Az internetadó és az ikertelefonok esete
- Részletek
- 2014. október 27. hétfő, 04:42
- Herényi Károly
A totális hatalmak kizárólagos törekvése, a totális ellenőrzés. A totális ellenőrzés mindenre kiterjed. Közügyekre, közéletre, magánügyekre, magánéletre. Semmi sem történhet a hatalom tudtán kívül. Illyést idézve „Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van… behatol a zsigerekbe,” vagy Szatmári Sándor Kazohiniájában leírt módon. Vagy Orwell 1984 című, egykor fantasztikus, ma realisztikus regényében, gondolatrendőrség formájában, vagy Karinthy Utazás Faremidóba című regényében. Nincs új a nap alatt, amit az írói fantázia megszült a múlt században, az valósággá lett a huszonegyedik században. Meg a huszadikban is.
A harmincas-negyvenes években készült magyar filmekből tudhatjuk, hogy minden valamirevaló pesti vagy budai polgári lakás rendelkezett telefonnal mint a polgári lét, a társadalmi érintkezés egyik fontos eszközével. Aztán, a háborút követően, a kommunista hatalomátvétel eredményeként, az elpusztult telefonhálózatot nem építették eredeti méreteiben újjá, fejlesztéséről pedig szó sem lehetett. Addig, amíg a polgári levelezést teljeséggel ellenőrzése alatt tudhatta a hatalom, a telefonvonalakról ez nem volt elmondható. A hatalmat pedig roppant módon frusztrálta, hogy az állampolgárok telefonon úgy és olyan módon érintkezhettek, hogy arról Rákosiék mit sem tudtak. Mit sem tudtak volna, ha lettek volna telefonok a lakásokban, de nem voltak. A hatalom egyet tehetett, nem adott, nem utalt ki telefonvonalakat. Igen megbízhatónak, lojálisnak, a munkásmozgalom eszméjéhez hűnek kellett lennie annak, aki a számos kérelmező közül telefonvonalhoz jutott. A rendszer persze nem működött hibátlanul, néha becsúsztak tévedések, és elismert emberek, írók, művészek esetében nem merték megtagadni a telefonállomást. Később, ahogy enyhült a diktatúra, nagy vívmány volt az ikervonalak elterjedése. Aki emlékszik rá, a fővonal kapott egy ikerállomást, és egyidőben csak az egyik iker használhatta a vonalat. Valamikor a hetvenes évek közepén kezdett oldódni a politikai akarnokság, és a nyolcvanas évek közepétől az kapott telefont, aki akart.
A mobiltelefonok megjelenése ezeket az eszközöket végleg kivette a hatalom kezéből. Lassan nem is érdekelte már őket a telefon, hiszen egy sokkal veszélyesebb ellenség kezdte bontogatni szárnyait, az internet. Az internet még veszélyesebb platform, a közösségi média alapjait teremtette meg, ahol nemcsak személy személlyel, hanem személy és csoport, sőt csoport és csoport között is ellenőrizhetetlen kapcsolatok működtek.
A totális hatalmak törekvése az írott és az elektronikus sajtó totális ellenőrzése. Diktatúrákban ez egyszerű folyamat, látszatdemokráciákban sem túl bonyolult. A közszolgálati média helyből a hatalomé, majd strómanokon és egyéb csatolt bűnrészeseken keresztül a kereskedelmi csatornák is domesztikálhatók, a nyomtatott termékek ellen meg az ingyenes néphülyítőkkel lehet győzedelmeskedni. Osztogatják boldog-boldogtalannak, állami pénzen, gátlástalanul hazudva.
No de az internet, az szálkaként megakadt a hatalom torkán! Közösségek, tüntetések, tiltakozások szerveződhetnek a hatalom által ellenőrizetlenül. Szabad vélemények, rendszerkritikák terjedhetnek a világban, amelyeket másnap már egy fél ország ismételgethet, mint ahogy az egykori slágert fütyülték az egykori suszterinasok. Hát hogyne irritálná ez a jelenség a hatalom kényes önérzetét! Mire való vagyok én, a kétharmaddal felszentelt és megáldott hatalom, ha ezt csak úgy hagyom? Semmire. Ebben momentán igazuk van, de ez az én véleményem.
A vasárnapi tüntetés az internetadó ellen Budapesten: Nem a netadóra– MTI/Marjai János
A kínai elvtársak modellje egyelőre Európában még nem komilfó, de a tiltás és a korlátozás a szándékokat illetően nagyon egyértelmű. A legkézenfekvőbb és a legfogyaszthatóbb a hülye magyaroknak, akiknek Orbán szerint szíjat lehet hasítani a hátukból, ha a megoldás nemzeti színű, habonyi. Igaz, hogy permanens rezsicsökkentők vagyunk, elvtársak, de azért vannak kivételek. Igaz, hogy Vajna, mint a Keresztapa aktuális kedvence, egy fillér forgalmi adót sem fizet az öt kaszinója után, zágson, elbírja a költségvetés. Na de azt, hogy az átlagpolgár ne csak a kormány által ellenőrzött módon értesüljön a nagyvilág eseményeiről, tarthatatlan.
Ha már nem tilthatunk, akkor adóztatunk. Igaz, hogy a világon sehol sem létezik ilyen adó, de ezért vagyunk mi különbek, ettől vagyunk az unortodox élcsapat. Ha kritizálnak, ha szervezkedni akarnak, ám tegyék, de fizessenek! Nem keveset, sokat, az anyjuk úristenit! Majd mi megmutatjuk milyen a magyarok istene!
Ha Matolcsy a forintot tovább gyengíti, a reáljövedelmek csökkenése a lakosságot fogyasztáscsökkentésre fogja ösztönözni. Enni, lakni, fűteni, öltözködni, utazni muszáj, internetezni nem. Rövid időn belül látványosan zuhanni fog a felhasználók száma. Azt, hogy a Fidesz mit mondott 2008-ban, a szocik sokkal kisebb mértékű adóterve ügyében, ami szintén baromság volt, senkit sem érdekel. Főleg a Fideszt nem. Igen elvtársak, akkor az úgy volt, de mára a helyzet megváltozott. Sőt, a nemzetközi helyzet is fokozódik.
A szerk. megj.: Korábbi írásunk az internetadóról – Andor Mihály: Csoda
A vasárnapi tüntetés szervezői közölték: 48 órás haladékot adnak a kormánynak, hogy visszavonja az internetadóról szóló javaslatát. Ha nem teszik meg, kedden újabb tüntetés lesz. A tüntetés után a Fidesz-frakció azt közölte az MTI-vel, hogy hétfőn benyújtja a a parlamentnek módosító indítványát a maximum havi 700 forintos internetadóról.
Herényi Károly, volt MDF-es politikus
(Fotó: ATV.hu)
