Helyzetkép – 2014. július–augusztus



A szerk. megj.: Katona Tamás statisztikus, közgazdász, volt pénzügyminisztériumi államtitkár 2010 óta havi rendszerességgel készít elemzéseket a gazdaság és a társadalom helyzetéről. Az alábbiakban az októberi elemzésből olvashatnak részeket, Katona Tamás a Galamus olvasói számára válogatta őket a teljes jelentésből, amely itt olvasható pdf-ben.



Az utóbbi hónapokban némileg pesszimistábbá váltak a prognózisok, romlott a gazdasági környezet. A világgazdaság idei növekedése a vártnál lassabb lehet, amelyben a válsággócoknak is szerepük van. Az amerikai monetáris politika érzékelhető változása befolyásolja a befektetői környezetet, és ez minden bizonnyal negatívan hat az egyébként is sérülékeny magyar pénzpiaci helyzetre. A konjunktúra gyengülése felerősíti a magyar piacellenes gazdaságpolitika káros hatásait.


A KSH gyökeresen új adatokat tett közzé az elmúlt csaknem két évtized gazdasági növekedéséről. Ennek oka az, hogy az Európai Unióban jelentős módszertani változásokat vezettek be a nemzeti számlák összeállításában. Jelentősen módosította a KSH a múlt évi növekedési adatot, nem csupán az új módszertan szerinti átalakítás, hanem egyéb felülvizsgálati szempontok figyelembe vételével is. Ennek megfelelően a bruttó hazai termék folyó áron az eddig ismert 29 114 milliárd forint helyett 29 864 milliárd, a változatlan áron számított múlt évi növekedés nem 1,1 százalék, hanem 1,5 százalék lett. A változtatás kedvezően hatott az eladósodottság mutatószámára, mivel a bruttó államadósság GDP arányos értéke így az elmúlt 3 évre csökkent. Az utóbbi három év adataiban még nagyobb a különbség az eredeti és a módosított GDP indexek között, mert 8 tizedpontos a korrekció: az eddig tudott 1 százalék helyett 1,8 százalékkal bővült a gazdaság.


Az első félévben – az előző évek igen gyenge teljesítményét követően – dinamikusan fejlődött a magyar gazdaság. Az első féléves 3,5 százalékos növekedés kiemelkedő az Európai Unióban, igaz, hogy ez a nagyon alacsony bázishoz viszonyítva következett be. Ugyanakkor a bővülés összetevői nem túl kedvezőek, mert többnyire egyszeri tényezők. Ezek között a legfontosabb az uniós források koncentrált felhasználása, amely természetszerűleg növeli a beruházások volumenét és az építőipari teljesítményt. Mivel a múlt évben befejeződött középtávú, hétéves finanszírozási periódus során elhatározott fejlesztéseket a jövő év végéig le kell zárni, már az idei második félévtől a jövő év végéig várhatóan fokozatosan csökken a beruházási dinamika. A konfrontatív, kiszámíthatatlan kormányzati gazdaságpolitika miatt a befektetői környezet rendkívül kedvezőtlen, a külföldi működőtőke kifelé tart az országból, így nincs esély arra, hogy a magánberuházások az új középtávú periódus megkezdéséig pótolják a kieső uniós projekteket.


Átmeneti tényezőnek minősíthető a választási gazdaságpolitika következtében bővülő lakossági fogyasztás, és a növekedés ellen hat a költségvetési kiigazítás kényszere is, utóbbival a kormány láthatóan mindenáron el akarja kerülni a túlzottdeficit-eljárás újraindítását. Komoly kockázatot jelent a jegybank egyre aktívabb szerepe, amellyel a költségvetési politika alakítójává válik. Kiszámíthatatlan folyamatokat indukál a devizahitelek problémájának úgymond végleges megoldására a bankok rendszabályozására irányuló kormányzati szándék még csupán körvonalakban bemutatott megvalósulása, amely az eddig ismert formában a korábbiakat is meghaladó mértékben lépi át a jogállami korlátokat.


A második félévben – a bázishatások következtében is – mérséklődik a növekedés dinamikája, és az év egészében 3 százalékkal bővülhet a magyar gazdaság. A jövő évben tovább csökken az ütem, és az új módszertan szerint mintegy 2 százalékos lehet a növekedés. Ha a jelenlegi dilettáns gazdaságpolitika fennmarad, akkor a következő években nem haladja meg a gazdaság a potenciális növekedési ütemét, amely mindössze 1 százalék. Ez pedig a lecsúszás perspektívája a felzárkózás esélye nélkül.


Az év eddig eltelt időszakában már nem csupán a kormányzati kommunikációban, hanem valóságosan is nőtt a foglalkoztatottság. A gazdasági növekedés megindulásával megnőtt a munkaerőigény a versenyszférában, de még mindig nem dolgoznak annyian a vállalkozásokban, mint a 2008. évi gazdasági válság előtt. A foglalkoztatási statisztikát ugyanakkor torzítja, hogy csaknem 100 ezer külföldön dolgozót is hazai foglalkoztatottnak tekint a KSH, és összesen mintegy 300 ezer külföldön foglalkoztatott szerepel a munkanélküliségi ráta viszonyítási alapjában. A mesterségesen leszorított infláció következtében érzékelhetően nőtt a reálkereset, és választási év lévén jelentősen nőtt a közszféra egyes csoportjainak az illetménye.


A világpiaci nyersanyag- és energiaárak alakulásával összhangban az év eleje óta csökkennek az ipari termelői árak. A mezőgazdasági termelői árakat még mindig befolyásolja a tavalyi jó termés, és nincs árnyomás a világpiacon sem. A fogyasztói árak a fejlett világban szinte mindenütt stagnálnak, sőt néhány országban már a defláció veszélye sem becsülhető le. A nemzetközi környezetnek megfelelően nálunk is stagnálnak a fogyasztói árak, amelyben átmenetileg jelentős szerepet játszik a háztartási energia és a közüzemi szolgáltatások hatósági árának radikális csökkentése. Az infláció újbóli emelkedésére a jövő év közepétől kell számítani.


A KSH múlt év őszén még a szokásos időben közzétette a szegénység és a társadalmi kirekesztődés nemzetközi összehasonlítására szolgáló mutatók 2011. és 2012. évre vonatkozó adatait. A felvételt az Európai Unió minden tagországában évente egységes módszertan alapján végzik. A legutóbbi felmérést a múlt év tavaszán hajtották végre, az első eredményeket az Eurostat, az Európai Unió statisztikai szolgálata már publikálta. A Központi Statisztikai Hivatal ez évben novemberre halasztotta az adatközlést, arra hivatkozva, hogy nem áll rendelkezésre elegendő erőforrás az elemzéshez; később arra hivatkoztak, hogy több adatfelvétel eredményét egyidejűleg publikálják. A magyarázat azért meglepő, mert az Eurostat a nemzeti statisztikai hivataloktól kapott adatokat teszi közzé, tehát a magyar adatokat Budapestről megkapták. A KSH – úgy tűnik – nem akarja az adatokat az önkormányzati választás előtt közzétenni.


Számunkra egyébként a 2012. évi vizsgálat igen kedvezőtlen volt: az adatok egyértelműen mutatták, hogy 2010-ben megtört az a tendencia, amely szerint a megelőző öt évben – még a válság körülményei között is – csökkent a jövedelem-eloszlás egyenlőtlensége és a szegénységi arány a magyar társadalomban. A 2010. évi fordulatot követően már az első évben jelentősen emelkedett a szegények aránya, valamint érzékelhetően nőttek a jövedelem-eloszlásban az egyenlőtlenségek. A két évvel ezelőtti vizsgálat e kedvezőtlen tendencia megerősödését, nehezen visszafordítható folyamatok elmélyülését mutatta. Akkor a magyar népességben 3 200 000 fő, 32,4 százalék volt a jövedelmi szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők aránya, negyedmillióval, 250 ezerrel több, mint 2010-ben. Az Európai Unióban 24,5 százalék volt ez az arány, az eurózónában pedig 23,4 százalék.


A múlt évi vizsgálat – az Eurostat honlapján megtalálható – adatai szerint nálunk 120 ezer fővel tovább nőtt a jövedelmi szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők aránya, és elérte a népesség 33,6 százalékát, 3 340 000 főt. Az Európai Unió Lisszabon 2020 stratégiájának egyik fontos célkitűzése, hogy erősödjön a társadalmi szolidaritás, és érzékelhetően mérséklődjön a társadalmi kirekesztődés. Azt ezt szolgáló programok az országok többségében eredményesek, és csökken a szegények és a kirekesztettek aránya. Az Európai Unió 28 tagállamában kis mértékben, 24,5 százalékra csökkent a múlt évben a szegények és kirekesztettségben élők aránya, és az országok többségében is kisebb lett a legnehezebb sorsúak aránya, míg Magyarországon az arány tovább nőtt. A szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők aránya a mienknél csak Bulgáriában, Romániában, Lettországban és Görögországban magasabb. Magyarországon négy éve az európai trenddel ellentétes folyamat tapasztalható: nő a szegények, a nélkülözés közepette élők száma a társadalomban.


A választási év a szokásosnál is kaotikusabb viszonyokat idézett elő az államháztartásban. A kormány több ponton fedezetlen kötelezettséget vállalt, túlterjeszkedett a költségvetés keretein. Ahhoz, hogy az államháztartási hiánycél tartható legyen, az év közepén végrehajtott 100 milliárd forintos zárolással azonos nagyságú újabb megszorításra is szükség van. Ezen felül gondoskodni kell a költségvetési intézmények, a közszolgáltatások – mint például a kórházak vagy a fővárosi közösségi közlekedés – működőképességének fenntartásáról, amely kiegészítő forrásokat igényel. Nem véletlen, hogy a kormány az október 1-jén Brüsszelbe küldött jelentésbe az idei államháztartási hiány várható mértékét a GDP 2,9 százalékában határozta meg, míg a hazai kommunikációban ennél fél százalékponttal kisebb értéket említ.



Katona Tamás közgazdász