rss      tw      fb
Keres

Foreign Affairs: Az EU-nak és a Néppártnak keményen fel kell lépnie Orbánnal szemben

A Foreign Affairs című amerikai külpolitikai folyóirat legújabb számában Újjászületett Európa – Hogyan lehet megmenteni az Európai Uniót az eljelentéktelenedéstől címmel közölte Matthias Matthijs, a Johns Hopkins Egyetem nemzetközi politikai gazdaságtan tanársegédje és R. Daniel Kelemen, a Rutgers egyetem politológia professzora elemzését.

A tanulmány – amelyből az alábbiakban a Magyarországra vonatkozó részt közöljük – felhívja rá a figyelmet, hogy az EU-t például a The Economist már 1982-ben temette. A szerzők azonban úgy látják, hogy most újra a lehetőségek ablakát nyitották meg az EU számára egyebek között a belső változások, az új, erős vezetés, a közös valuta és a kialakult nemzetközi helyzet, és elemzik az ezeken a területeken fennálló esélyeket és szükséges lépéseket.

A bevezetőben megállapítják: „Az EU meggyengülését nem lesz könnyű megfordítani, de a problémákra való folyamatos koncentrálás elfed egy másik realitást: több tényező konvergenciája – köztük a tehetséges új vezetők, egy új gazdaságpolitikai konszenzus fokozatos kibontakozása és paradox módon az EU területi épségét kívülről és belülről egyre inkább fenyegető veszélyek – a lehetőség ablakát kínálják Európának ahhoz, hogy felélessze az uniót, újraalakítsa politikáját és visszanyerje a közönség támogatását. Egy ilyen változás eléréséhez az EU-nak mindenekelőtt rendbe kell hoznia gazdasági építményét, a növekedésre kell koncentrálnia, és rendbe kell hoznia azokat a kormányzati intézményeket, amelyek a közös valutája mögött állnak. Az európai vezetőknek ugyanakkor határozottabb és egységes álláspontra kell helyezkedniük ahhoz, hogy megerősítsék az EU geopolitikai szerepét a saját környezetében. Mi több, az EU-nak vissza kell szereznie hitelességét a gazdasági és politikai szabadság bástyájaként úgy, hogy nem csupán az eurórendszer integritását védi, hanem azokét a közös demokratikus értékekét is, amelyek összekötik a tagállamokat. Mindezek a lépések lehetségesek, és ha megteszik őket, az unió jövője sokkal fényesebb lesz, mint azt a bírálói gondolnák. A tét nem is lehetne nagyobb. A határozott cselekvés elmulasztása további stagnáláshoz, és végső soron a jelentéktelenségbe vezetne. A határozott lépések megtétele viszont Európa újabb újjászületését tenné lehetővé.”

A cikk további részében megállapítják: „Az EU integritását fenyegető belső veszélyek még a külsőknél is veszélyesebbeknek bizonyulhatnak, és az uniónak határozottan cselekednie kell, hogy határain belül megvédje a demokráciát és a jog uralmát.”

Majd következik a Magyarországról szóló rész.

„Néhány uniós tagállamban az utóbbi években visszaesett a demokrácia. Mindenekelőtt Magyarország jelent súlyos próbát az EU eltökéltsége számára. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke azóta, hogy 2010-ben elsöprő győzelemmel hatalomra jutott, felszámolta a demokratikus fékeket és ellensúlyokat, aláásta az igazságszolgáltatás függetlenségét, megbéklyózta a médiát, iránta lojális embereket helyezett szinte minden kormányzati kulcspozícióba, és meghamisította a választójogi törvényt a saját pártja javára. Júliusban Orbán nyilvánosan bejelentette szándékát, hogy egy „illiberális állam építése” érdekében elhagyja a liberális demokráciát, és Kínát, Oroszországot, Szingapúrt és Törökországot idézte szerepmodellként. Mindezen fejlemények dacára azonban Magyarország az Európai Unió alkalmazkodó tagja maradt. Az EU habozó válasza – a bíráló jelentések kibocsátása és az Európai Bíróság előtt kezdeményezett jogi eljárások – nem tudták elrettenteni Orbánt, és mélységes kételyeket támasztottak azt illetően, hogy az unióban van-e politikai akarat azoknak az értékeknek a megvédelmezésére, amelyeket állítása szerint képvisel.

Az Európai Uniónak a jelenleginél jóval keményebb vonalat kell követnie az Orbán-rezsimmel szemben. Az EU Bizottságának be kellene indítania az úgynevezett 7. cikkely szerinti eljárást, ami lehetővé tenné a tanács számára, hogy felfüggessze Magyarország szavazati jogát az Európai Unió alapvető értékeinek súlyos és folyamatos megsértése miatt. Még ennél is fontosabb, hogy az EU vezetői elítéljék Orbán cselekedeteit. Az Orbán pártját is magába foglaló Európai Néppártnak az Európai Parlamentben helyet foglaló frakcióvezetői túl sokáig védték az Orbán-kormányt a bírálatokról, a pártlojalitás érdekében. Ezeknek a vezetőknek, akik között ott van Juncker, Merkel és Tusk – most ki kell jelenteniük, hogy Orbán taktikája elárulja azokat az elveket, amelyeket ők és Európa többi része képviselnek.

Orbán mindeddig gyakran sikerrel fordította a maga javára az uniós bírálatokat populista retorikával, amely Brüsszelt Magyarország belügyeibe való beavatkozással vádolja. Ám ha egész Európa jobbközép vezetői – Orbán pártcsaládjának tagjai – csatlakoznak az EU tisztségviselőihez Orbán akcióinak elítélésében, akkor Orbán nem lesz képes tovább szőni ezt a mesét.

Az EU a demokratikus értékek uniójaként festi le magát, és mágneses vonzerőt gyakorol azokra a szomszédos országokra, amelyekben demokratikus átalakulás megy végbe. A legutóbbi ukrajnai demokráciapárti tiltakozások, amelyek 2014 februárjában megdöntötték a korrupt Janukovics-kormányt, emlékeztettek arra, hogy a demokráciáért küzdők az Európai Uniót a szabadság bástyájának látják. Ám ha az EU akárcsak egyetlen tagállamnak is megengedi, hogy visszacsússzon az autokráciába, akkor azzal visszafordíthatatlanul eljelentékteleníti az uniós tagság értelmét.”

Végül a szerzők megállapítják: „A szkeptikusok évtizedek óta tervezik az EU temetését, de az EU újra és újra nem volt hajlandó meghalni. Az EU legutóbbi – és legmélyebb – válsága idején a nemzeti kormányok újra az elkötelezettségük újbóli megerősítését és elmélyítését választották. Az EU hatalmának ez a gyors növekedése azonban több olyan téves és a szándékolttal ellentétes hatást kiváltó politikához vezetett, amely aláásta a polgárok támogatását és súlyosan megbetegítette az Európai Uniót. Az európai polgárok ma nagyrészt figyelmen kívül hagyják az EU sok vívmányát, vagy garantáltnak tekintik őket, viszont egyenlőségjelet tesznek a szervezet és a gazdasági kínok és az erélytelen vezetés közé. Az unió létezik, de elveszítette a varázsát.

Az EU kimerítette azt a hibás stratégiát, hogy csak átvergődik a válságokon. Ártott Brüsszel és a nemzeti kormányok hitelességének, hogy az egyik szerencsétlenségből a másikba esik. Ideje kidolgozni egy merész és messzire mutató agendát. Európa vezetőinek ahhoz, hogy Európa valóban újjászülessen és készen álljon a XXI. századra, magabiztosan meg kell erősíteni a gazdaság, a biztonság és a demokrácia területén, hogy Európa egységben erősebb.”