FAZ: Orbán és az ő „mentesítő körülményei”




A Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív német lap Stephan Löwenstein cikkét közölte A közelség az orosz baráthoz címmel. Budapest és Washington az előtérben a korrupcióról viszálykodik, valójában azonban arról van szó, hogyan szemléli Orbán Oroszországot.


A NATO-szövetséges Magyarország és az Egyesült Államok közötti viszály legújabb eszkalációja utal a geopolitikai szövegösszefüggésre. Amikor John McCain amerikai szenátor, volt republikánus elnökjelölt és Budapesten kedvelt vendég a napokban bírálta Orbán Viktor politikáját, akkor a tulajdonképpeni poénja nem az volt, hogy „fasiszta diktátorként” jellemezte az ország miniszterelnökét, hanem az, hogy pontosan ez az ember „ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal”.


Orbán, aki a kormányát érő korrupciós vádak miatt egyre inkább szorult helyzetbe kerül, a szokásos módon a hajlíthatatlanság pózával és a nemzeti összetartásra való felszólítással reagált. Erre kínált alkalmat a szokásos pénteki fellépése az állami Kossuth rádióban. Veszélyben látja Magyarország „nemzeti szuverenitását”, amelynek megőrzése számára a legfőbb prioritás – mondta. Az energia, a pénzügyek és a kereskedelem területén való függetlenségről van szó. Bizonyos kedvezményezettek 2010, az ő kormányra lépése előtt a magyarok számlájára csinálhatták a profitjaikat. Ő, Orbán azonban nem lesz „alkirály Magyarországon valami külföldi állam megbízásából” – fejtette ki.


A felszínen kezdettől fogva Orbán Putyin iránti vélt előszeretete volt a mögöttes tartalom a korrupció körül forgó transzatlanti viszályban: a dolog akkor forrt fel, amikor ismertté vált, hogy az Egyesült Államok ilyen vádak miatt beutazási tilalommal sújtott magas rangú magyar kormányhivatalnokokat. McCain most kimondta a kimondatlant, egy olyan vén róka szabadságával, aki ráadásul nem is tartozik a washingtoni kormányzó párthoz. Pedig erős szavai feltehetően nem is elsősorban Orbánnak szóltak, hanem az otthoni kormánynak.


Ugyanis Colleen Bell kinevezéséről volt szó új magyarországi nagykövetté. A tisztség több mint egy éve üres. Bell nem karrierdiplomata, hanem az inkább sekélyes tévéprodukciók vizeiről érkezett. A megtisztelő hivatallal nagyvonalú pártadományait ismerik el, ahogyan az Washingtonban nem szokatlan. „Nem vagyok a politikai kinevezések ellen” – mondta McCain tehát a héten a szenátusi meghallgatáson. „De itt egy olyan országról van szó, amely annak a küszöbén áll, hogy átengedje szuverenitását egy neofasiszta diktátornak, aki Vlagyimir Putyinnal bújik ágyba, és a Gazdagok és szépek producerét küldjük oda nagykövetnek.”


A geopolitikai hűtlenség vádját Orbán a saját szavaival és tetteivel vonta magára. Az Európai Unió ugyan jelentős exportpiac, és transzfereivel, valamint befektetéseivel a német autóipar a beinduló növekedés gerince. Magyarország azonban diverzifikálni akar, és olyan országok felé nyújtja ki a csápjait, mint Törökország, Azerbajdzsán, Kína, legutóbb Dél-Korea, és hát Oroszország. Ennek a stratégiának az alapvető legitimitását nemigen tagadhatja senki. De a nemzeti-konzervatív kormány ezt irritáló politika-filozófiai fejtegetésekkel párosítja, amelyek a nyugati életstílust dekadensként és a piacgazdaságot gyarmattartó, rabló kapitalizmusként rágalmazzák. A nyáron a miniszterelnök provokatív módon kikiáltotta az „illiberális demokráciát”, és azt kérdezte, mit lehetne tanulni a politikai elemzések olyan állítólagos sztárjaitól, mint Oroszország, Kína, Szingapúr, vagy Törökország.


Magyarország ezen kívül idén szerződést kötött Oroszországgal a paksi atomerőműve bővítéséről. A tervek szerint a Roszatom állami konszern két új reaktort épít, és Oroszország kereken tízmilliárd euróval segít a finanszírozásban. A megállapodás az atomenergia ellenfeleinek táborán túl is kételyeket ébresztett, egyfelől az átláthatatlan feltételek miatt, amelyekkel a jelek szerint Magyarország évtizedekre Moszkvának szóló törlesztésekhez köti magát, másfelől általában Oroszország miatt. Technikailag és gazdaságilag azonban az üzlet nem képtelen ötlet, hiszen a meglévő reaktorok már orosz (szovjet) építésűek. Emellett szól a mérnökök kiképzésétől az ellátásig és az elhasznált fűtőelemek ügyének rendezéséig sok minden. Ezért a mai bírálók is hasonlót terveztek, amikor 2010 előtt kormányoztak. A magyar kormány más bírált pontokban, amelyekben Moszkvának való engedelmességgel vádolják, szintén hivatkozhat mentesítő körülményekre. Leállította a gáz visszafolyatását Ukrajnába – de ezt kellett tennie Lengyelországnak és Szlovákiának is. Kiállt a Déli Áramlat mellett – akárcsak Ausztria. Kritizálja az uniós szankciókat, de tartja magát hozzájuk.


Mindezek a kicsi hangok azonban olyan dallamot adnak ki, amelyhez túlságosan is jól illik a politikai kísérő szöveg. Szijjártó Péter új külügyminiszter az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet bázeli miniszteri értekezletén még ügyesen és talpraesetten tudott beszélni. Ő azonban ahelyett, hogy mint oly sokan mások, világosan megnevezte volna problémaként a Krím annektálását és az orosz intervenciót Ukrajna keleti részén, a megvédendő kisebbségi jogokról beszélt – ez olyan téma, amelyben Magyarország (az Ukrajna nyugati részén élő magyar kisebbséggel kapcsolatban) a válság kezdetétől fogva egy hullámhosszon volt Putyinnal.


Tény, hogy Magyarország, ha esküről van szó, egyelőre a szövetségi partnerei mellett áll. Ez érvényes volt az EU szankciókkal való – tényleges, nem retorikai – egyetértésnél. És érvényes a NATO-ra is. Nemrég például Orbán képbe helyezte magát egy litvániai hadgyakorlaton. Más kérdés, hogy az amerikai izomjátékok alkalmasak-e arra, hogy rábírják Orbánt a kitartásra, és hogy hitelesebbé teszik-e a civil társadalom és a korrupciómentes vezetés miatti állítólagos aggodalmakat. Mindenesetre úgy tűnik, hogy Angela Merkel német szövetségi kancellár más stratégiára gondol. A hírek szerint jövő márciusban látogatást akar tenni Budapesten.