rss      tw      fb
Keres

Balogh S. Éva blogja: Blabla – és mi van utána?




Balogh S. Éva, az Egyesült Államokban élő történész (a Galamus-csoport korábbi tagja) angol nyelvű blogjában, a Hungarian Spectrumban írt a fenti a címmel a vasárnapi tüntetésről.

Nemrég fejeződött be a tüntetés. Sajnos nem tudtam meghallgatni mind a nyolc beszédet, de amit hallottam, minőségben nagyon eltért egymástól. Egyesek politikai naivitásról tettek tanúbizonyságot, míg mások a piacgazdaságnak még a fogalmát is megkérdőjelezték, amikor a kizsákmányolás rendszereként írták le. Nem meglepő, hogy a legkiforrottabb beszédet egy korábbi politikus, Vágó Gabor (LMP) adta elő. A MostMi! két szervezője, Várady Zsolt és Takács Bori beszédében gyakori refrénként hangzott el: „Ki kell találnunk, milyen Magyarországot akarunk”. Ezt aggasztónak tartom. Úgy tűnik, újra a magyarok akarnak valami újat és egyedit feltalálni, ahelyett, hogy a sikeres demokráciák példáját követnénk, amelyek a polgáraiknak tisztességes megélhetést és biztonságot nyújtanak.

Az Abcúg.hu szerint „az idei év első tüntetése az elmúlt néhány hónap legrövidebb és legeseménytelenebb demonstrációja volt”. A tudósító kihallgatott egy beszélgetést, amely így szólt: „mindig csak ugyanazt halljuk” – ami természetesen igaz is. A felszólalók szidják a kormányt és az összes politikust és pártot, miközben a tömeg azt kántálja: „Orbán takarodj!” A tüntetők – őszintén szólva – unják az egészet. De a nagyobb baj az, hogy a szervezőknek fogalmuk sincs, mi legyen a tüntetések után, hogyan lehet új kormányt választani, miként lehet létrehozni azt az idilli Magyarországot, amelyet Orbán bukása után látni szeretnének.

Egyetlen olyan felszólaló volt, Somody Bernadett jogász, az Eötvös Károly Intézet agytrösztjének igazgatója, aki néhány olyan gyakorlati problémára hívta fel a figyelmet, amellyel azok kerülnek szembe, akik elégedetlenek a jelenlegi politikai helyzettel. Ahhoz, hogy Magyarország megszabaduljon az egész rendszertől, azoknak a politikusoknak, akik az Orbán-kormány után hatalomra kerülnek, meg kell tisztítaniuk az Orbán-kinevezettek jelentette kormányzati építményt. Ez azonban rendkívül nehéz lesz, mivel Orbán Viktor kinevezettjei többségét nagyon hosszú időre bebetonozta.

A beszédek egyébként tele voltak zavaros eszmékkel a polgárok teljes körű részvételéről a döntéshozás minden szintjén. Egy politikailag elkötelezett polgárság tárgyal majd minden kérdésről. A politikusok nem fognak tudni döntést hozni az ő jóváhagyásuk nélkül. Úgy gondolom, nem szükséges kifejtenem a nagyszabású részvételi demokrácia lehetetlenségét a mai világban.

Kifejezetten elégedetlen voltam Kálmán Lászlóval. Mindenféle gyakorlati szempont ismeretének meglepő hiányát mutatta fel. Azt mondta például, hogy nincs szükség sem centralizált, sem önkormányzati oktatási rendszerre. A szülőknek kell összeülniük és megteremteniük a maguk rendszerét. Van egy amerikai mondás az amerikai akadémikusokról, akik „még saját cipőfűzőjüket sem tudják bekötni”, azaz meglepően gyakorlatiatlanok. Nos, Kálmán ezek egyikének tűnik.

Jóllehet üdvözlendő fejlemény, hogy nő a figyelem a nagymértékű szegénység és a rokonszenv a szegények iránt, a két felszólaló, akik a hajléktalanokért emeltek szót, olyan kvázi marxista stílusban beszéltek, amire szegény Marx sem ismerne rá. A magyar nyelvben ezt a fajta primitív marxizmust „vulgármarxizmusnak” nevezik. Ezek a felszólalók úgy beszéltek a szegénységről, mint ami elválaszthatatlan a kapitalista rendszertől. Sok szó esett kizsákmányolókról és kizsákmányolásról. Azt sugallták, ha a jelenlegi rendszer eltűnik, a javak „egyenlő elosztása” következik el. Egy másik reménytelen gondolat.

A legnagyobb probléma a pártpolitika elutasítása. Az egyik felszólaló – sajnos elfelejtettem, melyik – kijelentette, hogy „nem pártokra van szükségünk, hanem egy új alternatívára.” Azt nem közölte, hogy mi ez az alternatíva. Több felszólaló – például Várady és Kálmán – az elmúlt huszonöt év valamennyi pártját teljesen alkalmatlannak minősítette. Én ennél jóval megengedőbb vagyok. Sokkal könnyebb hétfő reggeli stratégának lenni, mint valós időben ott lenni a pályán. 1990-ben egy tapasztalatlan csapat vette át a kormányzást, hihetetlenül nehéz időkben. Az országnak elképesztő nemzeti adóssága volt, a szocialista gazdasági rendszer összeomlása több mint egy millió ember munkanélküliségéhez vezetett, az infláció meghaladta a 30 százalékot. Ilyen körülmények között kellett az új kormánynak lefektetnie egy demokratikus rendszer alapjait. Mindent egybevetve, az a kormány és utódai nem is végeztek rossz munkát. 1998-ra például sikerült leküzdeni Magyarország legsúlyosabb gazdasági problémáit. Igen, elkövettek hibákat, de azt állítani, hogy mindent csak kontár módon összeeszkábáltak, egyszerűen nem igaz.

A szervezők pártellenes magatartása mostanra oda jutott, hogy nem adtak szót Kész Zoltánnak, a veszprémi létfontosságú időközi választás független jelöltjének, akit az LMP kivételével valamennyi párt támogat. Krekó Péter, a Political Capital vezető elemzője joggal vélte úgy, hogy ez súlyos tévedés volt. Kész nem pártjelölt. Rá mint független gondolkodású polgárra, a városban élő angol tanárra kell figyelni. Jelmondata: Szavazz rám, szavazz a kétharmados többséggel szemben. Ez a választás Navracsics Tibor egykori helyéért a Fidesznek is fontos. A kormány épp most adott 800 millió forintot a városnak, csak hogy biztos legyen, a választók tudják, ki vajazza meg a kenyerüket. Ennek ellenére a szervezők, akik annyira meg akarják buktatni Orbán Viktort, ezt az ember nem hagyták beszélni. Hihetetlenül rövidlátó gondolkodás.

Mindent egybevetve, nem tudom, merre tart ez a mozgalom. Csak abban reménykedhetünk, hogy ez nem egy újabb „Foglald el a Wall Streetet”, amely kudarcba fulladt. Örömmel hallottam, hogy február 2-ra, Angela Merkel német kancellár tervezett budapesti látogatására nagy tüntetést szerveznek. De mindaddig, amíg az ellenzék szétforgácsolt, amíg az emberek elégedetlensége csak tüntetések és nem politikai szerveződés formájában fejeződik ki, addig Orbán nyugodtan alhat. A külföld nyomása másik történet lehetne.


(Fordította Alföldi Györgyi)