Német blog a nemzetidohánybolt-érzésről




A Neues Deutschland című, magát szocialistának aposztrofáló német napilap blogrovatában jelent meg Martin Leidenfrost bejegyzése A Nemzeti Dohányboltban címmel. Alcíme: A magyar hétköznapi kultúra újjászervezésének egyik darabjáról.

Már nem utazom szívesen Magyarországra, amióta a keleti tömb egykori legvidámabb barakkja a talán legádázabb gyakorlótérré vált. És most ez. Egy ezer helyen felvillanó cégtábla a nemzeti színekben, az 50-es évek szigorú dizájnjában, mellette mindig ott a piros tiltó jelzés „18 éven aluliaknak tilos a belépés”, és a felirat: NEMZETI DOHÁNYBOLT”. A szupermarketek, benzinkutak, kocsmák 2013 óta nem árusíthatnak dohányárut, erre csak és kizárólag állami koncesszióval felruházott külön boltok jogosultak. Jómagam szinte teljesen nemdohányzó vagyok, de azonnal függővé válok a Nemzeti Dohányboltoktól.

A törvény azzal fejti ki csábító hatását, hogy a cigarettákat az utcáról már nem szabad látni. Ó, ezek a PVC-szalagfüggönyök! Ó, ezek a kis üzletek átalakított lomkamráiba nyíló, masszív fehér ajtók! Ó, te lezárt plasztik harmonikaajtó az ipolyvecsei pálinkaüzletben! Ó, ti suhanó árnyak a tejüveg ablakok mögött! Egyszerűen nem tudok elmenni egy Nemzeti Dohánybolt mellett. A keleti Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében öt ilyen boltba megyek be, a központi Heves megyében négybe, az északi Nógrádban tízbe, és a budapesti II., IX., XI. és XIII. kerületben az összesen 1513 fővárosi üzlet közül tizenötöt nézek meg.

A morgolódók persze megint ellene vannak. Azt állítják, hogy Orbán Viktor egyeduralkodó átjátszotta a dohánykereskedelmet a vazallusainak, és ezen kívül felelőssé kell tenni egy új típusú biztonsági kockázatért: a felügyelet nélküli gyerekekért, akik a Nemzeti Dohányboltok előtt a papára, mamára várnak. Mintha Orbán nem tett volna már régen megelőző lépéseket: befektet az ifjúsági labdarúgásba, így viszi el az utcáról a Nemzeti Dohányboltok előtt álldogáló gyerekeket.

Hanzély Zsolt a nemzeti csúcsszervezettől, amely hosszú nevében az angol „nonprofit” szócskát viseli, így foglalja össze a tapasztalatokat: „Megtörtént a dohánypiac átstrukturálása”. Most kevesebb cigarettát és több vágott dohányt vásárolnak. Növekedett a csempészet, és még keményebben büntetik.

Meglehetősen rendhagyó módon értelmezik a törvényt a határok közelében: Somoskőn, a szlovákiai határ előtti utolsó faluban mindkét boltba szabadon be lehet látni. Mintha szégyellnék a belátás elleni védelmet a szomszédok előtt. Az ukrán határtól 25 kilométerre, Vásárosnaményban gond nélkül belátok egy résen át. Ezt szabad? Ezt lehet? Talán még nem működik egy Nemzeti Dohánybolt-leplezési milícia?

Különösen kíváncsi vagyok Beregsurányra, az ukrán határ előtti utolsó településre, hiszen Ukrajnában egy doboz filter nélküli cigaretta már 25 eurócentnek megfelelő összegért kapható. Egy fiatal romát kérdezek, aki ráérősen vitorlázik el mellettem a kerékpárján: „Hol van itt a Nemzeti Dohánybolt?” „Nincs” – feleli. Arca széles, mi több, diadalmas, és – nem tudom kizárni – Orbán-ellenes vigyorra húzódik. „Miért nincs?” „Nincs”.

Magyarország többi részén a Nemzeti Dohányboltok nekem a felnőtt élet egész kaleidoszkópját mutatják. Némelyik patika-érzést kelt, mások olyanok, mint a koncentráltan a bűnnek szentelt, zizegő szerzetesi cellák. Az egységes nemzeti dizájn nem engedi pregnánsan kitűnni a különbségeket: sok helyen kívülről cédulákat ragasztottak a tejüvegre: „Itt kávét árulunk”, „Lottózó”, „Pálinka, alkohol, energiaitalok”. A barlangjelleg láthatólag a kihágások halmozódásához vezet. Sok tulajdonos kényszerítve érzi magát, hogy a boltjában a dohányzást kifejezetten tiltsa. Egyszer még egy olyan táblát is látok: „Dohányzás kizárólag a bejárattól öt méterre”. Egy Nemzeti Dohányboltos nőt még smúzoláson is rajtakaptam a tejüveggel védett barlangjában: Sex, drugs & Nemzeti Dohánybolt. Olyasmit is hallani, hogy a Nemzeti Dohányboltokat a bepillantás elleni védelemnek köszönhetően különösen könnyű kirabolni.

Az Orbán-családban a férfiakat nem minden sorszerűség és előrelátás nélkül hívják győzőnek: az apa és a fiútestvér Győző, a miniszterelnök latinul szintén: Viktor. Nem kell további stadionokat, diadalíveket építtetnie magának. Egy titkot ajándékozott a magyar nemzetnek.



Martin Leidenfrost Ausztriában született, Szlovákiában lakik, és keresztül-kasul beutazza Európát. A legutolsó rejtett sarokig vizsgálja a kontinenst, kúszik-mászik a párizsi katakombákban, nyelv-szigeteket keres a Balkánon, éjszakai alakokkal és a társadalomból kiszorult emberekkel találkozik – és minderről a Neues Deutschland Európai Expedíció (Expedition Europa) című heti kolumnájában ír.