Zsarolás és diplomácia

• Nyomtatás

Részletek

Napi apró

2014. október 24. péntek, 07:41

Aczél Endre

A megzsarolt amerikai cég egyszerűen följelentette saját kormányánál Magyarországot. Lehet, hogy nem is egy, több is. Egynek a nevét ismerjük. Ebből nőtt ki Magyarország elmúlt negyedszázadának legnagyobb politikai botránya, mivel a zsaroló(k) a magyar állam nevében ígért(ek) pár milliárd fejében előnyöket a megzsaroltnak, és talán azt is elmondták hogy mely (kormányközeli) alapítványoknak, kell utalni a pénzt. Ahonnan aztán követhetetlen lesz, kinek a magánzsebébe mennyi vándorol. (Clinton: „ezek a fickók örökké hatalmon akarnak maradni és pénzt csinálni”.)

A zsarolás bátor tett volt, rossz címzéssel. Nem azért, mintha az amerikaiak soha nem hallottak volna brutális korrupcióról – éppenséggel egy amerikai repülőgépgyártó cég volt az, amelyik Tanaka japán miniszterelnök zsebébe dugott vagy 3 millió dollárt, de megvesztegetett német, holland, olasz és szaúdi politikusokat, sőt királyi fenségeket is. A Lockheed – mert róla van szó – a legfőbb konkurensét, a McDonnell-Douglast próbálta kiiktatni, de előbb-utóbb valamennyi ügyfele lebukott. Hja, ahol van független ügyészség…

Merengek. Emlékszik valaki rá, hogy három fideszes államtitkár és 31, magát „szenátornak” nevező ugyancsak fideszes képviselő az első Orbán-kormány idején levelet küldött Washingtonba, és a Lockheed egyik középvezetőjét, Steven M. Jonest „javasolta” budapesti nagykövetnek, miközben Peter Tufo személyében történetesen működött amerikai nagykövet Budapesten, közmegelégedésre. Akárhogyan is, kiderült, hogy az aláírók közül legalább hárman állandó kapcsolatban álltak a Starfighter harci repülőgépet (is) gyártó Lockheeddel. Puszta rokonszenvből?? (A történet vége nem a Starfighter, és nem is az ugyancsak Lockheed gyártmányú F–16-os lett, hanem a svéd JAS 39 Gripen. Vajon mennyiért?)

Egyszóval. A kérdéses esetben amerikaiak korrumpáltak más nemzetiségűeket, nem pedig fordítva. Úgy fest, a fordított esetek – amikor is belőlük akarnak „kinyomni” pénzt, anélkül, hogy ők erre hajlandóságot mutatnának – izgalomba hozzák őket, pláne, hogy olyan „senkik” buzgólkodnak, mint a magyarok. De talán nem is erről van szó. A korrupció ellen világméretű kampány folyik, az unió mellett az amerikai elnök is beszállt. Tehát nemcsak a címzés volt rossz, az időzítés is. Mint tudjuk, a román korrupcióellenes ügyészség csúcsra jár, fejek, köztük miniszteriálisak hullanak. Horvátországban dettó. Minálunk meg semmi.

Csakhogy mi nem jut az ember eszébe? Nem mindenki olyan kényes, mint az amerikai tulajdonban levő étolajcég. Sajnos azt kell mondanom, hogy az európaiak – megfelelő ellenszolgáltatás fejében, és ebből a Telekomnak jócskán kijutott – beállnak a korrupciós sorba. Erre nincs jobb illusztrációm, mint az Origo névre hallgató internetes portál, amely fölfedte Lázár János kancellárminiszter titokzatos, 2 millió forintot felemésztő – ma sem tudni, mi célból tett – londoni utazását. A leleplezés után ismeretlen kormánytisztviselők (vagy kijáróik) többször tiszteletüket tették a 100 százalékos német tulajdonban levő Magyar Telekom vezetőinél, és az Origo főszerkesztőjének a fejét követelték. Megkapták. Noha a Magyar Telekom vezetői elrohanhattak volna a tulajdonosokhoz, és bepanaszolhatták volna a zsarolást. Nem tették. A Deutsche Telekomnak szava sem volt az ügyhöz, a német követség talán nem is tudott róla. A megzsarolt megtette, amit kizsaroltak belőle, és az Origo hírszerkesztősége összeomlott.

Még két oldalága van az ügynek. Az amerikaiak nem Európában élnek, az itteni „szokások” tőlük idegenek. Három évtizede nem tercelnek a nyilvánvalóan korrupt ügyködésekhez. Kivált akkor nem, ha abban az adóhivatal is érintett, hiszen ha van Amerikában oltári szentség, az az IRS (Internal Revenue Service – azaz az adóhivatal), amelynek, ha lehet, még nagyobb a tekintélye, mint a legfelsőbb bíróságnak. Előle nem lehet menekülni, Al Capone tudna róla mesélni, ha élne. Ha Vida Ildikó, a NAV vezére valóban érintett a mi korrupciós ügyünkben, akkor neki annyi. A nemzetközi adóhivatali közösség páriája lesz, szóba se fognak állni vele.

A másik ág az Egyesült Államok vezető tisztségviselőinek – Hillary Clinton külügyminisztertől Clinton volt elnökön át Obamáig – az Orbán-rendszerről alkotott lesújtó, a NATO-szövetségesek között szokatlanul negatív véleménye. Ami kifejezésre jutott Szijjártó Péter washingtoni, majdnem megalázó fogadtatásában. És abban is, hogy több mint egy éve az Egyesült Államok nem küld nagykövetet Budapestre. Talán kevesen tudják: a Rákosi-diktatúra idején mindig volt nagykövetük a Szabadság-téren, a szünet a magyar forradalom leverése (1957) után következett be, és teljes tíz éven át tartott. Egészen addig, amíg a háttérben megkezdődtek a tárgyalások a követségen rejtőző, egyre kellemetlenebb Mindszenty bíboros kimentésére. Ma nincs nyomós ok hasonló eljárásra, de egy ekkora szünet is sokat mond. A NATO-szövetségben majdnem példátlan.