Le Monde – Mellár: „Orbán Viktor nem viseli el, ha ellentmondanak neki”




A francia liberális napilap számára kiküldött budapesti tudósítója, Joëlle Stolz készített interjút Mellár Tamással.



A dél-magyarországi pécsi egyetem közgazdász professzora hosszú ideig közel állt a Fideszhez, Orbán Viktor miniszterelnök pártjához (1998–2002), és tagja volt annak a szakértői csoportnak, amellyel a 2010-es választások előtt konzultált a konzervatív vezető. Kinevezték a Századvég intézet (a Fidesz egyik szatellit intézménye) vezetőjévé, ám 2011. március végén lemondott, mert nem akart fedezni, mint mondta, sötét pénzügyeket. Nemrégiben állást foglalt a kormánnyal szemben, nevezetesen az „internetadó” terve ellen.


Le Monde: – Ön szerint az internethasználatra kivetett adó terve egy kétsebességű információáramlás bevezetését célozza: az egyik az ingyenes, és erősen ellenőrzött, a másik kritikusabb, de fizetős, azaz korlátozott hatókörű. Mire alapozza ezt az állítását?


Mellár Tamás: – Nincsenek konkrét bizonyítékaim. De gazdasági szempontból a tervnek nincs racionalitása. Az a nagyjából 25 milliárd forint (82 millió euró), amelyet ettől az dótól várnak, elhanyagolható az állami költségvetés szempontjából. Úgy gondolom, hogy a cél elsősorban ideológiai és politikai, mert az Orbán-kormánynak négy év óta folyamatos törekvése, hogy a külföldi cégeket rászorítsa a távozásra. És minthogy ez egy tekintélyelvű rendszer, nem akar erős civil társadalmat. A szabad hozzáférés az internethez ellentétes a céljaival.


– Hogyan került a Századvég élére, amely ma korrupciós vádak középpontjában áll?


– 2010-ben őszintén hittem abban, hogy a kétharmad birtokában a Fidesz végre befejezi a rendszerváltást, amely csak részleges volt 1990-ben [a kommunizmus bukása után]. A választások előtt részt vettem, más kutatókkal együtt, a Fidesz gazdasági progamjának a kidolgozásában, és elfogadtam a Századvég vezetői pozícióját. Akkor kezdtem kiábrándulni, amikor a választások után egy évvel a programunkat a szemétkosárba dobták. Teljesen mást csináltak, és még csak a véleményünkre sem voltak kíváncsiak. Sem engem, sem Chikán Attilát, aki az első Orbán-kormány gazdasági minisztere volt, nem hívtak meg azokra az értekezletekre, amelyeket a miniszterelnök tartott szakértőkkel.


– Mi mindenben nem értett egyet a kormány tevékenységével?


– Megdöbbentem, amikor a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat [a 2011-ben államosított „második pillér”] arra használták fel, hogy betömjék a költségvetés lyukait, ahelyett, hogy stabilabb nyugdíjrendszert állítottak volna fel. Az is megdöbbentett, amikor 50 százalékkal csökkentették az egyetemek költségvetését. És nem volt semmiféle agrárreform, sem élelmiszeripari reform: ahelyett, hogy létrehoztak volna egy valódi mezőgazdasági élelmiszeripart a dán vagy a holland modell alapján, folytatták a kukorica és a búza extenzív termelését.


– Sohasem volt módja rá, hogy Orbán elé tárja a bírálatait?


– De igen, 2006-ban, amikor elvesztette a választásokat és meghívott szakértőket, hogy elemezzék a vereségét: én azt mondtam, tévedés volt megígérni a 14. havi nyugdíjat, amikor a tizenharmadik kifizetésére sincsenek eszközök. Orbán dühbe gurult, és láttam, hogy Varga Mihály élénk gesztikulálással adja a tudtomra, hogy hallgassak el. Ugyanez a tapasztalat megismétlődött 2009-ben, amikor már világos volt, hogy Orbán meg fogja nyerni a választásokat. Megfogalmaztam a bírálataimat, és ez neki egyáltalán nem tetszett. Ő olyasvalaki, aki nem viseli el, ha ellentmondanak neki.


– Mi történt a Századvégnél?


– Odavittem más makroközgazdászokat. De szektorelemzéseket kértek tőlünk, és amikor azt mondtam, hogy ez nem az én területem, azt felelték: „Ne is törődj vele! Megírsz nekünk néhány oldalt, és mi kifizetjük.” Végül megértettem, hogy az intézet csak homlokzat, azt fedi el, amit én „pénzmosásnak” nevezek. Ez volt a módja annak, hogy kifizessék Orbán tanácsadóit [nem törődve az átláthatóságról szóló törvénnyel], és csak az aláírásomra van szükségük. 2011. március 31-én lemondtam, hogy ne kelljen igazolnom ezt a gyakorlatot. Az intézet folytatta egy összesen több mint kétmilliárd forint értékű megrendeléssel. Úgy gondolom, hogy ezek az összegek nem felelnek meg az elvégzett munkáknak.


– Mit vár az új Európai Bizottságtól?


– Bízom benne, hogy energikusabb lesz, mint az előző, amelyik nem sokat segített nekünk. De az Egyesült Államok magatartása meghatározó volt, mármint a döntése [október 17-én került nyilvánosságra], hogy kitilt a területéről hat, korrupcióval gyanúsított tisztviselőt. Amerika nélkül nem lett volna annyi ember az utcán az internetadó ellen. Több forrásból is tudjuk, hogy a hat között ott van az adóhivatal három embere [közülük az elnök, Vida Ildikó elismerte, hogy szerepel Washington feketelistáján], és a Századvég három embere.


– Mi lesz a folytatás Ön szerint?


– Sok értelmiségi egyáltalán nem elégedett a magyarországi fejleményekkel, de a többségük hallgat, mert nem látnak felemelkedni semmiféle olyan erőt, amely mögé megérné felsorakozni. A folytatás két dologtól függ: az Európai Uniótól, hogy szab-e feltételeket Orbánnak, és a magyar társadalom szerveződési képességétől, hogy túlkerül-e az apátiáján. Pillanatnyilag nincs valós demokratikus alternatíva, amely nemet mondana a Fideszre.