bärgida – a „Berliniek a Napnyugat Iszlamizálása Ellen” elnevezésű szervezet.  Német zászlókat lengettek, és szidták a sajtót és a politikát. Szomorú rendezvény volt: az iszlám néhány száz bírálója zuhogó esőben, rendőrautók gyűrűjében, jóval több ellentüntető közepette.

De a hatás megvan: ez a kép is a Brandenburgi kapu előtt keletkezett. És húszezer ember aggasztó képeket produkált Drezda óvárosának kulisszája előtt.

Ezért a sokszínű tüntetés kedden nem csak gyászolni akart, hanem verbuválni is, a világra való nyitottságnak, a toleranciának és egy rossz hírbe keveredett vallás arculatának. „Nem fogjuk megengedni, hogy a hitünkkel visszaéljenek” – kiáltja a tömegnek Mazyek, a Muzulmánok Központi Tanácsának elnöke. A szörnyű párizsi gyilkosságok után például nem csak a Pegida vonja kétségbe, hogy az iszlám békés vallás.

A tüntetés kezdetén, nem sokkal este 18 óra után egy tudós éppen ezért nagyon is tudatosan a Korán 5. szúráját idézi: a vallási ének a tér felett lebeg, egy csapásra elnémítja a jelenlévőket: „Aki megöl egy emberi lényt, az mintha minden embert megölt volna. És aki megóv egy életet, az olyan, mintha minden életet megóvott volna.”

A hallgatóság sokszínű. Csak kevesen tartanak plakátokat, a legtöbben úgy jöttek, ahogyan voltak. Teljesen civilben, polgárként, nem aktivistaként. Csendes, elgondolkodó a hangulat a téren, amilyen ezen a turisták látogatta helyen ritkán érezhető.  


Mindenki más következtetéseket von le

A Brandenburgi kapu közelében sok politikus gyűlt össze – volt miniszterelnökök, mint Kurt Beck, az FDP volt nagyjai, mint Hermann Otto Solms, és minden párt parlamenti képviselői, akik a közeli Bundestagban tartott frakcióülések után siettek ide. A kormányzati negyed munkatársai ma korábban befejezték a munkát. De láthatók itt apák, gyerekeikkel a vállukon, hallani francia és arab beszédet. Turisták azt kérdezik a rendőröktől, hogy mi történik ott elől.  

A tüntetés résztvevőivel beszélgetve gyorsan érzékelhetővé válik, hogy egyesíti őket a párizsi gyilkosságok miatti gyász, de sok minden el is választja őket. A brutális merényletek, de az ezt követő viták is minden egyes emberben egészen különböző kérdéseket vetettek fel.

„Egy kicsit tényleg fél” néha, amikor Berlinben közlekedik, mondja Rina, egy indonéziai lány, aki Berlinben tanul. Mert látszik rajta a vallása. A barátnőivel jött ki a tüntetésre, nyüzsgő, vidám csapat, amely rögtön feltűnik színes fejkendőivel.

Pár méternyire áll Dilek Güven, hullámos a haja, nincs fejkendője. Öntudatosan emeli magasba improvizált plakátját: „Mikor neveztek minket németeknek?” – áll rajta. Ő attól tart – mondja –, hogy a merényletek tovább mélyítik majd a bevándorlókkal szembeni előítéleteket: „Én ateista vagyok, de török vendégmunkások unokája. Nálatok mindig muszlimának neveznek. Ez kirekeszt minket” – kiáltja.

Mennyire nyitottan járunk el a bevándorlókkal és a menekültekkel Németországban? Hogyan fogalmazzuk meg a terror idején a szívesen látás kultúráját? Egy olyan kultúrát, amely nem redukál minden egyes embert a (vélt) vallására?

Ezekre a kérdésekre nehéz megadni a választ – különösen a politikának nehéz. Ezt kell tapasztalnia éppen Angela Merkel kancellárnak is. Úgy találja, hogy az iszlám Németországhoz tartozik, és ezt a merényletekre való reagálásként újra hangsúlyozta. Ám a saját pártja kevéssé lelkesedett ezért.

Egészen másként, mint a muzulmánok, akik a mai napig tisztelik Christian Wulff megbukott kereszténydemokrata  államfőt a mellettük való egyértelmű kiállásáért. Ez odáig megy, hogy Mazyek, a vallási szövetség elnöke a tüntetésen mondott beszédében elsőként Wulffot üdvözölte – még mielőtt a kancellárt köszöntötte volna.


A zsidók vállvonogatásra panaszkodnak

Lehrer, a Zsidók Központi Tanácsának helyettes elnöke a tüntetést egy számára fontos üzenet közvetítésére használja fel. Még világosabb beszédet akar a muzulmán szervezetektől, és óvja őket attól, hogy „szemet hunyjanak”. Éppen nekik kell valamit tenni a vallásuk téves értelmezése ellen, és végre harcba kell szállniuk a fiatal emberek radikalizálódása ellen. Lent a tömegben viszont kétkedik Orkan Özdemir, az SPD egyik helyi politikusa Berlin déli részén: „Nekünk, muzulmánoknak nem helyes elhatárolódni a merénylőktől, mert ez azt jelentené, mintha valaha is közösséget vállaltunk volna velük.”

A németországi zsidók képviselőjének egy másik üzenete is van, amelyet minden némethez és minden európaihoz intéz: „A Hamász chartájának a mai napig minden zsidó megsemmisítése a kitűzött célja” – hangsúlyozza Lehrer. Erre a felvetésre túlságosan gyakran csak vállvonogatást kap válaszként. A párizsi merényletek nyomán Németországban sok zsidó elbizonytalanodott – figyelmeztet a szövetség képviselője. Ez veszélyt jelent a szabad társadalomra nézve, és senkit nem hagyhat hidegen.

Nem akar „semmit szépíteni” a különböző vallások együttélésében – így fogalmaz Gauck államfő is a beszédében. Ő amiatt aggódik, hogy a közel-keleti konfliktust Németország utcáin vívhatják tovább. Minden német feladata, hogy szembeszálljon a muzulmánok és a zsidók elleni támadásokkal.

Nagyon sok probléma van, és ezeket a közös tüntetésen nem hallgatták el. Mert – fogalmazott Gauck – ahhoz, hogy a vallások közötti távolságot áthidaljuk, egyszerűen rendszeresen és őszintén beszélni kell.

„A sokszínűségnek találkozásokra van szüksége” – mondja Gauck. És ez kedden este valósággá vált: fontos és súlyos találkozó volt ez a Brandenburgi kapu előtt.

 

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal