Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. január 12.

Bolgár György kérdései a 2010. január 12-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük a BKV-sztrájkot, amely nemcsak ma okozott és okoz zűrzavarokat a budapesti közlekedésben, hanem holnap is fog. Délután ugyanis nem sikerült megegyezni a vitás kérdésekben. Ha még a vasutasok egy része is besegít, lesz itt nagy felfordulás. Mi a megoldás?

Másik témánk, hogy Orbán Viktor szerint még mindig Gyurcsány Ferenc Magyarország tényleges irányítója. A Fidesz elnöke ezt egy finn lapnak mondta. De vajon miért? Hiszen ez az üzenet nem elsősorban hazafelé szól, választási célokra. Gyurcsány-fóbia?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Fidesz pártigazgatója szerint nincs jelentősége annak, lesz-e miniszterelnökjelölti vita a választási kampányban, hiszen mindenki tudja, hogy csak a Fidesz képes kivezetni az országot a bajból. Kubatov Gábor az MTI-nek azt mondta, a jelöltvitához először azt kellene tisztázni, melyik a második erő Magyarországon. Tényleg? Ezt nem a választásokon döntik el? Mert addig a Fidesz a második erő, az első pedig az MSZP.

Aztán még egy figyelemre méltó kijelentés Kubatovtól. A kormányprogramot firtató kérdésre a Fidesz-igazgató azt mondta, a kormányprogramnak akkor jön el az ideje, ha bizalmat kaptak a választóktól. Igen? És akkor milyen programra fognak szavazni?

És végül mi a véleményük arról, hogy mintegy 150 ezren nézték meg eddig az APEH vagyonadó-kalkulátorát, többen, mint amennyien vagyonadót lesznek kénytelenek fizetni. Vajon miért?


A BKV-sztrájkról
Interjú Demszky Gábor főpolgármesterrel


Bolgár György: - Csalódott, hogy nem sikerült befejezni a sztrájkot, hanem folytatni fogják?

Demszky Gábor: - Természetesen igen, és nem tudok mást tenni, mint a budapestiek türelmét kérni, és a második helyen köszönetet mondani azoknak, akik kiállnak, azoknak a buszsofőröknek és villamosvezetőknek, HÉV vezetőknek, akik ma is felvették a munkát, és alapszinten ellátják a szolgáltatást a BKV szakszervezeti vezetőinek az intelmei és akarata ellenére. Nekik köszönhető, hogy a város egyáltalán működőképes maradt.

- Mi a magyarázata annak, én napok óta próbálom kideríteni sikertelenül, hogy a szakszervezetek egy része beleegyezett az új, másfajta kollektív szerződésbe, így a villamosok és a trolibuszok egy része is közlekedik, sőt a HÉV-ek is, a buszvezetők viszont nem. Ön ismeri esetleg a részleteket? Mi az, ami másképp érinti a buszvezetőket, mint mondjuk a villamosvezetőket?

- Nekik magasabb a jövedelmük, és a kollektív szerződés szerint több juttatást kaptak.

- Az az extra juttatás, ami több annál, mint amennyi a munka törvénykönyv szerint járna?

- Igen, tehát a cafeteria és egyebek. Egyébként ha mondjuk a Volán-sofőrökével hasonlítjuk össze a jövedelmüket, ők 45 százalékkal magasabb fizetést kapnak átlagban. Ez elég jelentős különbség. Ezt egyébként ugyanilyen sztrájkfenyegetéssel érték el a szakszervezetek. Korábban, nagyon hosszú ideig, Aba Botond volt a BKV vezérigazgatója. Ilyenkor mindig megjelent nálam és elmondta, hogy bizony ezek nagyon radikálisak és nagyon kemény fiúk, és ha nem kapják meg, mondjuk, a pulykapénzt – amit csak azért hívnak így, mert nevet kellett adni a gyereknek, ez az év végén 45 000 forintot jelent –, akkor bizony leáll a BKV, és akkor ő nem tudja, hogy mi lesz. Tehát azt lehet mondani, hogy egy olyan stratégia folytatódik most, amely korábban bevált, és egy privilegizált munkavállalói csoport érdekérvényesítésének az egyik nagyon-nagyon kemény eszköze ez az általános sztrájk.

- Ez valószínűleg így van, másfelől azonban a közvéleménnyel nem könnyű mindezt elhitetni, mert a közvélemény azt látja, hogy a buszsofőr ott ül a buszban, rá van bízva 50-70 ember, nagy a forgalom, idegesítő, nehéz a munka, a busz nem kötött pályán megy, mint a villamos, tehát nagy a vezető felelőssége is. Valószínűleg így gondolja a budapestiek jelentős része, többet is érdemelnek, mint akár a Volán-buszvezetők. Nem lehet, hogy ezzel is magyarázható az ő többletjuttatásuk?

- Én a különbséget nagyon jelentősnek tartom, és mint említettem, ezt részben ilyen eszközökkel érték el az autóbuszsofőrök. A mostani fellépésüket azért tartom elfogadhatatlannak, mert a jelenlegi gazdasági helyzetben egy alapvetően jóléti juttatásért – például pulykapénzért vagy 3 százalékos nyugdíjpénztári plusz egészségbiztosítási befizetésért – sztrájkolni, leállítani a várost, ez nem a tényleges helyzetnek megfelelő eljárás. Elfogadhatatlan eljárás. Lehet, hogy nem vagyok igazságos velük, de úgy gondolom, föl kellene venniük a munkát, a szakszervezeteiknek pedig meg kellene kötniük azt a megállapodást, amelynek az eredményeképpen mintegy félmillió forinttal többet kapna egy átlagos BKV-dolgozó a következő évben, tehát 2010-ben, mint ha csak a munkatörvénykönyv alapján járó juttatásokat kapná.

- Igen ám, de legutóbb például a Közlekedési Dolgozók Országos Egyesületének vezetője nyilatkozta azt, hogy az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb bércsökkenéséről van itt szó a tervek szerint, és vannak olyan emberek, alkalmazottak, akik akár több tízezer forintot is vesztenének, és más számítások szerint is legalább havi tízezer forintos nettó jövedelemcsökkenés következne be a buszvezetőknél. Ez mindenesetre különbözik attól, amit ön mond, hogy ez 500 ezer forinttal több annál, mint ami a munka törvénykönyv szerint járna. Másrészt az ön volt helyettese, Horváth Csaba kormánybiztos tegnap azt mondta, hogy összességében 13 százalékos jövedelemnövekedés van nekik megajánlva. Hol van itt a konkrét, kézzelfogható, bizonyítható igazság? Csökkenés vagy növekedés van?

- Mindenképpen azt lehet mondani, hogy a korábbi kollektív szerződéshez képest kevesebb a plusz juttatás, tehát az ajánlat szerint nem jár ez a bizonyos kétszer 3 százalék, csak kétszer 1 százalék befizetése a nyugdíjpénztárba, és nem járna ez a bizonyos év végi 45 ezer forintos pulykapénz. Ám mivel megváltoztak az adószabályok, több marad a dolgozóknál, tehát több marad a borítékban. Ez a bizonyos 13 százalékos átlagos többlet természetesen csak 350 ezer forintos jövedelem alatt van. Ebből a 13 százalékból le kell vonni azokat juttatásokat, amelyeket nem kapnak meg a dolgozók, tehát az előbb említetteket. Így a kettőnek a különbözete mintegy 6-7 százalékos plusz. Tehát én semmiképpen sem mondanám azt, hogy drámai mértékben csökkent a jövedelem. Reálértékben nő, miközben a közszférában országosan reálértékben csökken.

- Igen, tehát akkor jól érthetjük most már a dolgot: az állami intézkedések következtében, a buszvezetői körben átlag 13 százalékos nettó jövedelememelkedés következne be. Azonban a kollektív szerződés tervezett változtatásai ebből elvinnének 6-7 százalékot. Ezért csak mintegy 6-7 százalékos nettó jövedelemnövekedés maradna. Ha ebből levesszük a 4 százalékos várható áremelkedést, még az is 3 százalékos reáljövedelem-emelkedés volna. De erre mondják azt a szakszervezetek, hogy ha egyszer a kormány jót akart nekünk, és bevezette ezt az új járulék-, illetve személyi jövedelemadó-változtatást, akkor miért akar ebből elvenni, visszavenni a BKV vezetése?

- A múlt heti sztrájk egy dologra jó volt: az emberek világosan látták, hogy milyen állapotban vannak a BKV-s buszok. Ez most már nemcsak egy sokszor ismételt metafora, hanem kézzelfogható valóság mindenkinek a számára. Na most, ha a BKV-menedzsment odaadja a buszvezetőknek, ebben a formában, ahogy a kollektív szerződés szerint kérik, azt a pénzt, amit korábban megkaptak, tehát az eddigi gyakorlatot folytatja, akkor nem lesz pénz az autóbuszok jelentős feljavítására vagy autóbuszcserére. Ráadásul megszegjük a kormánnyal kötött megállapodást, amely szerint a költségeket csökkenteni kell, és ennek ez az egyik jelentős forrása, a kollektív szerződésen való változtatás. Így a BKV elesik egy igen jelentős kormányzati támogatástól is. Tehát összességében a másik út a totális válsághoz vezető út, ott nincs megoldás. Mi olyan pályára szeretnénk állítani – együtt a kormánnyal egyébként és együtt mindazokkal, akik józanul gondolkodnak a BKV-nál – a BKV-t, amely fenntartható pálya, ahol az az egyensúlytalanság, amely jellemző volt a BKV gazdálkodásának elmúlt 19 évére, megszűnik. Az elmúlt év végén az utolsó pillanatban kötött megállapodás a Bajnai-kormánnyal ezt lehetővé teszi. Tehát itt van a kezünkben a megoldás, ezért van bennem indulat és meg nem értés egyes BKV-s szakszervezeti vezetőkkel szemben, hiszen ők korábban ezért harcoltak, ezt akarták, amikor arról beszéltetek, hogy a főváros és a kormány nem teszi lehetővé a BKV normális működését. Most erre mód nyílna. Ezt a lehetőséget rontják le azzal a sztrájkkal, amelyben lehetetlen követeléseket fogalmaznak meg, ráadásul biztos, hogy a követeléseket nem tudjuk teljesíteni.

- Miért, mennyibe kerülne ennek a követelésnek a teljesítése, egymilliárd?

- Hát ennek csak egy része az egymilliárd, összességében ennél többről van szó. De itt a vezérigazgatót és a gazdasági vezérigazgató-helyettest kellene kérdezni....

- Meg fogom kérdezni a vezérigazgató-helyettest, de akkor ugye még nem vettük számításba azt sem, hogy néhány hónap múlva még bértárgyalások is lesznek. Tehát lehet, hogy plusz bérköveteléseik is vannak a szakszervezeteknek. Azt még nem számítottuk hozzá....

- És itt ráadásul engedett a BKV. Tehát mi azt mondtuk, hogy ha most elfogadjátok így a kollektív szerződést, aláírjátok, mivel mindenki jól jár, kifelé is teljesítettük azt, amit ígértünk, akkor a bértárgyalásokon már bevehetjük az ez évi programba, hogy ha a BKV teljesítményében javulás következik be, tehát megtakarítás keletkezik, akkor megkapjátok a 3 százalékot az 1 helyett a nyugdíjpénztárba.

- És ezt vajon miért nem fogadták el a szakszervezetek, hiszen a külső szemlélő számára tulajdonképpen mindegynek látszik, hogy ez a kollektív szerződésben van, vagy majd a bértárgyalásokon fogják elfogadni. Vagy ez nem annyira biztos, bármikor visszavonható?

- Nem, ezt Nemes úrtól kell megkérdezni, ezt én már nem értem. Tehát én attól tartok, hogy ..

- Na de ha mindegy volna, akkor nyilván a menedzsmentnek is mindegy volna, és akkor bevehetné a kollektív szerződésbe is, nem?

- A kettő közt az a különbség, hogy az egyiket évről évre kell újratárgyalni, ez a bérmegállapodás. A kollektív szerződés pedig négy évre szól. Tehát négy évre nyilván nem akarja bebetonozni mindezt a BKV vezetése. És ugyanezt kifogásolja a másik oldal. De ez az a pont, ahol szerintem nagyon közel van a megegyezés: a józan ész ezt diktálja, a város érdeke ezt kívánja. Ide fogunk véleményem szerint a végén eljutni valamilyen csavarral, amelyet még nem látok, de nagyon szeretném, ha bekövetkezne ez a változás. Addig viszont a város szenved. Ez az, ami elfogadhatatlan, hogy a városban tömegközlekedők a BKV-s szakszervezetek túszai ebben az egész játszmában.

- Olyan játéktere nincs akár a városvezetésnek, akár a BKV-nak, hogy azzal álljon elő a vita mostani szakaszában, hogy amennyiben a szakszervezetek mégis hajlandók beleegyezni a vállalatvezetés ajánlatába, akkor mi megígérjük, hogy azonnal vagy a lehető leggyorsabban pályázatot írunk ki a buszpark felújítására, illetve regenerálására, olyan nagy javításra és korszerűsítésre, ami talán olcsóbb, mint új buszok vétele, és a megspórolandó pénzhez még hozzáteszünk nem tudom én mennyi milliárdot, hogy már ebben az évben be lehessen szerezni, mondjuk, száz autóbusz? Ilyen játéktér nincsen?

- Ennek az egyik lába megvan. A kormány kidolgozott egy programot: eszerint 200 buszt tenderen fel fogunk újíttatni. Tehát lényeges minőségi javítás lesz. Ennek a forrását az MFB-n keresztül a kormány biztosítja. A másik lába még nincs meg, de ezen dolgozunk, ez pedig az autóbuszcsere-program finanszírozása. A következő napokban természetesen azt is el fogjuk mondani, hogy ez milyen módon lehetséges, de én nem hiszem, hogy ennek közvetlen hatása lenne a mostani sztrájkra, hiszen itt most egy direkt bérkövetelésről van szó. De hadd térjek egy pillanatra vissza, hadd hasonlítsam össze a bérpolitika tekintetében a BKV-t és a Volánt. A BKV annyiban működött másképp az elmúlt tíz évben, mint a Volán, hogy 48 százalékra emelkedett a BKV összköltségvetésén belül a bérköltségek aránya. Ezzel szemben a Volánnál ez az arány 40 százalék. A Volán-buszok átlagosan hatévesek. A BKV járműveknek, autóbuszoknak a pontos korát most nem tudnám megmondani, de nagyon magas.

- Mondjuk 16.

- .. a két- vagy háromszorosa. Tehát a Volán autóbuszcserére fordította a pénzt, a BKV pedig mindig engedett a bérköveteléseknek, így tulajdonképpen felélte a bevételeit.

- És ezért azt mondja, ha továbbra is ezt a stratégiát folytatják, akkor a BKV helyzetét nehezítik tovább.

- Ezt meg kell állítani, erről szól tulajdonképpen a mostani konfliktus.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A BKV-sztrájkról és a rendőrségi kihallgatásról
Interjú Bolla Tiborral, a BKV gazdasági vezérigazgató-helyettesével


Bolgár György
: - Nem irigylem önt most a munkájáért, bár állítólag a BKV-nál magas fizetések voltak az elmúlt években. Nem tudom, ön mennyit keres, de hát ez a sztrájk egyrészt nem túl kellemes dolog, másrészt ugye a mai újságokban olvasható, hogy Önt gyanúsítottként hallgatta ki a rendőrség. Hogy bírja a gyűrődést?

Bolla Tibor - Hát köszönöm szépen az együttérzést. A fizetésünk természetesen nyilvános a honlapon. Erre szerződtünk, ezt vállaltuk, leszámítva természetesen a rendőrségi ügyet. Úgyhogy próbáljuk megoldani. Remélhetőleg minél előbb lesz is eredménye.

- Akkor próbáljuk elintézni a talán rövidebben elintézhető dolgot, ezt a bizonyos gyanúsítást Horváth Éva ügyében, aki állítólag munkavégzés nélkül vett volna fel 24 millió forintnyi fizetést a BKV-tól, és ebből, legalábbis a Népszabadság szerint, az ön vezérigazgató-helyettessége alatt utaltak át 14 millió forintot. Ez valóban azt jelenti, ahogy az újság írja, hogy Önt hűtlen kezeléssel gyanúsítják ebben az ügyben?

- Valóban beidézett a rendőrség, én pedig megjelentem. Panasszal éltem, megismerve a tényállást, és ennek az elbírálását várom. A lényeg röviden annyi, hogy ez ügyben nyomozás zajlik a rendőri szerveknél, de amikor én a céghez kerültem, Horváth Éva a papírok szerint, amiket most én áttekintettem, már másfél éve a cégnél dolgozott. Nem én vettem fel őt, nem is volt a közvetlen beosztottam, tehát nem adtam neki utasításokat, nem én felügyeltem a munkáját, és a napi jelenlétét sem én ellenőriztem, sőt nem is én utaltam ki neki az összegeket.

- Tehát ön csak vezérigazgató-helyettes volt, de semmi köze ahhoz, hogy Horváth Éva mit csinált vagy mit nem.

- Így igaz. Ugye ezer ember tartozik alám. Egy időben a szervezeti változások miatt az én szakmai irányításom alá tartozott például a sajtó és marketingterület is, de ott több vezető volt alattam, akik elvégezték a munkát. Én pénzügyileg, esetleg stratégiailag felügyeltem a területet, tehát semmiféle munkakapcsolat nem volt vele. Így merülhetett fel a nevem, de úgy gondolom, remélhetőleg hamarosan tisztázni fogom magam. Együtt fogok működni a rendőri szervekkel, hiszen nincsen takargatni valóm az ügyben. Valószínűleg hamarosan írásbeli vagy szóbeli vallomást is fogok tenni.

- Akkor térjünk át a sztrájkra, az mégis többeket érint e pillanatban, meg a vállalat jövőjét is valószínűleg nagyobb mértékben meghatározza, mint ez a Horváth Éva-ügy. Nem sikerült a mai tárgyalás sem a szakszervezetekkel. Pontosan, Ha meg tudná mondani, min is van a vita, mi az, amiben most végül nem tudtak megegyezni, mi az a konkrét összeg vagy kifogásolt pont?

- Ezek nem új pontok, nagyon sok hete vitatkozunk már rajtuk. A vita két lényegi kérdést érint. Az egyik a 3-3 százalék, a pénztári hozzájárulások, amit a munkáltató fizet a dolgozók helyett. Ennek a csökkentését irányoztuk elő egy 1-1 százalékra. A másik pedig, hogy milyen értékű étkezési utalványokat kapnak a dolgozók. Itt ugye a havi ticketről vagy az év végi ticketről van szó.

- Ez a 45 ezer forint és a 4 százalék együtt, ugye?

- Igen. Ezek a főbb vitás pontok. Mi azzal a javaslattal álltunk elő, hogy ha ezt a vitát a bértárgyalásra tudnánk utalni, és a bértárgyalás keretében kidolgoznánk azt, hogyan spórolható meg annyi személyi költség a cégnél, hogy fedezetet adjon a kifizetésre, akkor vállaljuk, hogy ezt kifizetjük, és ezt írásban is hajlandók vagyunk bármikor rögzíteni.

- De ez miért jobb a cégnek? Tehát ha mégis kifizetnék ezt az összeget, amely fejenként olyan 10-15 ezer forint lenne, akkor hol tudják ezt az összeget valamilyen más módon, más helyen megspórolni a cég működésében?

- Bérkeret-megállapodás van a bérmegállapodás keretében. Ez azt jelenti, hogy megállapodunk egy fix bértömegről, amelyet a cég kifizet. Ezt akkor sem tudja megspórolni, ha jobban gazdálkodik, mert év végén ezt az összeget ki kell fizetni. Mi azt mondtuk, hogy jobban fogunk gazdálkodni, de akkor ne az legyen, hogy ezt a pénzt egy béralku keretében kell kifizetni, hanem a különbséget egészségügyi és nyugdíjpénztári járulékként fizetjük ki. Ezt tudjuk vállalni, mert látjuk a fedezetet. Az érdekképviselet pedig azt mondja, hogy ők ezt a kollektív szerződésben kérik, és a bérmegállapodásban majd más egyéb dolgokról tárgyalunk, ami a szokás volt. Van tehát egy nézőpontbeli különbség is: mi úgy gondoljuk, hogy ez nem elsődlegesen kollektív szerződés kérdése, mert az hosszú évekre rögzíti a juttatás mértékét, és az adótörvények minden évben változhatnak, tehát ésszerű ezt minden évben áttekinteni és újratárgyalni.

- Nem lehet, hogy a szakszervezetek meg attól tartanak, hogy ha önök a bértárgyalásokba vinnék át ezt a bizonyos járulékkifizetést, és mondjuk tartanák magukat a tavalyi gyakorlathoz és a tavalyi összeghez, akkor a bértömeg összességében nem változna? Ez azt jelentené, hogy a takarékosabb gazdálkodás keretében esetleg ötven vagy száz embert el fognak bocsátani, és ők az álláshelyek védelmében úgy gondolják, maradjunk a kollektív szerződésnél, mert különben állások fognak elveszni.

- Mi ezt is felfedjük a szakszervezeteknek, tehát ők mindezt nagyon pontosan tudják, mert az üzleti terv benyújtásánál nekik véleményezési joguk van. Elkészült a tízéves üzleti modellünk. Ők látják, hogy érdemi leépítés nincs az üzleti tervben. Száz fővel terveztünk 2010-re. Ugye 12 ezer…

- Na, akkor jól saccoltam, milyen jól belőttem ezt a számot.

- De nem abból. Nem abból, hiszen 12 ezer dolgozónk van, tehát a száz fő elenyésző különbség. Ez még természetes fluktuációból is összejöhet, tehát nem kell hozzá igazán nagy leépítéseket végrehajtani.

- Ehhez nem kell senkit elbocsájtani, elmennek nyugdíjba maguktól vagy elmennek más munkahelyre.

- Így van.

- Ha ez így van, tehát ha nem kell a szakszervezeteknek és a munkavállalóknak attól tartaniuk, hogy az állásukat vesztik el, cserébe a tavalyihoz hasonló ajánlatért, akkor miért vonakodnak ettől azonkívül, hogy persze a kollektív szerződés biztosabb, mert több évre szól?

- Hát egyrészt ezért. A másik pedig, hogy ha a bértömeg alkuba teszem bele ezt az összeget, akkor ez ugye nyilvánvalóan csökkenti a béralku kereteit, tehát kb. 1,2 milliárd plusz adó, 1,6 milliárd a különbség a két pénztárnál. Ők úgy gondolják, igaz, hogy takarékosabban gazdálkodom, ezt ki fogom gazdálkodni, de nem marad esetleg olyan összeg, amit valamikor év végén majd szét tud osztani a cég.

- Tehát gyakorlatilag a béralkuban ők ütőkártya nélkül maradnak, mert már előre elfogadták ezt az ajánlatot, és akkor már nem marad tér a további béremelési vagy jövedelem növekedési javaslataikra.

- Gondolhatják így. Ezt nyilvánvalóan megvizsgálnánk adott pillanatban, de hadd tegyem hozzá, hogy sokkal jobban járnak, mert ugye ha én ezt a 4 százalékot pénztári hozzájárulásként fizetem ki, azt csak 25 százalékos adó terheli, a jövedelmeknél pedig közterheket fizet a munkáltató, és jelentős az SZJA teher is. Tehát nettóban több fog bent maradni, ha a pénztárakba fizetem, mintha bérként fizetem ki. Tehát ott mindenképpen visszahoznak jelentős összegeket.

- Egy félórával ezelőtt betelefonált hozzánk egy hallgató, aki azt mondta magáról, hogy közlekedési ügyekben meglehetősen járatos. Szerinte a szakszervezeti vezetők gerjesztették ezt a sztrájkot, nem annyira a buszvezetők érdekében, hiszen az ő magas juttatásaikat arányaiban nagyobb mértékben érintik ezek a tervezett megvonások. Vagyis a saját jövedelmeiket féltik. Ezt meg tudja erősíteni?

- Hát én nem szeretnék a szakszervezeti vezetőkre bármi olyasmit mondani, ami később kellemetlen lenne nekik.

- És megnehezítené például az alkudozásokat velük.

- Igen. Megpróbáljuk korrekten kezelni a tárgyalásokat. Én úgy tudom, hogy a napokban nyilvánosságra kerültek az ő bérezési szisztémáik is. Tehát azt viszont valóban meg tudom erősíteni, hogy akinek magasabb a bére, azt kedvezőtlenebbül érintik ezek a változások.

- Ez nagyjából igaz a buszvezetők kontra villamosvezetők közötti ellentétre is? Ugye a villamos- meg a trolibuszvezetők, bár nem teljes mértékben, elfogadták a kollektív szerződés módosítását, és részben nem is vesznek részt ebben a sztrájkban. Miért? Mert őket kevésbé sújtja a módosítás?

- Nem, azért fogadták el, mert ők belátták, hogy a bértárgyalás keretében is meg tudjuk ezt beszélni, és akkor elindulhatna a fővárosi közlekedés, lenne kollektív szerződés. Tudnánk az egyéb juttatásokat biztosítani. Tehát ők sem álltak el attól a követeléstől, hogy megkapják ezt az összeget, csak elfogadták a mi ajánlatunkat, hogy ezt a kollektív szerződés mellett elindított bértárgyalásban beszéljük meg. Ez a különbség. Nagyságrendileg ugyanúgy keresnek, tehát a változás ugyanúgy sújtja őket. Egyébként, visszatérve az előző kérdésére, nyilvánvaló, hogy a legeslegjobban a vezetői réteget sújtja ez az elvonás, de így is tartjuk igazságosnak.

- Hány vezető vezető állás van a BKV-nál? Ugye sokszor felvetődött az elmúlt napokban, hogy túl sok a vezető meg túl sok az irodai munkás, és viszonylag kevesebben vannak, akik a buszokat vagy a villamosokat vezetik. Milyen az arány a cégen belül?

- Ez attól függ, kit nevezünk vezetőnek. Három vezérigazgató-helyettes van a cégnél, több ezer ember tartozik alájuk. Alattuk működnek főosztályvezetők és osztályvezetők. Vagy vannak igazgatók. Mi egy olyan 40 fősre saccoljuk azt a felső vezetői állományt, amelyik a céget irányítja.

- Az 12 ezer emberhez nem túl sok.

- Nem, én sem tartom soknak. Természetesen arra is van javaslatunk, hogy ha elindulhatna egy szerkezeti átalakítás, egy divíziós modell, akkor első körben - ez még a vezérigazgató úr koncepciójában volt benne -,  egy új modellben 150-200 fővel egy holdingközpont el tudná vezetni ezt a cégcsoportot, a 700-800 fő helyett.

- Önök is, a vezérigazgató is, mások is azzal érvelnek, hogy a vállalat elment lehetőségei határáig, nem tudnak engedni, mert különben összeomlik a cég működése, egyszerűen nincs több forrás arra, hogy például a kollektív szerződésbe emeljék ezeket a juttatásokat, a tavalyihoz hasonlóan. Tehát nem tudnak tovább hátrálni. De ha lesznek bértárgyalások, márpedig lesznek, akkor ez azt jelenti, hogy a bértárgyalásokon nulla százalékos emelésről tudnak majd csak tárgyalni? Akkor milyen tárgyalások lesznek ezek? Vagy a nem tudunk tovább hátrálni azt jelenti, hogy a kollektív szerződésben nem tudunk, de a bértárgyalásokra be van tervezve egy, kettő, három, nem tudom mennyi százalék?

- Ez a kollektív szerződésre vonatkozott, de természetesen nem indultak még meg a bértárgyalások, így ottani százalékokról sincs még vita. Azt azonban elmondhatom, mert nem titok, megkapták az érdekképviseletek is az üzleti modellünket, amiben 2010-re nem tervezünk bérnövekményt a cégnél. A 2011-12-től viszont már be van építve a növekmény.

- És ez a bértárgyalás csak 2010-re vonatkozna, vagy a következő két évre is?

- 2010-re vonatkozna, ez mindig egy évre szól.

- Tehát önök előre közölték, hogy sajnos ebben az évben nem tudunk béreket emelni.

- Hivatalosan nem közöltük, de természetesen tudnak róla az érdekképviseletek, hogy nem tudunk béreket emelni.

- De akkor az olyan tárgyalás lesz, aminek a vége megint egy sztrájk?

- Mindkét félnek van ajánlata. Ezt az ajánlatot meg lehet vitatni. A bértárgyalás keretében nemcsak az alapbéreket, hanem az egyéb kereteket is megtárgyaljuk: prémiumok, jutalmak, tehát ez egy bérkeret, amelynek csak egy része az alapbér és arról lehet megállapodni, hogy ebbe a bérkeretbe mi fér bele.

- De hát mindegyik pénz, akármilyen rubrikában szerepel, valamilyen módon pénz. Amely vagy a cég rendelkezésére áll, vagy nem áll a rendelkezésére, nem?

- Természetesen, de ez nem jelenti azt, hogy valakinél nem lehet esetleg alapbért fejleszteni annak terhére, hogy valahol nincs olyan nagyságrendű prémiumkifizetés. Tehát ilyen átcsoportosítások lehetnek. A bérmegállapodás után van egy összkeret, amely utána le van bontva területekre, és ez alapján gazdálkodik egy-egy szervezet.

- Egy órával ezelőtt beszélgettem itt a műsorban Demszky Gábor főpolgármesterrel, és megkérdeztem tőle, hogy ha már azt mondják ebben a mostani vitában, hogy nem tudnak további engedményeket tenni, ez a maximum, a cég lehetőségei és a kormány 23 milliárdos segítsége nem ad többre lehetőséget, akkor nem lehetne-e, kérdeztem tőle, hogy bemutatják egyrészt a munkavállalóknak, másrészt a főváros közlekedő közönségének, hogy ha megspórolunk ezen nem tudom én 2 milliárd forintot, akkor ezt azonnal például a buszok felújítására vagy újak vásárlására költjük, és egyébként is bemutatjuk azt a felújítási és csereprogramot, amelyet szeretnénk a következő egy-két, három évben végrehajtani. Azt mondta, hogy ezen dolgoznak. Öntől azt szeretném megkérdezni, mit jelent ez, hogy dolgoznak rajt? És még azt is, hogy néhány napja hallottam vagy olvastam valahol, hogy egy magyar buszösszeszerelő üzem, nem nevezem meg, hogy melyik, nemcsak egy van, azt ajánlotta valahol, hogy akár 40 millió forint alatti áron is tudna városi buszokat szállítani, ami pedig jóval kevesebbnek látszik elsőre, mint az Önök nagyjából 60 millióra taksált beszerzései. Lehetséges, hogy vannak esélyeik akár olcsóbb buszok beszerzésére is? Tehát érdemes volna ezt a dolgot alaposan megnézni?

- Meg tudom erősíteni, hogy vizsgálunk minden lehetőséget. Az egyik lehetőség, amiről beszéltünk talán egy hete, hogy miként lehet felújítani a buszokat, a teljes rekonstrukció....

- És erre mondta, hogy kb. egyharmadából az új busz áráért.

- Így van. A másik pedig a beszerzési lehetőségek, az, hogy vásárlás vagy lízing, ez már ugye pénzügytechnikai kérdés.

- Ha most kevesebb pénzük van, vagyis nem tudják megvenni a buszokat, akkor nyilván a lízing a lehetőség, ha nem túl drága.

- Így igaz. Mi egy fél éve tettünk le egy ilyen konstrukciótervet, amelyben a lízingköltségek ki voltak modellezve egyezer buszra, de 500-ra és 250-re is. Azóta változott a kamatkörnyezet, egy picit kedvezőbbé vált. De hogy visszatérjek a kérdésére: a buszok ára műszaki kérdés is. Tehát fontos kérdés, hogy milyen műszaki tartalom és hasznos élettartalom van mögötte.

- Vagy pontosabban előtte, mármint a busz előtt.

- Igen. Csak egy dolgot emelnék ki: a kilencvenes években szerezte be a midibuszait például a BKV. Ez egy újonnan kifejlesztett modell volt, de nem vált be. Tehát nem voltak referenciák, és nagyon sok probléma volt velük.

- Szóval nem elég az, hogy egy autóbuszgyártó bemutat egy szép, látványos autóbuszt, és azt mondja, hogy én nem 60-ért, csak 38 millióért szállítom, mert lehet, hogy a műszaki tartalma kevés, nagyon gyorsan tönkremegy vagy nagyon gyakran szorul felújításra, javításra, és akkor lehet, hogy nem éri meg.

- Így van. Tehát ezt komplexen kell vizsgálni. Elég nagy igénybevételnek vannak kitéve a buszok. Vizsgálni kell a fogyasztását, és valóban azt, hogy milyen karbantartási költségei vannak, és hogy meddig tud futni.

- Mikorra várható, hogy elő tudnak állni valamilyen, a közvélemény számára is felfogható meg a vállalati alkalmazottak számára is értékelhető, sőt a szakszervezetek számára is elfogadható programmal, hogy kérem szépen, ennyi buszt szeretnénk felújítani, ennyit esetleg lízingelni, ennyit vásárolni, körülbelül ilyen és ilyen határidőkkel, ennyi és ennyi pénzért és ennek ilyen és ilyen pénzügyi háttere lehetne?

- A program részei készen vannak. Tehát van egy hétéves beruházási programunk, ez sok mindent tartalmaz. Van egy tavalyi évben elkészült szervezeti átalakítási javaslatunk, és e mellé letettünk egy ezerbuszos csereprogramot pénzügytechnikai összehasonlításokkal, esetleges ütemezésekkel. Tehát ezek tulajdonképpen készen vannak. Mihelyt látszik ennek a fedezete, ebből nagyon gyorsan készíthető egy olyan anyag, amelynek alapján majd a menedzsment…

- És az anyagból az is kiderül, mikor érkezhet például új vagy felújított, vagy lízingelt autóbusz?

- Ezt csak közbeszerzési eljárás keretében lehet kiválasztani. Ami hosszú folyamat. Én úgy gondolom, ha gyorsan elindul a program, akkor is csak 2010 végén, de inkább 2011-ben lehetne elkezdeni a cseréket.

- A pályáztatás, a közbeszerzés hosszabb ideig tart, mint például maguknak az autóbuszoknak a legyártása, leszállítása?

- A pályáztatás körülbelül három hónapot igénybe vesz. Nyilvánvalóan nagyon nagy lesz az érdeklődés, tehát van egy előkészítő szakasz, amelyben a műszaki specifikációt kell részletezni, lesz egy tárgyalási szakasza, és aztán maga a gyártás, kivéve, ha éppen raktáron vannak buszok, de nem hiszem, hogy valaki az udvarán tárolna jelentős mennyiségű buszt.

- Szóval optimális esetben egy év.

- Ha most elindulnánk, úgy gondolom, hogy igen. Lehetne rá esély, hogy már év végén megjelennek ilyen buszok, de én inkább 2011-re tervezném ezt.

- Visszatérve a sztrájkhoz: mire számít, jó eséllyel mikor fogják felvenni a munkát a sztrájkolók? Mégis csak közelebbről látja ezt, mint mi.

- Sajnos nem közeledtek az álláspontok. Holnap tíz órakor újra folytatódnak a tárgyalások. Mi tényleg nem tudunk tovább menni. Az veszélyeztetné a cég 2010-es gazdálkodását. Abban az esetben olyan üzleti modellt kellene letennünk, amely azt valószínűsíti, hogy év végére csőd közeli állapotba kerül a cég. Ezért mi azt fogjuk kérni a szakszervezetektől, hogy értsék meg, ez a maximum, amit adhatunk 2010-ben.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!