Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 15.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. december 17. péntek, 03:06
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Már tegnap is beszélhettünk volna, mert túlvoltatok azon a találkozón amelyet a négy közszolgálati médium üzemi tanácsainak vezetői lebonyolítottak a közmédia átszervezése miatt. De hátha az elmúlt huszonnégy órában is történt még valami ahhoz képest, amit tegnap délután is el tudtál mondani. De ha nem, akkor kérdezek az egészről.
Kapuvári Gábor: – Nem, folyamatosan mind a huszonnégy órában történik valami, annyira, hogy ötpercenként érkeznek az üzenetek és az e-mailek.
– Na. Milyen üzenetek, milyen e-mailek, kitől. Munkatársaktól, aggódóktól, külsősöktől?
– Hát nem, az aggódó munkatársak inkább a folyosókon állítanak meg. Nem, itt most a négy üzemi tanácselnök vált levelet ötpercenként, ugyanis készülnek a leveleink.
– Kihez címezitek ezeket a leveleket?
– Két levelet fogunk írni, így döntöttünk. Az egyiket a vezérigazgatóinknak, a közmédia kuratóriumi elnökének, illetve a Médiatanács elnökének. A másikat pedig az összes közjogi méltóságnak. Mi értelme van ennek a levelezésnek, el fogom mondani, de a legutóbbi beszélgetésünket egy közmondással zártuk, akkor hadd kezdjem ezt egy mondással vagy nem tudom mivel, egy bölcsességgel. 1986-ban játszott az MTK stadionban Carlos Santana. Ömlött az eső. Én akkor a tévéhíradóban dolgoztam és hát huszonhétezer ember várta a világsztár fellépését. Megkérdeztük Carlos Santanát, hogy ömlik az eső, mi fog történni? És akkor azt mondta, hogy a nagy nyomás mindig gyémántot szül. Ez egy nagy bölcsesség, ugye megvan ennek a magyar megfelelője, hogy teher alatt nő a pálma. De ami azt gondoljuk, hogy nemcsak a nagy nyomás, hanem idő is kell. És azt kérjük.
– Hát nem is egy-két nap, nem is egy-két év, hanem nagyon sok lesz idő kibírni.
– A gyémánt esetében igen. Mi azt gondoljuk, hogy az alapelv a mi szemléletünkben az, hogy egy ekkora médiaátalakítást csak egyszer lehet megcsinálni. És egyszer lehet eltolni. Ne tegyék. Mi hát elég sokat tudunk a rádiózásról és a televíziózásról, szívesen segítünk.
– Nem akartok a levélben hivatkozni Orbán Viktornak a nyolc vagy tíz hónappal ezelőtti nyilatkozatára? A Magyar Televíziónak adta amiben azt mondta, hogy miért kellene összevonni a közmédiumokat. Volna ennek értelme? Kérdezte. Meg azt is mondta, hogy hát ha bármilyen átalakításra szánnánk el magunkat, akkor azt csak szépen, lassan, óvatosan, alaposan…
– Erre apellálunk. Erre apellálunk.
– …a közmédiumok munkatársainak vezetőinek konzultálva, alapos megbeszélések után.
– A munkatársaival nem konzultál most senki. A vezetőivel talán igen, de a két nappal ezelőtti tájékoztatókból úgy tűnt nekünk, hogy még a vezetők fejében is van némi bizonytalanság vagy tájékozatlanság. Nem vagyunk biztosak benne a hallottak alapján, hogy készen van a precíz forgatókönyv.
– Na de az lehet, hogy még nem is precíz az a forgatókönyv, de a közmédia átszervezését, átalakítását egybeforrasztását már az előtt el kellett hogy határozzák, hogy egyáltalán kinevezték a közmédiumok új vezetőit.
– Ez nyilván el van határozva. Az a baj hogy a Magyar Televízió Üzemi Tanácsában háromszázötven év szakmai tapasztalat van. Az nem létezik, hogy erre a szakmai tapasztalatra senkinek nincs szüksége. És nyilván ugyanígy van a Duna, az MTI, a rádió is.
– Hát lehet, hogy az üzemi tanácsra sincs szüksége, hiszen ti is olvastátok azokat a híreket, hogy majd a négy közmédiumból legalább három, de a Magyar Televízió ezek között van, negyvenkilenc fővel működni, hogy még csak üzemi tanácsot se kelljen alakítani.
– Hát ez igaz, de aki ezt elhatározta, az nem ismeri a Munka Törvénykönyvét. Mert egy üzemi megbízottal bizony rendelkezni fognak.
– De Gábor. Ugye minden törvényt meg lehet változtatni?
– Hát a jelek szerint igen, persze, hát erre van a törvényhozás. Így van. Mi azonban nem kerékkötők akarunk lenni, hanem egy működőképes szervezetben szeretnénk dolgozni.
– Tehát azt mondjátok, hogy tegyük fel, ez is egy lehetséges megoldás, összevonni az összes közmédiumot, és legyen akár az a hogy is hívják ezt a vagyonkezelő műsorszolgáltatót…
– Megmondom Neked. Sajnos magyartalan a neve is. Műsorszolgáltató Támogató és Vagyonkezelő Alap.
– Jó. Szóval nevezzük ezt az igen bíztató nevű szervezetet alapnak, és akkor majd a tévés munkatárs vagy a tévés filmrendező meg a rádiós zenei szerkesztő és az ilyen olyan művészeti szerkesztő meg a riporter, meg az adminisztrátor, meg mindenki az alap alá fog tartozni, rendben. Ez is egy lehetséges megoldás. Ettől még lehet jó közmédia, lehetnek jó műsorok, lehet a pénzt jól is és tisztességesen is felhasználni. Tehát azt mondjátok, hogy ha már ezt eldöntötték és akármilyen alap alkalmazottai lesztek is, ettől még szükség van a mi tudásunkra tapasztalatunkra, tessék velünk konzultálni?
– Pontosan ezt mondjuk. Azt gondoljuk, ez egy kicsit nyers lesz, hogy ha az ökröket az egyik istállóból a másikba átterelik, a kutya nem kérdezi meg őket. Csak itt mintha másról lenne szó. Csak itt tizenöt millió magyar ajkú embernek az alanyi jogon járó médiájáról van szó. Tehát itt nem háromezer emberről gondolkodunk mi, hanem több millióról. Azoknak tisztességes és szerethető műsorokat kell tudni csinálni. Kapkodva, össze-vissza átgondolatlanul csak károkat lehet okozni.
– Amikor a Magyar Televízió volt ügyvezető alelnöke és jelenlegi vezérigazgatója, Medveczky Balázs tájékoztatta tegnapelőtt a tévé munkatársait arról, hogy milyen változások várhatók, az újságok azt idézték többek között tőle, hogy nem kell aggódni, mert lesz munka, sőt több munka lesz, mint ami eddig volt. De ehhez képest a mai újságban azt olvasom, lehet hogy ugyanekkor mondta, lehet hogy máskor, hogy nem lesznek tömeges elbocsátások, de azért lesznek.
– Nem, nem azt mondta, hogy azért lesznek. Azt mondta, hogy tömeges elbocsátások nem lesznek. Túl régóta vagyunk mi a szakmában, Gyuri, ahhoz, hogy ha valaki kétszer azt mondja, hogy tömeges elbocsátások nem lesznek, hát azonnal megcsöndüljön a harang.
– De akkor hogy lehet ezt összevetni azzal, hogy sokkal több lesz a munka? Hogy fogják ezt kevesebb emberrel elvégezni. Van erre vonatkozóan bármi? Majd jönnek újak?
– Nahát ezért kéne a szakmabeliek képviselőjét bevonni ebbe a munkába. Tehát egészen biztos, hogy nem elbocsátásokra, hanem felvételre lesz szükség. Csak meg kéne győzni azokat az embereket, akik ezeket a hagymázas rémálmokat ringatják az agyukban, hogy elbocsátás, csökkentett létszám stb… Elővettem az EBU-tagországok közszolgálati televíziónak…
– Európai Rádiós és Televíziós Szövetség.
– Igen. Elővettem megnézni, hogyan alakulnak a létszámok. Európában nálunk kevesebben csak Szlovákiában dolgoznak, de itt benne van Finnország például, benne vannak a volt szocialista országok, és ugye azt mondtam neked a múltkor, hogy a BBC-ben huszonkétezren dolgoznak. Hát most látom hogy nem huszonkétezren, hanem huszonháromezer-hétszáznegyvennyolcan. És ez egy megint átgondolatlan és átgondolásra méltó kérdés, mert van háromezer-hétszáznegyvennyolc szabadúszó. Mert hogy ezek az intézmények műhelyként dolgoznak, és ha valakinek van egy jó ötlete, az miért ne csinálhatná meg annak ellenére, hogy nem ebben az alapban van a munkakönyve. Bár munkakönyv sincs már. Most ugye a mi vezérigazgatónk nagyon sokszor mondta, hogy újra kell dokumentumfilmeket, tévéjátékokat, gyermekműsorokat gyártani. A dokumentumfilmeseket például egy nyitott műhelybe kéne tömöríteni. Nincs meg rá a lehetőség. Végiggondolta ezt valaki vagy majd egyszer végiggondolódik? Ki által? Miért nincs megnevezve, miért nem beszél velünk az utódintézmény, ahogy a törvény előírná, hogy a jogutódnak konzultálnia kell az érdekképviselőkkel?
– Kiderült, amikor Medveczky Balázzsal beszéltetek vagy lehet hogy csak ő beszélt, hogy egyáltalán ki és hogyan találta ki ezt az egész átszervezést? Hogy annak a valakinek vagy valakiknek a fejében mi van meg ebből, vagy ő is még csak a nagyvonalakat ismeri, és azt próbálta nektek elmagyarázni?
– Nekem ez az utóbbi a meggyőződésem. Nem volt párbeszéd, ahogy a rádióban sem volt párbeszéd.
– Ahogy olvastam, a Duna Tv-ben és az MTI-ben lehetett kérdéseket feltenni. Nálatok nem lehetett? Kifejezetten azt mondták hogy köszönöm.
– Nem volt visszautasítás. Nem, nem, az túlzás lenne. Tehát nem. Balázs elmondta a magáét, előre feltett kérdésekre válaszolt, de ott nem volt fórum jellegű diskurzus. Azt tudom, hogy a rádiónál többen kérdezni akartak, és ezt a vezérigazgató elutasította. Mindebből arra következtetek, lehet hogy Medveczky Balázs elkapkodottan fejezte be a tájékoztatót, hátha lett volna értelmes párbeszéd, bár nem hiszem, mert a folyamat még nem zárult le. A rádióban viszont határozottan visszautasították.
– Tehát ti azt kéritek, a négy intézmény üzemi tanácsa, hogy álljanak veletek szóba, és tárgyaljanak és beszéljék meg hogy milyen legyen az átalakítás.
– Pontosan ezt kérjük, és azt, hogy az intézkedéseket egymásra építve és legalább fél évvel elhalasztva hajtsák végre. Az ugye az nyilvánvaló, ne legyünk már naivak, hogy az országgyűlés ezt a törvényt 20-án vagy akörül meg fogja szavazni. Január elsején életbe lép valami. Annak az azonnali végrehajtása kárt okozhat a mi véleményünk szerint. A megfontolt átnövés az még…
– Tehát azt kéritek, hogy bár a törvény életbe lép, a végrehajtását halasszák el?
– Halasszák el, és konzultációs úton szülessenek meg a döntések. Ha mi ellenségesen lépnénk fel, akkor érteném, hogy nem akarnak velünk tárgyalni. Csakhogy mi pont a segítségünket kínáljuk, tehát ezt elutasítani érdekes dolog lenne.
– Arról volt-e szó ezen a tájékoztatón, amiről a sajtóban lehetett olvasni, hogy az MTI-nél igen… vagy nem is az MTI-nél. Belénessy Csaba ugyan az MTI vezérigazgatója, de lehet hogy nem ott, hanem egyik nyilatkozatban fejtette ki, hogy a közszolgálati média munkatársainak lojálisnak kell lenniük a kormányhoz.
– Ezt én is olvastam és én is Belénessy Csaba egyik interjújában olvastam, igen. De ez nem került szóba.
– Nem fogalmaztak meg elvárásokat veletek szemben hogy hogyan kell majd viselkedni?
– Semmit. Semmit. Az az igazság, hogy napi politika itt a Magyar Televízióban nem került szóba, kizárólag szakmapolitika. És az az igazság, hogy az üzemi tanácsok is ebbe az irányba akarják terelni a folyamatokat. Itt nem volna szabad pártpolitikának betörnie az átalakításba.
– De ugye ne legyünk naivak, hiszen tudjuk, hogy már eleve pártpolitikai oldalról indult ki. A Médiatanácsban nincs a Fideszen kívül ellenzéki pártnak képviselője és a Médiatanács nélkül ez a műsor nem jöhetett volna létre.
– Értem. Akkor hadd hivatkozzam a japán kertészek bölcsességére. Azok pontosan tudják, hogy ha egy ágacskát szép lassan hajlítgatnak és szoktatnak, akkor gyönyörű bonsait készíthetnek. Ha nekiesnek, és rángatják, letörik, sose nő ki többé.
– Milyen messze van Japán?
– Hát igen. De én tudok még ilyen idézeteket mondani.
– Nagyon fel vagy készülve, ezt hallom. Egy dolgot hadd kérdezzek meg, mert tegnap itt a műsorban beszéltem Balogh Lászlóval, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratórium elnökével. És többek között szóba került az, ő hozta szóba, hogy bezzeg 2002-ben a Medgyessy-kormány hatalomra jutása után tömegével rúgtak ki embereket a közszolgálatból. Na most én azt mondtam, hogy nem emlékszem tömeges kirúgásokra, azóta megpróbáltam végiggondolni, hát a Magyar Rádióban folytatódott a Kondor-éra, tehát nem volt semmiféle kirúgás. A Magyar Televízió néhány vezetőjének távozására emlékszem.Te mire emlékszel még?
– Jajjaj. 2002? Tehát nyolc évre kéne visszamenni?
– De ha nem emlékszel nem akarlak kényelmetlen helyzetbe hozni, csak gondoltam, hogy ezt fújod.
– Ez Rudi kezdete.
– Nem, nem. Szabó László Zsolt. Hát Rudit hosszabb idő után választották meg.
– Szabó László Zsolt alatt óriási elbocsátások voltak. Hát Szabó László Zsolt alatt a Magyar Televízió átalakult.
– De az még a Fidesz-éra volt, 2002-ben jött a Medgyessy-kormány, az MSZP-SZDSZ-kormány, és Balogh László arra tett célzást, hogy…
– Nem emlékszem hogy nagy létszámcsökkentések voltak. Azt hozzá kell tennem, hogy többször is voltak csoportos létszámleépítések, és ebben az üzemi tanács ugye konzultatív szerepbe van kényszerítve, úgyhogy sokat foglalkoztunk ezzel. Tehát voltak.
– Mindig voltak létszámcsökkentések, a kérdés az, hogy politikai irányultságú kirúgások voltak-e. Ezt próbáltam most megfejteni.
– Ja, politikai nem. Nem. Nem. Én ilyenre nem emlékszem. Ez túlzás.
