Kanadai lap: „Jelenleg nem Orbán erős, hanem az ellenzék gyenge”




A The Globe and Mail című kanadai lap Magyarország hidegháborút idéző küzdelem középpontjában Oroszország és a Nyugat között címmel közölte Mark Mackinnon budapesti keltezésű cikkét.


Várady Zsolt emlékszik arra a napra, amikor leomlott a vasfüggöny. Apja, aki hosszú távon tekintett az ilyesmikre, azt mondta, hogy akár húsz évig is eltarthat, amíg elérkeznek a jó idők, de abban biztos volt, hogy attól kezdve a dolgok majd javulni fognak Magyarországon.


Huszonöt évvel később Várady olyan sikereket ért el, amilyeneket az apja soha meg sem jósolhatott volna. Kidolgozott két évvel a Facebook előtt egy széles körben népszerű közösségi honlapot – International Who is Who –, és ez híressé, továbbá egy időre meglehetősen gazdaggá tette. De úgy érzi, Magyarország nem az az ország lett, amelyet az apja ígért neki azon a napon, 1989-ben.


Ezért az ország „rémálom” kormányát okolja, és különösen Orbán Viktort, a populista miniszterelnököt, aki 2010 óta van hatalmon. Várady most olyan szerepet tesz a magáévá, amelyről apja azt gondolta, hogy többé nem lesz rá szükség – politikai aktivista, aki szembeszáll egy kormánnyal, amelyről ő azt mondja, hogy túl közel került Moszkvához.


Orbán az elmúlt 12 hónapban Magyarországot az Európai Unió enfant terrible-jévé tette, először azzal, hogy a Magyarország keleti szomszédja, Ukrajna körüli konfliktusban Oroszországgal rokonszenvez. Aztán Orbán azzal sokkolta a nyugati füleket, hogy kifejezésre juttatta a rokonszenvét a Vlagyimir Putyin által kiépített rendszer iránt, és kijelentette, hogy „illiberális demokráciát” akar építeni Magyarországon.


„Ez egy rémálom. Közeledünk a diktatúrához, de még nem vagyunk ott” – mondja Várady. Halk hangja és finom modora ellentétben áll a szereppel, amelyet az egyre duzzadó Orbán-ellenes mozgalom arcaként vállalt.


Magyarországra visszatért a politikai aktivizmus – idén ősszel tízezrek mentek az utcára, hogy meghallgassák, amint Várady és más szónokok elítélik azt, amit Orbán tekintélyelvű fordulatának tartanak, és egy további tüntetést terveznek keddre – és visszatért a geopolitika is. Ez a tízmilliós ország Európa szívében megint egyszer a díj egy Oroszország és a Nyugat között a befolyásért folyó, a hidegháborút idéző harcban.


Washington és Brüsszel megdöbbenésére Moszkva az, amelynek nagyobb a befolyása azzal, hogy egy sor gazdasági paktumot ír alá, amely megerősíti Orbán kormányát, és például lehetővé tette számára, hogy a választások előtt drámai mértékben csökkentse a közüzemi szolgáltatások díjait, ami oda vezetett, hogy idén tavasszal a Fidesz egymás után másodszor szerzett lehetőséget a többségi kormányzásra. Ennek az ára sokak szerint az Oroszországhoz való alkalmazkodás a külpolitika kérdéseiben, beleértve az Orbán-kormány őszi döntését, amikor leállította az (Oroszországtól vásárolt gáz) szállítását Ukrajnának, és ezzel fokozta annak a hatását, hogy Oroszország leállította az Ukrajnába irányuló gázszállításokat.


Múlt hónapban Orbán kormánya eltávolította az Európai Unió kék-sárga zászlóját az ország gótikus stílusú Parlamentje homlokzatáról, és vitatott módon a szomszédos Romániában élő etnikai magyarok zászlaját tűzte ki a helyére.


Mindez meglepő módon egy olyan országban történik, amely tagja mind az Európai Uniónak, mind a NATO-nak. John McCain amerikai szenátor a hónap elején feltárta, hogy mennyire mélyek a nyugati aggodalmak, amikor bírálta az Egyesült Államok újonnan kinevezett budapesti nagykövet, Colleen Bellt, azt sugallva, hogy a Gazdagok és szépek című tévésorozat volt producere nem megfelelő jelölt arra, hogy eljárjon egy „neofasiszta diktátorral szemben, aki közel kerül Oroszországhoz”.


Miközben azonban Orbán ellenfelei megmutatták az erejüket – a meglepően nagy tiltakozások idén ősszel rákényszerítették a kormányt, hogy feladja az internetes forgalomra tervezett adó bevezetését –, az Orbán lemondására irányuló követeléseik kétségkívül nélkülözik azt a legitimációt, amely Magyarország kommunista kormányzása ellen megvolt az 1956-os és 1989-es felkelésben.


Orbán és pártja, a Fidesz végül is kényelmesen megnyerte az áprilisi választásokat, és kétharmados többséget szerzett – annak ellenére, hogy a részesedése 53 százalékról 45 százalékra esett –, majd ősszel megnyerte az önkormányzati választásokat Magyarország 23 nagyobb városa közül 22-ben. Még a bírálók is elismerik, hogy Orbán és a Fidesz az első kormányzati periódusában csökkentette az ország költségvetési hiányát, és a munkanélküliséget.


Kovács Zoltán, a miniszterelnök egyik szóvivője azt mondta, a magyarok ugyanabból az okból csodálják Orbánt, amely sokakat bosszant Nyugaton – a döntéseit kizárólag azon az alapon hozza meg, amit az ország nemzeti érdekének tekint. „Orbán karizmatikus alak, és a politikai eszközöket arra kapta, hogy döntéseket hozzon, és vezessen. Európa nem nagyon szereti a vezetői képességet.”


Kovács szerint Magyarország kapcsolata Oroszországgal „pragmatikus”, és „messzemenően sértő azt az érvet felhozni, hogy Magyarország oldalt akar váltani vagy cserélni”.


A választási győzelmek ellenére egyre kevésbé látszik, hogy a magyarok támogatnák Orbán új kurzusát. Egy felmérés csütörtökön közzétett eredménye szerint a Fidesz támogatottságában jelentős esés következett be – 38 százalékról 26 százalékra – a tervezett internetadó elleni októberi utcai tüntetések óta.


„Orbán népszerűsége az elmúlt két hónapban összeomlott. Választóinak az egyharmada hagyta el őt” – mondta Deák András, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója. Deák szerint az a probléma, hogy a városi liberálisok, akik az utcára mennek Orbán ellen, nem látnak olyan politikai pártot, amelyben megbíznának, hogy képviseli őket. (Ugyanez a felmérés az antiszemita és romaellenes retorikájáról ismert. szélsőjobboldali Jobbikot a második helyre tette.) „Jelenleg nem Orbán erős, hanem az ellenzék gyenge” – mondta Deák.


És ez az, ahol a Putyinnal való összehasonlítások a legélesebbek. Azóta, hogy a Fidesz első ízben földcsuszamlásszerűen megnyerte a választásokat 2010-ben, Orbán a párt iránt lojális embereket helyezett a kulcspozíciókba az állami Médiahatóságnál, és rájuk bízta az egyre inkább szolgálatkész média felügyeletét. A választójogi törvényen a 2014-es választások előtt végrehajtott csűrcsavarok segítettek biztosítani, hogy a Fidesz megőrizze kétharmados parlamenti többségé, annak ellenére, hogy a választók támogatása csökkent.


Úgy tűnik, Orbán „illiberális demokráciájának” az a célja, hogy megteremtse, amit Putyin „irányított demokráciája” teremtett meg Oroszországban: olyan rendszer, amelyben tartanak választásokat, de az eredmény aligha lehet kétséges. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet megfigyelői a 2014-es választásokat ugyanúgy minősítették, ahogyan rendszerint az oroszországi választásokat szokták: „szabad, de nem tisztességes”.


„Határozottan tekintélyelvű. A jogállam olyasmi, ami nem nagyon fontos neki. Az a fontos számára, hogy végrehajthassa a politikai eszméit” – mondta Magyar Kornélia, a budapesti Progresszív Intézet igazgatója.


De hozzátette, hogy McCain szenátor túlzott, amikor Orbánt diktátornak nevezte. Más elemzők szerint Orbánt abban, hogy milyen messzire tud elmenni, korlátozza az a tény, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, és gazdasága azokra pénzekre támaszkodik, amelyek Európa gazdagabb részeiből érkeznek, ott pedig már óvnak attól, amilyen esetleges hatásokkal a Kelet felé fordulás járhat Orbán számára.


Az ellenfelek ennek ellenére attól tartanak, hogy az 51 éves Orbánnak – aki az említett szeptemberi beszédében kifejezésre juttatta csodálatát a Törökországot régen kormányzó Tayyip Erdogan és a Kínai Kommunista Párt iránt is – az a feltett szándéka, hogy olyan sokáig ragaszkodjon a hatalomhoz, mint politikai szerepmodelljei.


Augusztus óta minden nap az Orbán-ellenes tüntetők egy kis csoportja táborozik a magyar Parlament épülete előtt, sátraikon az EU zászló, amelyet a kormány levett.


„Nem tetszik az irány, amely felé az ország tart . Már nem félünk kimenni az utcára. Kénytelenek vagyunk” – mondta Hutvagner Ilona, a 65 éves, nyugdíjas könyvtáros, aki egy kézzel rajzolt plakát előtt áll, amelyen ez olvasható: „Delete Viktor”.