rss      tw      fb
Keres

A foci-vébé, a kábítószer és az amerikai-kubai viszony felmelegedése irányította a világ figyelmét 2014-ben Latin-Amerikára


MTI 2015. január 4., vasárnap 6:45

A foci és a kábítószer idén sem hiányzott a Latin-Amerikáról szóló hírfolyamból és rányomta bélyegét az lmúlt évre is. A magát januárban a „béke övezetének” nyilvánító térség egyrészt a Brazíliában nyáron megrendezett labdarúgó-világbajnoksággal, másrészt a hatóságok és a drogkartellek uralta alvilág összefonódásának újabb megnyilvánulásaként 43 mexikói diák eltűnésével keltette fel a világ figyelmét. A régió év végére pedig egy meglepetést is tartogatott: Kuba és az Egyesült Államok kormánya történelmi lépésre szánta el magát és több mint 50 éves ellenségeskedés után a kapcsolatok normalizálása mellett döntött.

A brazilokban az idei év keserű szájízt hagyott azok után, hogy a nemzeti tizenegy július 8-án 7:1-es katasztrofális vereséget szenvedett a német válogatottól a vébé elődöntőjében. Megfigyelők attól tartottak, hogy a brazil foci leszerepelésével együtt a - vébé hatalmas költségei miatt amúgy is bírálatok kereszttüzébe került - Dilma Rousseff vezette kormánynak is befellegzett, és bár az októberi elnökválasztást megelőző felmérések eleinte a dél-amerikai országot 2011 januárja óta irányító elnök alulmaradását jósolták, az elődje által megkezdett, a szegények felzárkóztatását célzó program mellett elkötelezett munkáspárti államfőt végül szűk többséggel újraválasztották.

A 2014-es év Rousseffhez képest jóval kellemetlenebb helyzetbe hozta Mexikó elnökét, holott az esztendő első felében még úgy tűnt, Enrique Pena Nieto történelmet fog írni. Februárban a mexikói hatóságok amerikai segítséggel elfogták ugyanis az ország legkeresettebb drogbáróját, és végre bízni lehetett abban, hogy a kormány megnyerheti a kábítószer elleni harcot. A remény ősszel azonban egyhamar szertefoszlott: a Guerrero szövetségi állambeli Igualában eltűnt 43 diák, akiket a gyanú szerint a város polgármesterének utasítására rendőrök hurcoltak el, majd átadták őket egy drogbandának. Az eset miatt tízezrek vonultak utcára országszerte, a 48 éves politikus népszerűsége pedig történelmi mélypontra, 40 százalékra zuhant.

A lakosság elégedetlenségével kellett szembenéznie 2014-ben Nicolás Maduro venezuelai elnöknek is, aki ellen februárban kezdődtek tüntetések a korrupció, a romló közbiztonság és az elhibázott gazdaságpolitika felett érzett düh miatt. A többtucatnyi halottat és több száz sebesültet követelő, hónapokon át tartó demonstrációk beszüntetése céljából a kormány példa nélküli párbeszédet kezdett az ellenzékkel. Bár a gazdasági és társadalmi problémák változatlanul fennállnak, Maduro a chávizmus győzelmeként értékelte, hogy hazáját októberben két évre az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) nem állandó tagjává választották, holott Caracas korábbi pályázatát Washington megtorpedózta.

Az Egyesült Államok az elmúlt évben inkább Argentína orra alá tört borsot. Az ország júliusban technikai államcsődbe került, miután nem volt hajlandó teljesíteni egy amerikai bíróság ítéletét, és fizetni egy amerikai fedezeti alapnak, amely nem egyezett bele az argentin államadósság 2005-ben és 2010-ben végrehajtott átütemezésébe. Az azóta 40 százalékos inflációval küzdő ország a döntés miatt eljárást kezdeményezett Washingtonnal szemben a Nemzetközi Bíróság (ICJ) előtt arra hivatkozva, hogy a bírói ítélet megsértette szuverenitását és mentességeit.

Argentínával szemben Kuba viszont hálás lehet Washingtonnak és egykori hitelezőjének is: Barack Obama amerikai elnök december 17-én történelmi lépésre szánta el magát, és a Havannával való viszony normális mederbe terelése mellett döntött, ami elemzők szerint üzenet Latin-Amerika többi állama számára is. A karibi szigetországot már nyáron is érte egy örömhír: Moszkva elengedte Havanna szovjet időkre visszanyúló adósságának 90 százalékát.

A piaci reformok útján lépegető Kubában eközben november közepén egy kolumbiai tábornok elrablása miatt megszakadtak az idén 50 éves kolumbiai gerillaszervezet, a FARC és a bogotái kormány közötti béketárgyalások. A Havanna védnöksége alatt folyó párbeszéd a túsz kiszabadulását követően folytatódott, és a júniusban újraválasztott Juan Manuel Santos kolumbiai elnök reményei szerint még jövő év végéig lezárul.

Santoshoz hasonlóan megújította mandátumát Bolívia elnöke, Evo Morales is, aki az alkotmány korábbi módosításának köszönhetően szállhatott ringbe harmadszorra az államfői posztért. A szegénység visszaszorítását ígérő Morales kormánya az ellene szőtt állítólagos terrorista összeesküvés ügyében idén sem tudott eredményt felmutatni, a per magyar-román állampolgárságú érintettjét, Tóásó Elődöt másokkal együtt így már több mint öt éve tartják vizsgálati fogságban ítélet nélkül.

Maradt a baloldali vezetés a Latin-Amerika legliberálisabb államának számító Uruguayban is, miután Tabaré Vázquezt, a szerény stílusa miatt nagy szeretetnek örvendő leköszönő államfő, José „Pepe” Mujica kormánypárti szövetségesét, korábbi államfőt (2005-2010) választották meg novemberben elnöknek. Mujica mandátuma egyik utolsó nagy fegyvertényeként aláírta májusban azt a törvényt, amely a világon elsőként legalizálta a marihuána fogyasztását és előállítását. Vázquez jövő márciusban veszi át a stafétabotot Mujicától.

A tavaly decemberben Chile elnökévé választott szocialista Michelle Bachelet szintén egy törvényhozási ciklus kihagyása után, második alkalommal foglalta el tavasszal az államfői posztot és alig telt el fél év, máris komoly biztonsági kihívással volt kénytelen szembenézni. Szeptemberben az utóbbi két évtized legsúlyosabb merényletét követték el az országban: a főváros egyik metróállomásán robbant pokolgép, megsebesítve 14 embert. Fontos momentum még, hogy idén pont került Latin-Amerika egyik utolsó, több mint 100 éve tartó határvitája végére: az ICJ új tengeri határt jelölt ki Chile és Peru között.