Látlelet egy miskolci közgyűlésről

 

Hová tetszik menni, polgármester úr? – kérdeztem enyhe iróniával a közgyűlési beszédem alatt mosolyogva távozó Kriza Ákost. Elég fontos kérdéseket feszegettem, gondoltam, talán érdemes lenne végighallgatnia, de hát ő másként látta. Talán az irritálta, hogy elsőként a hepatitisz járvány megelőzéséről beszéltem, ő pedig köztudomásúan orvos. Mondtam: nem elhallgatni kellene a fertőzéseket, ahogyan ezt a városban teszik, hanem minden eszközt bevetve felhívni az emberek figyelmét, hogyan előzhetik meg. Októbertől számítva két hónap alatt negyvenről százhatvanra emelkedett a betegek száma, és elsősorban az iskolások veszélyeztetettek. Legutóbb a Hunyadiban lett beteg több gyerek és egy tanár, de az érintett osztályokon kívül egy szülőt és diákot sem tájékoztattak arról, mire figyeljenek, hogyan védekezzenek.

Aztán megkérdeztem, miért ülnek a bizottságokban a képviselőtársaim, ha két fölvetésemet úgy szavazták le, hogy vitát sem nyitottak róla. Azért nem készítettem egyikből sem önálló indítványt, mert a közgyűlésben ugyanígy elvetették volna. Pedig jó okkal kérdezem, hogy kinek jó az, hogy az önkormányzati elismerések adományozásáról döntő kuratóriumban szinte kivétel nélkül a városvezetéshez (Fidesz-KDNP) közel álló emberek ülnek? Két független, megbecsült szakember nevét vetettem föl a bizottsági ülésen, de egyedül maradtam. Nota bene, nem értettem egyet azzal a módosító indítvánnyal, amely szerint a kuratórium ezentúl, ha úgy ítéli meg, hogy nem érkezett megfelelő javaslat egy-egy címre, díjra, majd ő maga tehet javaslatot az illető személyekre… Jaj, ez olyan átlátszó! Nem elég a már-már korlátlan hatalom, még és még több kell!

Érdeklődtem, föltehetnénk-e a város honlapjára az összes testületi ülést, hogy bármikor visszanézhető legyen, és megkaphatnánk-e az előterjesztéseket emberi időben, nem az ülés előtti este. Őszintén mondom: értelmes válaszokban reménykedtem. Ostobaság volt. Gesztusok, politikai elegancia? Értelmes viták, egyeztetések? Itt? Ugyan már.

Alakuló közgyűlés a diósgyőri várban – boon.hu/Ádám János

A régi motorosok csak vigyorogtak rajtam. Mi ezt csináljuk négy éve. Majd megtanulod te is, hogy mindent indítványt lesöpörnek, ami nem az övék. Veled egyelőre még kesztyűs kézzel bánnak, még nem kaptál durva elutasítást.

De nem kellett sokáig várnom, mert közben visszajött a polgármester. Csúnyán leszúrt. Hogy én nem vagyok járványügyi szakember, és fejezzem be a rémhírterjesztést a médiumokban, a Hunyadiban nincs hepatitiszes gyerek, sem tanár. A közgyűlés visszanézhető a minap.hu-n, és az előterjesztéseket az SZMSZ szerint kapjuk meg. Becsmérlő hanghordozása, zord tekintete, megfellebbezhetetlenségébe vetett hite olyan ismerős volt valahonnan. Ja, persze, a parlamenti ülésekről. Szavaiban, mimikájában (verbális és metakommunikációjában) a házelnököt idézte. Ezt vajon külön kurzusokon tanítják nekik?

Viszontválaszra persze nincs mód. Így aztán nem tudtam elmondani, hogy az ÁNTSZ-től van dokumentumom arról, hogy hány hepatitises gyerek és tanár van a Hunyadi iskolában. És éppen a lényegről, a megelőzésről egy nyikk sem hangzott el! Hogy a városi propagandaújság honlapján csak egy hónapig vannak fönn a közgyűlési felvételek, és ha meg is engedi az SZMSZ, hogy akár éjfélig is küldhetnek anyagokat a képviselőknek, lehetne önmérsékletet tanúsítani.

Van abban igazságuk a mostanában színre lépő civileknek, hogy az ellenzéknek semmilyen komoly beleszólása nem lehet az ország vagy akár egy fideszes többséggel vezetett település irányításába. De a munkánk, ha komolyan vesszük, mégsem értelmetlen. Az ominózus közgyűlés után pár perccel fölhívott egy anyuka, aki látta az egyik kereskedelmi tévében a „rémhírterjesztésemet” (a városi tévé el sem jött a tájékoztatóra), és áldja a nevemet, hogy felhívtam a figyelmet a fertőzésveszélyre. A fia ugyanis a Hunyadiba jár, de őket, szülőket a kutya nem tájékoztatta a hepatitiszről, azt sem tudták, hogy van ilyen gond. A gyerek egy nap rosszul érezte magát, a körzeti orvos azzal küldte haza őket, hogy csak izomláza van a srácnak. Ám az anyuka nem nyugodott, mert látta a tudósítást, és másik szakemberhez fordult. Kiderült: a fiú hepatitisz A-val fertőződött, kórházba került, de már jobban van.  Félévtől már nem a Hunyadiba jár, átíratták egy közeli kisváros iskolájába. Köszöni még egyszer.

Kedves Anyuka! Én is köszönöm.

 

Nagy-Korsa Judit

újságíró, az Együtt – A Korszakváltók Pártja tagja

facebook.com/nagykorsa

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal