rss      tw      fb
Keres

Orosz szakértő: ukrán oligarcha szállíttatta a tüntetőket a Kossuth térre – a többiek hajléktalanok, nyugdíjasok voltak




A legolvasottabb orosz hírportál, a gazeta.ru Szemjon Sackoj interjúját közölte Ljubov Siselinával „A zavargást egy ukrán oligarcha tulajdonában lévő gyár dolgozói kezdték” címmel. Ljubov Siselina arról beszélt a gazeta.ru-nak, hogy milyen erősek a múlt kísértetei Kelet-Európában. Részletek az interjúból.


Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin találkozójának előkészítésére érkezett Moszkvába [erről a magyar hírügynökség nem tájékoztatott – a szerk.]. Orbánt és számos más kelet-európai vezetőt az ellenzék azzal vádolja, hogy informálisan Moszkvát támogatják. A gazeta.ru kérdéseire Ljubov Siselina, a történelemtudományok doktora, az Orosz Tudományos Akadémia Közép- és Kelet-Európai Kutatások Intézetének vezetője, a Nemzetközi Kérdések Orosz Tanácsának szakértője válaszolt. [A szerk. megj.: nem sokkal Orbán 2010-es kormányalakítása után Ljubov Siselina „jószolgálataiért” lovagkeresztet kapott, amelyet nem sokkal később maga Martonyi János adott át. Siselina tevékenységéről lásd például: Éles vita Magyarországról az orosz Regnum hírportálon vagy: Moszkva és Budapest között kevesebb probléma van, mint Brüsszel és Budapest között]


A KGST kísértete követi a volt csatlósokat az EU-ban és a NATO-ban. Két Viktort, a magyarországi Orbán és a romániai Ponta miniszterelnököt azzal vádolják, hogy eladják magukat Oroszországnak, és személyesen Vlagyimir Putyinnak. Stanislav [helyesen: Tomislav – a ford.] Nikolic szerb elnöknek Moszkva-barát hírneve van, Bojko Boriszov bolgár államfő meg egyenesen a titkosszolgálat embere, Todor Zsivkov volt testőre. Némileg más Lengyelország, de a Brüsszelbe távozott Donald Tusk volt miniszterelnök is inkább lojális volt Moszkvához, mint szemben állt vele. De még maga Angela Merkel német kancellár sem ellenzi tulajdonképpen a kölcsönösen előnyös együttműködést Moszkvával, és a német lelkipásztor lányának komszomolista múltja az NDK FDJ szervezetében, meg az NDK iskolájában megtanult orosz nyelv is inkább használ az üzletnek. [A szerk. megj.: Lásd erről Merkel hevesen bírálja Putyint című hírünket.]


Végül is mi volt lényegében a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa? Kelet-Európa etette, látta el cipővel, ruhával a nem illendően, nem európai módon kinéző Oroszországot, az meg fűtött télen, megtöltötte autóik benzintankját, ahogy tudta, védte a határaikat, és hatalmas piac volt szinte minden termék számára. A Putyin vezette Oroszország összehasonlíthatatlanul gazdagabb, nem olyan jól van felfegyverkezve, de mentes az olyan ideológiai komplexusoktól, mint a „barát-ellenség”. A pénzről könnyebb és valahogy megbízhatóbb is megállapodni. És Európában ez sokakat megijeszt.


gazeta.ru: – Ljubov Nyikolajevna, mindenki látta, ahogyan hétfőn Milos Zeman cseh elnököt mindenféle nem friss élelmiszerekkel dobálták meg, a Putyin iránti lojalitása miatt bírálták.


Ljubov Siselina: – Ez valóban trend Európában. Tegnap nem csupán Prágában dobáltak élelmiszereket, tojást meg effélét. Mindez a Vencel téren történt abban a pillanatban, amikor a cseh elnök kiment az emberek elé vendégeivel, ott voltak a Visegrádi Négyek elnökei, plusz német kollégájuk, Joachim Gauck, és egyébként éppen őt találták el.


– A német államfőt?


– Igen. Volt pillanat, amikor Milos Zeman éppen közép-európai kollégái körében volt. Vagyis inkább próbálkozás egy valamivel nagyobb jelképességre, mint tiltakozás maga az elnök ellen. Ezzel egyidőben nagyon nagy sztrájk [!!] volt Budapesten, amelynek során megpróbálták megrohamozni a Parlament épületét. Reggel átlapoztam a magyar újságokat. Mivel kezdődött az egész? Azzal, hogy néhány napja elmentek sztrájkolni [!!] az internetadó ellen, amelyet a kormány a nagy távközlési cégekre akart kivetni. A zavargást pedig a Dunaferr acélgyár munkásai kezdték [a szerk. megj.: a Dunaferr-sztrájk 2013 februárjában volt], amely Dunaferr Szergej Tarute donyecki oligarcháé, aki még nemrég a Donyecki terület kormányzója volt. Tessék, vonja le Ön a következtetéseket, hogy ki kezdi ma Európában mindezeket a tiltakozásokat. Még a jelszavak is mindenütt ugyanazok, legyen az Prága vagy Budapest: a korrupció ellen, az adók ellen… Állítólag minden kormány korrupt Közép-Európában, ami nagyon felháborítja Európa többi részét és az Egyesült Államokat. Kiderül, hogy Ukrajnát is…


– Ezek gazdasági vagy politikai tiltakozások?


– Az a helyzet, hogy mindig hozzáírnak egy blikkfangot, amely nagy tömeget tud vonzani. A szónokok aztán eldöntik, milyen jelszavakkal lépjenek fel a tömeg előtt, politikaiakkal vagy gazdaságiakkal. A lényeg: megdönteni a kormányt. Miért? Ez akkor kezdett kirajzolódni, amikor megjelentek oroszellenes plakátok, a Vlagyimir Putyin orosz elnök támogatása ellen szóló jelszavak.


– Vajon létezik-e Putyin támogatása Magyarországon Orbán Viktor, Romániában Viktor Ponta, Bulgáriában Boriszov miniszterelnökök, Csehországban Zeman elnök szintjén?


– Ilyen tendencia létezik. Mert sok közép-európai vezető józanabbul látja a helyzetet, azt, hogy ma is mennyire kölcsönösen függ egymástól az országaink gazdasága, hogy az elmúlt években növekedés figyelhető meg a gazdaságban, nő az árucsere az országaink között, fejlődött a gazdasági együttműködés. És ez mindenképpen jövedelmet hozott az állami költségvetéseknek. Az, aki valóban az országa problémáival foglalkozik, kritikusan fogadja a Nyugat Oroszország elleni szankcióit. Másodszor: legbelül sokan értik Oroszország aggodalmait – a Krím kérdésében amiatt, ahogyan a kijevi vezetés bánik országa keleti részének örökségével. A lakosság valójában sokkal józanabb, mint a hatalom, amely mindezt érti, de kénytelen lavírozni, beállni az általános kampányba, amelyet Brüsszel, az EU és a NATO diktál.


– Lehet-e azt mondani, hogy a KGST valamiféle kísértete jelent meg a kelet-európai országokban a politikai elitek szintjén? Vagyis hogy szeretnének visszaállítani valamit, ami emlékeztet a korábbi partnerségre, amikor az országunk ellátta őket üzemanyaggal, és cserébe hatalmas piacot biztosított az ő fogyasztási cikkeiknek?


– Nem. Ezt nálunk már nem először hallom, de teljesen egyértelmű, hogy a KGST semmiféle kísértete nem járja be Európát.


– De Magyarországon már elkezdtek beszélni az EU-ból való kilépésről?


– A szint a fontos, amelyen elkezdődtek. Ez a Jobbik párt, amelynek tulajdonképpen semmilyen jelentős szerepe nincs az ország irányításában. Az a helyzet, hogy maga Magyarország miniszterelnöke folyton mondja, hogy elkötelezett az Európai Unió mellett. Soha nem mondott olyat, hogy éppen az ő vezetése alatt az ország kilép az EU-ból. Szó sincs a KGST újjászületéséről, itt nem kell egyenlőségjelet tenni. Mert nem látnak alternatívát az EU-hoz képest. Van valami más tőlük Keletre, ami létrejött és valóban működik? Nekünk persze kellemes a nosztalgia érzésével erre gondolni, de ez nem reális.


– Létezik-e valami olyasmi Kelet-Európában, hogy a Putyinnak nyújtott „feltételes támogatás klubja”?


– Nem, ezt nem mondanám. Bár a Kelet és Nyugat közötti egyre erőteljesebb csata, a tétek és a potenciálok összemérése ebben a harcban, plusz a Kelet-Európa ezen részén az elmúlt negyedszázadban az EU-val és az Egyesült Államokkal szemben megjelent saját számítások éppen Oroszország szimpatizánsainak körét bővítik. Európának ez a része valóban komolyan aggódik a történések miatt, de nem akar a konfliktus részévé válni. Még Lengyelországban is, ahol 53 százalék véli úgy, hogy Oroszország Ukrajnával kapcsolatban nem helyes politikát folytat, 57 százalék gondolja azt, hogy Putyin méltó módon védi Oroszország érdekeit.


– A tiltakozás elért valamiféle kritikus határt, nem? Vagy ez csupán szurkolói magatartás?


– Nem látok különösebb aktivitást. Két nappal ezelőtt Pozsonyban például tüntetők kifütyülték Porosenkót, amikor az kilépett a szlovák elnök rezidenciájáról. Hangosan skandálták, hogy „fasiszta”, de nem voltak sokan, a tévé alapján ítélve pár tucat ember. Egyelőre az embereket a sajtóban aktív Ukrajna-barát kampánnyal etetik, ami még jobban elmélyíti az Ukrajna körüli történésekről szóló tájékoztatás iránti bizalmatlanságukat. Csak annyi világos: az emberek amúgy is nehezen élnek az újra visszatérő gazdasági válság terhei alatt. További problémákra nincs szükségük – senki nem akar konfrontációba keveredni. Magyarországon ez a probléma hallgatólagosan az ország vezetésére van bízva, azzal, hogy majd maga elintézi. Ilyen háttér előtt az ellenzéki erő természetesen aktív, sőt, agresszív magatartást tanúsítanak. „Tarute embereinek” tegnapi [hétfői] rendezvénye, amelynek során megpróbálták megrohanni a magyar Parlamentet, ezt megelőzőleg az Egyesült Államok korrupciós vádjai magyar tisztségviselők ellen – egyébként az Egyesült Államok ideiglenes ügyvivője, mert most nincs ott nagykövet, már egy hónapja nem tud bemutatni a hatalomnak semmiféle bizonyítékot, és ahelyett, hogy megjelenne a meghívásra a parlamenti bizottság előtt, ellenzéki nagygyűléseken flangál [a Magyar Nemzet ugyanígy beszél – a szerk.] –, a tüntetés az internetre és a cigarettára kivetendő nevetséges adó ellen, amelynek kezdetén „Oroszok haza!” feliratú plakátokat osztogatnak, vagy Orbán és Putyin karikatúrájának összepárosítása… Igen, már 25 éve nem vagyunk ott, valójában éppen ezt ünnepli Európa, ebből az alkalomból hívta meg Prágába Zeman elnök közép-európai kollégáit. Nagyon úgy tűnik, hogy ott aktívan megdolgozzák a lakosságot. Tegyük fel, hogy az ukrán oligarcha meg tudta szervezni, hogy a tüntetőket a Parlamenthez szállítsák – de kik a többi résztvevők? Láthatók hajléktalanok, nyugdíjasok. Prágában sok volt az egyetemista. De a nagy tömeg amorf marad Oroszország szimpatizánsának szerepében.


– A jelenlegi elitek, amelyek most hajlanak arra, hogy meghallgassák Putyin érveit – vajon eltűnhetnek-e a következő választások után?


– Ennek érdekében megtesz minden erőfeszítést a Nyugat, és maga Ukrajna. Kijevben például nemrég három tüntető és harminc újságíró ment a magyar nagykövetség elé, és azt követelte az Orbán-kormánytól, hogy állítsa le az együttműködést Oroszországgal. Olyan illúziót keltettek, mintha egész Ukrajna Magyarország ellen, a Déli Áramlat építése, a Paksi atomerőmű stb. ellen lenne. Igazán nagyon intenzív kampány folyik. Másfelől azonban nincs szükség arra, hogy Orbán Viktor politikája hipnotizáljon bennünket: nem egyszer leszögezte, hogy az európai integráció következetesen elkötelezett híve, Ukrajna területi épsége és nyugalma mellett lép fel. Amikor Orbánt megszorongatták Brüsszelben, hogy miket írsz te alá Oroszországgal Paksról, Déli Áramlatról, ő az Európai Unióhoz fordult, és azt mondta: „Javasoljatok mást, ami kifizetődőbb.” Úgy vélem, ez jelen esetben piaci megközelítés, és nem oroszbarát álláspont. Ha olyasmit javasolnak nekik, ami valóban kifizetődőbb, akkor elfelejtik a Gazpromot és minden egyebet. Bár… Európának ebben a részében nyilvánvalóan valamiféle áttörés várható – olyan vezetőre vár, aki képes véget vetni a bizonytalanságnak, a konfrontációnak, az erősödő nyomásnak… De az a helyzet, hogy Európának most nincs mit javasolnia nekik, és az Egyesült Államoknak sincs. És Oroszország éppen ennek köszönhetően most időt nyert arra, hogy kezdetnek legalább kijelölje fejlődése kedvező vektorait, hogy ne szalassza el ezt az esélyt. És aztán keményen megvalósítsa.


– És mit tud kínálni Oroszország?


– Ez bonyolult kérdés. Egyelőre sajnos semmit, a kőolajon, a földgázon és a hatalmas piacon kívül. Hozzánk még tanulni is csak alig néhányan jönnek, míg a nyugati alapítványok osztogatják az ösztöndíjakat, de legalább gyakorlatok fedezését. Akkor válhatunk vonzóvá, ha magunkkal foglalkozunk, és ebben sikeresek vagyunk. Dosztojevszkijnek ez a jóslata máig aktuális.