rss      tw      fb
Keres


         Andor Mihály

A négy éve elmúlt kerek öt év


         Fleck Zoltán

Levél galamusos barátainknak


         Lánczos Vera

Gyorsfénykép
 


         Lévai Júlia

Lehetne-e...


         Hanák András

A Galamus szurdok
 


         Krémer Frenc

A nemzeti elnyomás szomorúsága


         Lendvai L. Ferenc

A tiszta erkölcs, melly ha megvész…

Olvasói reflexiók a születésnapi írásokra

                 Garai Ágnes

Életbevágó kérdés


Végtelen szomorúsággal olvastam Lángh Júlia és Mihancsik Zsófia írását.

Szeretném, óhajtom, fontosnak tartom, hogy ez az orgánum fennmaradjon, tájékoztasson a mai magyar politika útvesztőiben. A minden elemében antidemokratikus médiatörvény hamarosan gátlástalanul korlátozza a kormánnyal szemben kritikus sajtótermékek megszólalásait. Az interneten elérhető minőségi újságírás fontossága a korábbiakhoz képest sokszorosára nő. Remélem, hogy vagyunk annyian a Galamus olvasói, akik civil kötelességüknek tartjuk a számunkra fontos orgánum fennmaradtát. Mi, akik nem az állami jótétemények haszonélvezőinek gondoljuk magunkat, akik gyermekeinket is az öngondoskodás fenntartására bíztatjuk, akik képesek és hajlandóak vagyunk fizetni az általunk igénybevett szolgáltatásokért, nos, nekünk eminens érdekünk finanszírozni a most egy éves Galamust. Ha képesek vagyunk anyagi áldozatot is hozni azért, hogy a Galamus fennmaradjon, azzal nemcsak egy nívós orgánumot tartunk életben, de bizonyíthatjuk az igazi polgári ethosz jelenlétét is a mai szánalmas provincializmus keretei közt. Vannak dolgok, amelyek anyagi jellegükön messze túlmutató morális kérdésként merülnek fel. Ha jól értem a szerkesztők cikkeit, itt minden fillér számít. Érdemes sokaknak megmozdulniuk, akár szerény hozzájárulással a lap érdekében. Magam részéről erre bíztatom társaimat, akik hozzám hasonlóan találnak fontos írásokat a Galamuson.

Garai Ágnes



Gábor Éva

Kedves Galamus csoport!
Kedves Mihancsik Zsófia!

Üdvözlöm a Galamus csoportot születésnapja alkalmából. Szívből kívánom, hogy soká éljen.

E sorok írója 85 éves, meg- és túlélte a Horthy-, a Rákosi- és a Kádár-rendszert. 1989-ben azt reméltem, hogy végre egy demokratikus Magyarországban fogok élni. Most azt tapasztalom, hogy a kétharmadosok ellopják a legszebb reményeimet. Szívesen összefogok mindenkivel, aki ezt meg akarja akadályozni. Tessék megmondani, mit tehetek én ennek érdekében.

Ha küldenek egy csekket, szívesen előfizetek a Galamusra.

Üdvözlettel: Gábor Éva

Gervai Judit

Kedves Mihancsik Zsófia!


Szerintem Lángh Júliának igaza van abban, hogy előfizetőket kéne gyűjteni a Galamusnak. A Mancs-nak is biztosan segítettek az előfizetések, amikor a Postabank kiszállt a finanszírozásból, én pl. 3 példányra fizettem elő az első évben és azóta is kettőt fizetek (egyet fiatal munkatársaim részére pedagógiai célzattal :-). A Galamusnak is küldtem már pénzt, és szívesen előfizetek rá a jövőben. Remélhetőleg akadnak annyian, hogy önfenntartóvá tegyék a weblapot, de legalább meg kéne próbálni.

S egyáltalán nem baj az, ha ingyen vagy csekély honoráriumért írnak bele szerzők. Egy csomó fontos blog van, amit a tulajdonos és a hozzászólók lelkesedése tart fenn. Ráadásul, sajnos egyre kevesebb lesz az olyan fórum, ahol ezeket és hasonló írásokat meg lehet jelentetni, s amelyeket érdemes olvasni.

Köszönettel és további minden jót kívánva,

Gervai Judit

Horváth István

Kedves Olvasótársaim!


Egy vagyok közületek, semmi több. Egy olvasó, aki szereti, ha olyan emberek gondolataira talál, akikre van miért felnézni okos meglátásaik, visszafogottan tálalt társadalomszemléletük, de leginkább azon hitük és elkötelezettségük miatt, hogy az a közeg, a minket sok szálon összekötő kockázatközösség, amelyet mi saját országunknak tekintünk, egyszerűen megfogalmazva egy élhetőbb, szerethetőbb hely legyen. Kell ennél több?

Bár régóta evidencia előttem, hogy az alapítók és a szerzők nem anyagi előnyökre törve, hanem puszta meggyőződésük miatt működtetik ezt a honlapot, azt mégsem gondoltam (vagy csak nem akartam [?] végiggondolni ezt a szintű odaadást), hogy saját megtakarításaikat, anyagi létüket is partiba dobják azon túlmenőleg, hogy mint a „létező világok legjobbika” elleni kritikát felvállaló egyének nyilván a rendszer céltáblái is egyben.

Mi a gondolati szabadság ára, amelyhez a Galamus-csoport révén hozzájutunk? Lehet-e azt forintokban kifejezni? Tudunk-e mi is valamit tenni az érdekükben, azaz saját magunkért? Lennénk-e előfizetőik, ha ők ebbe az irányba mozdulnak, vagy csak arra van módunk, hogy esetenként támogassuk őket, és ezáltal akár le kell mondanunk valamiről? Sok nehéz kérdés, és ahányan vagyunk, annyi más lehetőség és megfontolás is.

Mivel én végiggondoltam a dolgot, de az odavezető úton elég nehezen találtam meg egy adatot, de idemásolnám:

Galamus Bt.

11701004–29902042

(hárommezős számformátumnál az utolsó 8 számjegy 0)

Nemzetközi utalásnál:

IBAN-kód: HU67117010042990204200000000

Swift-kód: OTPV-HU-HB

Számlavezető:

Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Részvénytársaság

1051 Budapest, Nádor utca 16.

Kérjük, hogy a közlemény-rovatban tüntessék fel: a Galamus-csoport támogatására, illetve hogy szeretnék-e, hogy a galamus.hu nyilvános támogatói listáján szerepeljenek. Ha igen, ezt a közlemény rovatban „igen”-nel jelezzék. Ellenkező esetben írjanak „nem”-et. Mi ennek megfelelően fogunk eljárni.

Horváth István

olvasó

Kúti Zsolt

Kedves Mihancsik Zsófia!


Olvasom Lángh Júlia írását az előfizetésről és az Ön válaszát. Ha nem is tartja/ják ezt járható útnak, biztosan van mód arra, hogy fogadják olyanok felajánlásait, akik szívükön viselik a Galamus sorsát.

Kerestem az oldalon erre vonatkozó információt, de nem találtam. Pedig jó lenne! Gondolom, nem csak én vagyok úgy, hogy szeretnék valamilyen formában hozzájárulni a működésükhöz, csak éppen nem tudom hogyan.

Köszönöm az eddigi nagyszerű írásokat! Erőt és kitartást kívánok további munkájukhoz, most különösen nagy szükség van rá!

Gratulálok a születésnaphoz!

Kúti Zsolt

Lukács János

Tisztelt Szerkesztők,


Nemrég bukkantam rá az Önök honlapjára, és kaptam rá az írásainak rendszeres olvasására. Minden tiszteletem és nagyrabecsülésem az Önöké és azé a munkáé, amit az indulásuk óta elmúlt egy évben végeztek, és amit – remélhetőleg – még sokáig végeznek.

Mivel az élethelyzetem úgy alakult, hogy januártól kezdve a nettó jövedelmem – a Fidesz-kormányzat felelőtlen adópolitikájának „köszönhetően” – jelentősen megemelkedik, a növekmény meghatározó részével ahhoz szeretnék hozzájárulni, hogy e kormányzat minél rövidebb ideig maradjon hatalmon. Mivel az Önök tevékenysége várakozásom szerint jelentősen hozzájárul majd a józan gondolkodás (meg a tolerancia, az együttérzés, felelősségvállalás, öngondoskodás stb.) elterjedéséhez, szeretném hozzájárulásommal az Önök tevékenységét támogatni.

Kérem, tudassák velem, hogy ezt mi módon tehetném meg.

Köszönettel és üdvözlettel:

Lukács János

Nagy Gábor

Tisztelt Szerkesztőség!


A „tényekből és a valóságos összefüggésekből” (idézet Önöktől) kiinduló, „érvényes mondanivalót” hordozó üzenetem kevéssé alkalmas arra, hogy „értelmes, józan, érvelő – ha kell, szenvedélyes – vitában továbbgondolásra” ösztönözzön másokat. Vitathatatlan ugyanis, hogy nagyszerű dolog az Önök létezése. :)

Sok erőt kívánok a folytatáshoz a Galamus születésnapján, ami pedig a legfrissebbet illeti, Mihancsik Zsófiával értek egyet.

Üdvözlettel

Nagy Gábor

Rafael Balázs

61 éves vagyok, nyugdíjas újságíró. Lapom tavasszal vált meg tőlem – nekik így a jobb. Én magam pedig lassan képtelen vagyok őket vállalni. (24 Óra, Komárom-Esztergom megyei Springer-napilap.) Még dolgozom nekik vállalkozóként, bizonytalan ideig. Az új sajtóvilágban nem hinném, hogy szükség lenne rám.

Ott.

De a Galamusnak minden segítséget felajánlok, ha kell. Időm is lesz, bőven. Írok, fotózok, ha kell, szerkesztek, korrektúrázok; gyakorlatom is van a jövőről: a bűnös/kísérleti városban, Esztergomban élek. Meglehetősen mélyen benne a sűrű közéletben.

Rafael Balázs

Sós Csaba

Kedves Mihancsik Zsófia!


Vallomások és helyzetek című írásához szólok hozzá.

Csak véletlenül jutottam a Galamus címéhez, talán az ATV adásában láttam. Azóta majdnem minden reggel olvasom. (Ez utóbbi állításomat még pontosítom.)

Szükségem van az Önök gondolataira és az információkra, amelyeket írásaikban találok. Megerősítik bennem, hogy talán mégsem én butultam el teljesen, hogy nem ismerem fel „a megváltozott, új ország”, új követelményeit, amiért taszítanak, elkeseredetté és beletörődővé tesznek a regnáló hatalom szavai, és még inkább tettei.

Biztos vagyok benne, hogy sokan vannak, akiknek szükségük van az Önök gondolataira, és még inkább meggyőződésem, hogy az országnak nagy szüksége van a Galamus szellemiségére.

A Galamus helyzetével kapcsolatban az első észrevételem, lehetséges, hogy kevesen ismerik. Ki kellene találni a módját, hogyan lehetne ismertebbé tenni.

Pontosítom, hogy miért csak majdnem minden reggel olvasom. Nem az írásokban van a hiba, hanem bennem. Időnként annyira szennyesnek érzem a hatalom módszereit és kommunikációját, hogy nem akarok hallani róla. Vágyok valami másra, szépre. Nem lehet, hogy ők töltsék ki az életemet.

A Galamus biztosan tudna ebben is értéket nyújtani.

A pénzügyi helyzet talán mégis megérdemelne egy kalkulációt. Mennyi az a díj, amit az olvasóknak fizetni kellene, hogy a lap működni tudjon?

Tudom, senki sem szeret fizetni, ha nem muszáj. Így van ez az egész világon, de különösen nálunk, ahol sokan megszokták, hogy dolgok „ingyen járnak”.

Odáig már mindenki eljutott, hogy a saját munkájáért természetesnek veszi, hogy fizessenek. Addig viszont nem túl sokan, hogy mások munkáját is meg kell fizetni, különben ellehetetlenül az élet.

Nem állítom, hogy egyszerű út lenne az olvasóktól pénz kérni, még azt sem, hogy megoldja a helyzetet. Viszont biztos vagyok benne, hogy lennének, akik fizetnének, és ez segítség lenne.

Boldog lennék, ha akár csak egyetlen gondolattal tudnék segíteni Önöknek.

További erőt és hitet kívánok munkájukhoz.

Békés ünnepeket, szerencsés, boldog új esztendőt kíván Valamennyiüknek

Olvasójuk: Sós Csaba


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Másik Magyarország

Tóth Andrea
Ketyeg a szociális bomba

„Arról nem szól a fáma, hogy a kormányzat szerinti egységes elv mit jelent a szegények és a legszegényebbek számára, de az ismert előjelek nem sok jóval biztatnak.”

További cikkek a rovatból:
   - A másik Szentendre
   - „És kezdjünk újra tűrni és tanulni”
   - Bezzeg Abaújszántón „tarolt” a Fidesz

Izsák Jenő karikatúrái

Offtopic

A Hubble valaha készült legnagyobb képe: az Androméda

"A videó alapján némi fogalmunk lehet arról, mit jelent az, hogy az Androméda ezermilliárd csillagnak ad otthont."