A Die Welt az internetadóról: A Fidesz adócsökkentő pártból adóemelő párt lett




A Die Welt című jobboldali konzervatív német lap Orbán Magyarországon már az internetet is meg akarja adóztatni címmel közölte Boris Kálnoky cikkét. Magyarország kormánya internetadót tervez – sok szegény polgárnak akkor alighanem le kell mondania a világhálóról, és ezzel az információkhoz való hozzáférésről. Ez újabb csapás a médiára.


A terv szerint aki online van, az fizessen érte adót – ez a magyar kormány legújabb ötlete. Sok internetfelhasználó számára ez az indítvány olyannak tűnik, mintha a levegővételre vetnének ki adót. Bevásárolni, híreket olvasni, filmeket nézni, barátokkal csetelni. Mindez ma online történik. Az ember digitálisan él. És ezért az életért az állam most pénzt akar.


A letöltött adatmennyiségre gigabájtonként 150 forint adót akarnak kivetni, ami körülbelül 50 eurócentnek felel meg. Nem csupán az adatok le-, hanem feltöltését is megadóztatnák, amennyiben változatlanul elfogadják a parlamentben kedden benyújtott törvényjavaslatot. A képviselők előreláthatólag a jövő héten szavaznak róla. A terv szerint nem a végső felhasználónak kell fizetnie, hanem a szolgáltatónak, amely azonban a többletköltségeket természetesen áremelések formájában az ügyfelekre fogja áthárítani. Az ellenzék és a lakosság tiltakozásba kezdett, vasárnapra tüntetést hirdettek meg Budapestre.


A világhálót azonban nem csupán az adó drágítaná meg a felhasználók számára, a szolgáltatóknak ugyanis a tervek szerint havonta kellene elszámolni és fizetni – ez munkaigényes, és további pénzbe kerül. Emellett a kormány a múltban megmutatta, hogy az újonnan bevezetett adókat nemegyszer tovább bővíthető, első tarifaként értelmezi. Így például a pénzügyi tranzakciós adó elviselhető 0,2 százalékkal indult, időközben azonban már 0,5 százalékra emelkedett, és a bankok ürügyként használják fel arra, hogy jelentősen megemeljék az egyszerű pénzfelvétel díját. Hasonlóan történhet az új internetadóval is: előbb egy csekély adókulcs, aztán igazítások felfelé, és a szolgáltatók még rá is tesznek valamit.



Sok magyar havi 200 euróból él


A német viszonyok között ez nem hangzik olyan rosszul – mi az a pár euró többletkiadás havonta. Talán gazdagabb államok, ahol rosszul áll az államkassza, az új adóban egyenesen utánzásra méltó ötletet látnak. A legtöbb polgárnak szüksége van az internetre, fizetni fog.


Ám Magyarország számára, ahol a lakosság jelentős része kénytelen szociális segéllyel, minimálbérrel vagy 200-400 euró közti közmunkabérekkel kijönni havonta, egy átalánydrágulás 16 euróról 20 euróra már a világhálóról való lemondást jelentheti, hogy több pénz maradjon élelmiszerre. Ha figyelembe vesszük az internet jelentős szerepét az információ közvetítésében, akkor az új adót az információra kivetett adónak is nevezhetjük.


Ezzel az új adó keresztezi a kormány „mélyszegénység” elleni és a romák integrációja érdekében folytatott harcban tett erőfeszítéseit. Az ő számukra elvben a digitális világ potenciálja is új esélyeket és kilátásokat hivatott feltárni – már ha a jövőben is fizetni tudják.


Ez már a második ellentmondásos új adó, amely közvetetten a médiának is megnehezíti az életét. A sajtó életre-halálra függ az internettől, hogy a csökkenő példányszámok mellett a honlapjai látogatóinak számával tegyen szert szűkös reklámbevételekre. Ezeket a bevételeket azonban nemrég egy új reklámadóval szintén megadóztatták.



Az új portálok függnek az államtól mint reklámmegrendelőtől


Már látható, hogy hová vezet ez a fejlődés: Magyarországon a hagyományos újságok már csak csekély szerepet játszanak, a legtöbb ember online tájékozódik, mégpedig újonnan létrejövő hírportálokról és nem a régi lapok és tévéadók honlapjairól. Ezek közül az új portálok közül azonban egyik sem termel nyereséget. Mindegyik függ a támogatásoktól, legyen az állami reklámmegrendelés vagy alapítvány. Ez annyit tesz, hogy pénzügyileg nem függetlenek.


A kormány 2010-ben azzal az ígérettel lépett hivatalba, hogy csökkenti és egyszerűsíti az adókat. A jövedelemadót valóban egységesen 16 százalékra csökkentette. Abban reménykedett, hogy a csökkentés az erősebb gazdasági növekedés által finanszírozza önmagát. Ez kudarcot vallott, ugyanúgy, mint az a terv, hogy csökkentik az államadósságot.


Ezért a kormányzó Fidesz adócsökkentő pártból adóemelő párt lett: tranzakciós adó, zsíradó a chipsre, reklámadó és most internet-adó, nem is beszélve a külföldi szolgáltató konszernekre és bankokra kivetett különadóról.


A Fidesz eddig rendelkezett a polgárok bizonyos támogatásával az új adókhoz. Ezt azonban a párt most eljátssza, a tervezett internetadó médiavisszhangja már most is megsemmisítő, még a párt saját táborában is.