Rossz közérzet a provinciában – avagy a „Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa” program utóhatásai

 

2010-ben, öt éve, január 7–10-e között nagy csinnadrattával indult a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa (EKF) programsorozat. A fesztiválözönnek már rég vége, de az EU-s társfinanszírozásban megvalósított projektek megvannak, működnek. Kérdés azonban, hogy létrejött-e a helyi civilek által vágyott léptékváltás? Észrevehetővé vált-e nemzetközi szinten Pécs?

Ha az EKF-re gondolok, akkor ma az egykori szlogen helyett – Határtalan város – az EU támogatások lehívása jut eszembe mint prioritás. A világban máshol is késésekkel értek véget a kulturális fővárosi nagyberuházások: például a Ruhr-vidéken is zajlottak hasonló finanszírozású építkezések, amelyek közül több késett az EKF-év indulásához képest fél-háromnegyed évet. A pécsi késés ennél jóval jelentősebb volt (a Zsolnay Negyed 2012. április 27-én nyílt meg hivatalosan), de Patrasz szintjét mégsem ütötte meg a magyar város, mert a görög kulturális fővárosban az égvilágon semmi sem készült el, sok minden el sem kezdődött abból, amiért a pénzt felvették. Ellenpéldaként szerepelhet Graz és Linz, ahol a korábbi helyszínekhez képest szinte minden rendben lezajlott.

Az EKF-re való felkészülés fél évtizede a 2000 éves Pécs esetében csak egy színes epizód maradt. Ahogy lezajlott a kulturális évad, s elfogyott a címzett támogatás, nem teremtődött plusz pénz a kulturális intézmények számára, a projektben sokat hangsúlyozott kulturális kreatív ipar valódi támogatást nem is kapott. Az EKF utáni években Pécs megtorpant, s azóta sem rajzolódott ki átlátható koncepció a város sikeres növekedési pályára állításáról. A megtorpanás okaként felesleges hivatkozni az EKF felvezető éveiben elkezdődött gazdasági válságra, mert a pécsi kulturális intézményrendszer korábban is alulfinanszírozottan működött, s ez a jelenlegi, megváltozott strukturális viszonyok között ugyanúgy folyik tovább, csak felújított utcák, EU-s pénzen vásárolt térkövek és egy kulturális negyed falai körött-között. A változások mögött nehéz valódi koncepciót felfedezni azon túl, hogy mikor, milyen címen lehet pályázni EU-s vagy magyar forrásokra (most a „kutatásfejlesztés” szlogen dívik). A város ereje, lakosságszáma jelentősen csökkent a rendszerváltás éveihez képest. Pécs kulturális életében igazi változást 2012 hozott. Mert bár a Kodály Központ és a Tudásközpont korábban működni kezdett, de a jelentős késéssel elkészült Zsolnay Negyed csak akkor indult. Az EKF kezdete óta eltelt fél évtized még nem volt elegendő arra, hogy az újjáalakított városstruktúra szervesüljön, működjön.

2010 megmutatta, hogy szezonálisan egy majdhogynem fővárosi szintű kulturális élet kevesebb mint kétmilliárd forintból megvalósítható. Buena Vista Social Club és Goran Bregovic ingyen zenélt a Székesegyház előtt, Bauhaus, Nyolcak kiállítás, Cirkusz és Utcaszínházi Fesztivál... A Munkácsy-trilógia 70 ezer ember jegyváltási szándékát eredményezte, míg a highlightsok „hájlájtja”, a Bauhaus-kiállítás 15 ezret (ugyanez a kiállítás 2010. december 1-jétől a berlini Bauhaus Archivban volt látható). Ez is mutatja, hogy a szakmai sikeresség nem feltétlenül a nézőszámokban mutatkozik meg.

„A város célja az lehet a pályázat elnyerésével, hogy Pécs egy nemzetközi régió kulturális központjává váljon. A pályázatunkban az én szívem csücske a decentralizáció, s az a fajta regionalizmus, amely nem áll meg a nemzetállamok határán, hanem átlép rajta, ez esetben a ’déli kulturális övezet’ irányába, a Trieszttől Temesvárig húzódó különös multikulturális övezet irányába. A magyar kultúra további életében is nagyon fontos lehet az, ha a Kulturális Főváros-cím – a vele kapcsolatos fejlesztések – révén egy város olyan helyzetbe juthat, hogy egy nemzetközi kulturális régió központja lehet 2010 után, s egyben 2010 révén” – nyilatkozta Takáts József, a Pécs 2010 Pályázati Kabinet vezetője 2005 júniusában.

Sokáig vita folyt arról, hogy Pécs kulturális decentrummá válhat-e, lehet-e alternatívája Budapestnek, lehet-e nemzetközi kisugárzása. A főváros mellett más kulturális decentrumok lehetősége is szóba került (Debrecen, Miskolc, Szeged, Győr, Székesfehérvár). Ez a felvetés 2015-ben már/is illúziónak tűnik.

Pécs kulturális kínálata, kulturális intézményrendszere 2010 előtt megengedte akár a többszörös választás lehetőségét is: például négy színház, három folyóirat, más-más koncepciójú művelődési házak. Az előbbi tendencia 2010 után az intézmény-összevonási és megszüntetési sorozat miatt szűkült, s a lakosság jelentős elvándorlásával, a Pécsi Tudományegyetem hallgatói létszámának csökkenésével (a Fidesz kormányzat állami finanszírozású keretszámának csökkentésével a 2006-os hallgatói létszám harmadát elvesztette a PTE) apadt a potenciális kultúrafogyasztó réteg létszáma is (mutatja ezt a megszűnt szórakozóhelyek, éttermek, kávézók sora). A rendszerváltozáskor Pécsett 170 039-en éltek, 2014-ben hivatalosan 146 581-en. Különösen érdekes adat, ha 2011-es 156 049 fős lakosságszámot is megemlítem, ez mutatja a gyorsuló tendenciát.



A pécsi Tudásközpont

Az EKF-program öt főbb fejlesztési pontja a következő volt:

1. A Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program célul tűzte ki egy zenei és konferenciaközpont felépítését, ez a mai Kodály Központ, amely 2010 december 16-án nyílt meg hivatalosan.

2. A Zsolnay gyárpark területén kulturális negyed kialakítását írta elő – ez a mai Zsolnay Negyed, amely 2011 végétől fokozatosan nyílt meg.

3. A célok közt szerepelt a „Nagy Kiállítótér” létrehozása, amelyből a Múzeum utca felújítása mellett az eredeti tervnél kisebb „Nagy kiállítótér” valósult meg a volt Megyeháza udvarán.

4. A Regionális Könyvtár és Információközpont felépítése is a program része volt – ez Tudásközpontként valósult meg, s 2010 őszétől már hivatalosan is üzemelt.

5. Kiegészítő projektként városszerte közterek és parkok újjáélesztését tervezték, amelyek 2009 végére el is készültek, kivéve a belváros felújítását.

Az EKF megnyitó előtti sajtótájékoztatón Bajnai Gordon akkori miniszterelnök azt mondta: „2010 lehetőség arra, hogy Pécs felkerüljön Európa kulturális térképére, hosszú távú gazdasági, kulturális fejlesztéseket hajtson végre, felelősséget pedig azért jelent, mert idén Pécs lesz Magyarország kirakata, az ország második fővárosa.”

Mondhatta ezt Bajnai azután, hogy Pécs szinte a bénult fásultság szinonimájává vált akkor a médiában (vezetőcserék, lemondások, újabb és újabb koncepciók követték egymást). A pécsi civil értelmiség egy része a városi szerep léptékváltását szeretette volna az EKF programmal elősegíteni, valós, nemzetközi kisugárzású régiós központtá alakítani a várost, a Balkán kapujává – majd fokozatosan eltávolodott/eltávolították a projekt megvalósításától. A városi civilek másik része az évtizedek óta kiéheztetett helyi intézményrendszert erősítette volna meg, s kevésbé mutatott nyitottságot a nemzetközi nyitásra. A viták tehát több térfélen is folytak, egyrészt városfalon belül: civilek kontra városvezetés, amely szinte alig hozott eredményt (többféle civilek, többféle érdekérvényesítő hálózattal, sajnálatos módon időközben a városnak két polgármestere is meghalt). Másrészt a helyi politika is hatásköri vitába kezdett az országos vezetéssel. Harmadrészt úgy tűnt, hiába volt még vissza négy, három, kettő, majd csak egy esztendő, látszólag alig mozdult valami – az országos sajtóban sorra jelentek meg az előkészítést pellengérre tűző cikkek, ilyen címekkel: Beteljesülnek Pécs lidércessé vált álmai, vagy Már nem mer nagyokat álmodni Pécs, vagy „Őrült beszéd, de van benne rendszer”? - Pécs EKF 2010. A negatív spirált Somlyódy Nóra: A Balkán kapuja (Kalligram, 2010) című könyve tetőzte be, amely 2005-től 2009-ig tárgyalta az EKF történetét, hol tényszerűen, hol iróniával mesélte el 150 megnyilatkozón keresztül azt, miként vesztek el civilek kezdeményezései a bürokrácia útvesztőiben, s hogy utólag mennyire esélytelennek látják magukat a történet szereplői.


Kodály Központ

Az EKF talán legsikeresebb öröksége a Kodály Központ. A városból hiányzó minőségi hangversenyterem 999 fő befogadására alkalmas, a kiemelkedő akusztikájú tér a Pannon Filharmonikusoknak is otthont ad (amelyet Magyarország harmadik legjobb zenekarának tartanak). Az intézmény költségvetése (félmilliárd forint) nem engedi meg, hogy önállóan világsztárokat szerződtessenek, ezért a MÜPA-val együttműködve Budapesten fellépőknek „másodfellépési” lehetőséget tudnak nyújtani. A Kodály Központnál és a Tudásközpontnál sem szerencsés a kialakult „többes” vezetés, amely folyamatos konfliktusforrásként, illetve kompromisszum-kényszerként jellemezhető. A Kodály alapvetően a Zsolnay Negyed irányítása alatt áll, emellett a Pannon Filharmonikusok is alakítják a programot. A határon átnyúló, regionális vonzerő ezt az intézményt jellemzi, a Pannon Filharmonikusok koncertjeire a horvátországi Eszékről bérletesekkel teli busz indul.

A Kodály Központ


Tudásközpont

Az intézmény a kettős vezetés miatt – a Megyei Könyvtárat és az Egyetemi Könyvtárat egymás mellé rendelték – szinte kettős arculatot épít. Míg az Egyetemi Könyvtár az egyetemi hallgatók, a kutatók és a tudományosság kiszolgálását tekinti prioritásnak, addig a ma már Csorba Győző nevét viselő volt Megyei Könyvtár a szintén fontos olvasásnépszerűsítő funkciót, könyvbemutatókat, programokat szervez. A diákok által már csak Tékának nevezett intézmény a mindennapok részévé vált. A tudásközpont főként könyvtár, és termei konferenciaközpontként, programhelyszínként funkcionálnak.


Zsolnay Negyed

A 11 milliárdból revitalizált kerámiagyár épületegyüttese valóságos város a városban. A 2011 végén átadott öthektáros Negyed félmilliárdos működési költséggel dolgozik. Kezdetben mesterségesen kellett feltölteni intézményekkel (a Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti kara, a Bölcsészettudományi Kar Kommunikációs és Médiatudományi és Szociológia Tanszéke, Janus Egyetemi Színház, Bóbita Bábszínház, Pécsi Galéria, Zsolnay mauzóleum, Gyugyi-gyűjtemény), az üresen maradt részek fokozatosan megteltek bérlőkkel. Mégis, mintha a város sem tudná, mi tegyen a Zsolnay Negyeddel. Az itt összevont intézmények (Pécsi Galéria, Ifjúsági ház, Pécsi Kulturális Központ) eltérő profilját részben megtartó Negyed kultúrgettóként létezik. Fesztiválokra, nagyobb nevekre még csak-csak megmozdul a közönség, de a még mindig csak bevezető éveit élő Negyednek küzdenie kell a nézőkért, turistákért. Sajnálatos, hogy kimaradt a hely az EKF idején létrejött ingyenes programdömpingből.


„Nagy kiállítótér”

A Modern Magyar Képtár nevet viselő épület a Kodály Központ mellett mind építészetileg, mind szakmailag a legmagasabb nívón működő kulturális intézmény – lassan már csak volt. A Modern Magyar Képtár gyűjteménye országosan is kimagasló szintű, az EKF évében lehetőségük adódott két nagy kiállításra, de ezeket hasonló nagyságrendű kiállítás nem követte. Ami megmaradt: az épületben rejlő lehetőség és az állandó kiállításon a remekművek.

Számszerűen

Pécs az összes vendégforgalom alapján 2010-hez képest 2011-ben 18 százalékot vesztett a látogatói számából. A legnépszerűbb városok toplistáján 2010-ben a 13. helyet érte el, azóta Pécs stabilan a 16. helyen áll – a KSH adatai alapján –, olyan városokat előzve meg 2013-ban, mint Visegrád, Harkány és Balatonszemes, de ez a 2009-es 22. helyezéshez képest komoly előrelépés. A legjobban teljesítő városok ranglistáján (a kormány ez alapján osztotta a településfejlesztési támogatásokat 2011-ben) Pécs a 103. volt a 3154 településből álló listán, és ha a megyei rangú városok listáját tekintjük, akkor tizedik a 23-ból.
 

Pécs vendégforgalmának alakulása:

 

Vendégek

Változás

Vendégéjszakák

Változás

Külföldi

Változás

Belföldi

Változás

2008

122426

bázis

224829

bázis

23200

bázis

99226

bázis

2009

98663

80,6%

186634

83,0%

20122

86,7%

78541

79,2%

2010

124301

126,0%

238575

127,8%

34740

172,6%

89561

114,0%

2011

99093

79,7%

195425

81,9%

24729

71,2%

74364

83,0%

2012

101509

102,4%

203138

103,9%

24069

97,3%

77440

104,1%

2013

102081

100,6%

216549

106,6%

23992

99,7%

78089

100,8%

 

Külföldi v.é.

Változás

Belföldi v.é.

Változás

50080

bázis

174749

bázis

44520

88,9%

142114

81,3%

78499

176,3%

160076

112,6%

58322

74,3%

137103

85,6%

54349

93,2%

148789

108,5%

62467

114,9%

154082

103,6%

* Az adatok forrása: KSH Statinfo

Ha a statisztikai adatokat vizsgáljuk, akkor a 2008-ban bekövetkezett pénzügyi világválságot is figyelembe kell vennünk – ami a Pécs 2010-es EKF-beruházások kulturális turizmust támogató részének rövid távú (egy évtizedben mérhető) hasznosulását erősen megkérdőjelezi. A 2013-as vendégéjszakák száma még mindig a 2008-as szint alatt marad (224 ezer 216 ezer ellenében); ha ebből a külföldiek által itt töltött vendégéjszakákat vesszük, az rendre 5-10 százalékkal meghaladja a bázisnak tekintett 2008-as év adatait. A Pécsre látogató külföldiek száma 23–24 ezer fő volt a taglalt időszakban, tehát a külföldiek által Pécsett töltött vendégéjszakák száma 10-20 százalékkal növekedett 2008-hoz képest.

Így öt év távlatából úgy látszik, hogy a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programra elköltött 44 milliárd forint, amelyből 35,6 milliárdot a nagyprojektekre fordítottak, nemhogy segített volna a város gondjain – ipar hiánya, munkanélküliség, elvándorlás –, hanem fokozta az önkormányzatra rótt terheket azáltal, hogy nehezen finanszírozható, nem piaci alapon működő intézményeket alakítottak ki. Ha a turisztikai statisztikákat nézegetjük, abból egyértelműen kirajzolódik, hogy Magyarországra legtöbben nem kulturális céllal, hanem fürdeni érkeznek. Hiába kínált Pécs világörökséget, kortárs művészetet, cirkuszt, Nyolcakat, ha egy termálvízzel és fürdővel megáldott falu, mint például a 3470 fő lakosú Bük vagy egy olyan kisváros, mint Hévíz a maga 4685 lakosával, nagyságrendekkel több vendéget képes vonzani. Pécsett azóta sem épült élményfürdő.

A bevezetőben feltett utolsó kérdésemre is megadom a választ. Nem. Pécs továbbra is szinte észrevétlen maradt nemzetközi szinten. Léptékváltásról már szó sem esik. Deklasszálódásról már inkább beszélhetünk. De az már egy másik történet.



(A Pécsre és az EKF-re vonatkozó adatok forrása a Wikipédia, a statisztikai adatokat a KSH honlapjáról vettem)

 

Balogh Robert újságíró, könyvkiadó