Deutsche Welle: „Ha a Jobbik lesz a kormányzó párt, elmegyünk Magyarországról”




A Deutsche Welle, a 30 nyelven sugárzó német multimédiás műsorszóró angol nyelvű oldalán Az apám gyűlöli a zsidókat – és a férjem zsidó címmel közölte Yalda Zarbakhch írását. Edit, egy magyarországi tanítónő a Facebookon lépett kapcsolatba velünk. Amikor tíz éve szerelmes lett, nem tudta, hogy ez milyen mélyen fogja érinteni a családját. Íme a története:


„Tudnék mesélni történeteket Magyarországról, a magyarországi életről. Ez egy kialakulóban lévő diktatúra, ahol fenyegetett lehetsz, ha az emberi jogok oldalán állsz – és mindez Európa kellős közepén történik. Megvannak a tapasztalataim.”


Ezt írta Edit a Facebook-oldalunkra, néhány nappal azután, hogy elindítottuk Life Link című rovatunkat [fiatal netfelhasználókhoz szóló rovat, amely hasonló problémákat igyekszik feldolgozni különböző helyekről – a ford.]. Ez a pár sor kíváncsivá tett bennünket. Így riporterünk, Yalda, amikor a magyarországi antiszemitizmust kutatta, felkereste Editet, hogy meghallgassa a tapasztalatait. Tíz éve egy zsidó ember a férje. Ez a házasság mélyen érintette kapcsolatát az apjával.


– Edit, a férjed zsidó – és ez megosztotta a családodat. Ezt előre láttad, amikor szerelmes lettél?


– Igen, számítottam arra, hogy nehéz lesz. De szerelmes voltam, és reméltem, hogy az apán elfogadja őt. Ismerek egy másik családot is, ahol a férj szintén zsidó, és a felesége úgy döntött, hogy áttér az ő hitére. Ott az asszony apja szintén harcolt ez ellen, de nem eszkalálódott annyira a helyzet, mint az én apámmal, mert ott az apa végül rájött, hogy a lánya boldogsága sokkal fontosabb. Az én apám elég nagy antiszemita volt mindig is, fiatal koromban Hitler Mein Kampf című könyvét olvasta, és jobboldali mozgalmak iránt, meg az etnikumra vagy a történelemre alapozott magyar annexió iránt érdeklődik, és annak a revíziója iránt, ami régebben elfogadott volt Magyarországon.


Akkoriban sokat veszekedtünk, mert én nem akarok rasszista lenni. Nyitott akarok lenni, és toleráns. Amikor az Egyesült Államokban voltam, New Yorkban, nagyon szerettem, hogy annyiféle különböző ember él együtt békében.


Németet és történelmet tanítok az iskolában, megemlékezéseket szervezek a holokauszt áldozataira – ez olyan téma, amellyel csak nagyon kevés tanár foglalkozik Magyarországon – és kiállításokat. Az apám ezt annyira gyűlölte, hogy néha egyáltalán nem is mondtam el neki.


– És hogyan reagált, amikor bemutattad neki a férjedet?


– Amikor találkoztam a férfival, aki később a férjem lett, féltem az apám reagálásától. Mit fog mondani? Vajon elfogadja-e majd? Eleinte úgy tűnt, hogy minden jó lesz. Egyáltalán nem beszéltünk politikáról, mert nem akartunk veszekedést. De aztán az apám rákezdett ezekre az összeesküvés-elméletekre, amelyekről annyit lehet hallani, hogy a zsidóké minden pénz meg a nagy bankok, és így tovább. A férjem egyáltalán nem válaszolt. 2010-ben, amikor a szélsőjobboldali Jobbik bekerült a parlamentbe, az apám egyre merészebbé vált. A legapróbb dolgokon is veszekedtünk. A mi kisvárosunkban a piac az idős jobboldali férfiak legfőbb találkozóhelye. Találkoznak, kicserélik a véleményüket, az elméleteiket, és felhúzzák egymást. Az apám is oda járt. Egy napon a barátai üzenetével jött el hozzánk: azt mondták, megtörténhet, hogy egy napon be lesz törve három-négy ablakunk, és hogy egy szép napon az utcán szedhetem össze a férjem csontjait. Aztán egy másik alkalommal azt kiabálta: „Egy mocskos zsidó nem fog tőlem semmit örökölni!” Kitagadott engem az örökségből a házasságom miatt. Már nem beszélünk egymással.


– És ezt te hogyan viseled?


– Próbáltam újra felvenni vele a kapcsolatot. Küldtem képeket a kislányunkról. Hétéves, és egy tündér. Mindenki odavan tőle. De az apám nem válaszolt. Így aztán egy idő múltán feladtam. Ha prostituált lennék vagy gyilkos, az apámnak talán igaza lenne, hogy megszakított minden kapcsolatot. De nem tettem semmi rosszat. A gyűlölete olyan hatalmas, hogy még a kisunokáját sem akarja látni. Ez nagyon szomorú.


– És mindez csak azért történt, mert a férjed zsidó?


– Tudom, hogy az apám gyűlöli a zsidókat. A romákat is, de nem annyira, mint a zsidókat. A szüleim elváltak, és az anyám szerint is tragikus, amit az apám csinál. Egy ideje a férjem folyton üzeneteket kap az apámtól a Facebookon, amelyekben fenyegeti őt. Azt mondja: „Te disznó, te áruló, te magyarellenes”, vagy „Hagyd abba a tisztességes magyar emberek sértegetését”. A férjem nem tesz ilyet. Éppen csak annyi, hogy mi ellenezzük a szélsőségességet és a rasszizmust, és ő ír erről.


– És a férjed mit érez ezzel kapcsolatban?


– A férjem liberális beállítottságú. Újságíróként dolgozik. Arról kell írnia, hogy mi történik Magyarországon, az itteni politikai fejleményekről, a jobbratolódásról. Azt látom hogy felgyorsul a szívverése, ideges lesz. De próbál vigasztalni engem, és azt mondja, ne törődjek vele. Hogy hagyjuk az apámat, és ne törődjünk vele, mit mond. De legutóbb, amikor megint kapott egy üzenetet a Facebookon, azt mondta: „a gyomrom kész görcs” így mondjuk Magyarországon, ha ideges valaki.


– Szerinted mostanában nagyobb az antiszemitizmus Magyarországon, mint korábban?


– Abszolút, még az iskolákban is. Volt egy zsidó gyerek az osztályomban, aki az egyik szünetben odajött hozzám, és elmondta, hogyan bántalmazzák az osztálytársai. Azt mondta, az egyik osztálytársa azt mondta neki: „Hiányzik a pénzemből. Hol van? Péter, te vetted el, végtére is zsidó vagy.”


Kisvárosban élek, és a legutóbbi választásokon a Jobbik a szavazatok több mint 30 százalékát kapta meg. Sok ember egyetért az eszméikkel. Nagyon elterjedtek ezek a végletekig leegyszerűsített elképzelések, hogy a zsidók meg a romák az okai a bajainknak, a nehézségeinknek. Az egyik nagyobb városban a szavazatok majdnem 70 százalékát kapta meg a Jobbik. Ez Magyarország egyik szegény vidékén történt. És sok demokrata fél attól, hogy a következő kormány jobboldali lehet. Ha a Jobbik lesz a kormányzó párt, elmegyünk Magyarországról.