Német szakportál: Az internet Orbán államának is megnehezíti a társadalom ellenőrzését




A crn.de című német informatikai szakportál Az internet veri az autokráciát – Mi vagyunk a(z internet)-nép címmel közölte Peter Tischer írását. Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek az általa tervezett internetadó ügyében kénytelen volt vereséget bezsebelni. Az internet és a digitális társadalom akut veszélyt jelent sok hatalompolitikus számára.


Orbán Viktor második hivatali idejében 2010 óta kormányoz [már harmadik – a szerk.]. A kormányfő azóta mindenekelőtt a nacionalista és tekintélyelvű áramlatokat erősíti a kormányon belül – az ország vezetését egyre inkább autokráciává építi át. Az ellenzék a magyar miniszterelnököt gúnyosan Viktátornak nevezi.


Különösen az általa 2011-ben bevezetett új médiatörvényt érte éles nemzetközi bírálat – akkoriban Magyarország volt az EU soros elnöke. A vád: a már életbe lépett törvény tartósan korlátozza az országban a sajtószabadságot, mivel az újonnan létrehozott, főleg a kormány embereivel feltöltött médiahatóság visszaélhet széles körű felhatalmazásaival. A hatóság minden demokratikus alapelvvel ellentétben nem áll a parlament ellenőrzése alatt.


Miközben a felháborodás főleg Nyugaton csapott magasra, Magyarországon egy ideig figyelemre méltó nyugalom volt. Ott csak akkor vonultak az utcára az emberek, amikor Orbán bejelentette az internetadóját, amely kötelező adót irányzott elő a felhasznált adatmennyiségre. Ez hozta meg az első kellemetlen vereséget a magyar miniszterelnöknek második [folytatólagos] kormányzati periódusában, és világossá tették, hogy még az Orbán-féle keményvonalasok sem engedhetnek meg maguknak mindent a digitális világban.



Az arab tavasz mint referencia


Eredetileg a magyar kormány a felhasználóktól átszámítva mintegy 50 eurócentet akart behajtani felhasznált gigabájtonként. A későbbi utánlövés, a magánszemélyeknél legfeljebb havi 2,70, a vállalatoknál legfeljebb 16,50 eurónak megfelelő plafon sem hozott enyhülést Orbánnak. Időnként legalább 40 ezer, többnyire fiatal tiltakozó adott hangot nemtetszésének Budapesten és Magyarország más városaiban.


Az ellenállás még magának Orbánnak is túl nagy volt, aki pedig sikeresen formálta át a maga akarata szerint az alkotmányt, az igazságszolgáltatást és a médiatörvényeket. Végül nem használt a kivárás és a szalámitaktika sem. A kormányfő bejelentette, hogy visszavonja a törvényt.


Orbán számára az internet csapdává lett. Ugyanakkor ő és a kormánya az első példa Európában arra, hogy milyen veszéllyé válhat a digitális világ a represszív és autokrata kormányok számára.


Az internet demonstrálta az erejét az arab tavaszban. A Közel-Kelet sok országában blogok és közösségi oldalak játszottak szerepet a változásokban – gyakran ezek jelentették az egyetlen eszközt arra, hogy leleplezzék a kormányon lévők egyoldalú és gyakran hazug tájékoztatását, és felmutassák a valós állapotokat. A tüntetések és az ellenállás mozgósításában is döntő szerepet töltöttek be. A digitális média és a digitális generáció hatalmát alábecsülte mind Ben Ali Tunéziában, mind Hoszni Mubarak Egyiptomban. Az utcákon a felkeléseket le tudták verni – a hálón zajló felkeléssel szemben nem volt esélyük.


A mai felhasználók, akik fogyasztók és gyártók is, egyre inkább megnehezíti az államnak a társadalom ellenőrzését. A kormányok hagyományos ellenőrzési és cenzúra-mechanizmusai nem tudnak megfelelni az új média gyorsaságának és elterjedtségének.


Vannak azonban ellenpéldák is, amelyek megmutatják, hogy a digitális média önmagában nem jelent halálos döfést a represszív rezsimeknek – ellenkezőleg. Szíria azt mutatja, hogyan tudják a diktatúrák saját céljaikra eszközként felhasználni az új médiát. Damaszkusz 2011 óta újra hozzáférhetővé tette a világhálón a Facebook közösségi portált, és elsősorban maga használja, hogy sajt világképét terjessze, vagy hogy beazonosítsa az ellenzékieket.


És mégis – akkor is, ha ezt sok politikus nem szereti hallani –, a digitális világ nagy esélyt ad egy nyitottabb és szabadabb világra. Ezt ezúttal Orbán is megtapasztalta.