Foreign Policy: Magyarország jelenléte a Demokráciák Közösségében sértés
- Részletek
- Szemle
- 2014. október 20. hétfő, 05:49
- (hj)
A Foreign Policy című amerikai külpolitikai folyóirat Elisabeth Winkler írását közölte A hátsó padban címmel. A nemzetközi közösség azon van, hogy elítélje Magyarországot, mert feladta fiatal demokratikus intézményeit?
Amikor 106 ország külügyminiszterei 2000 júniusában összegyűltek, hogy aláírják a Varsói Nyilatkozatot a Demokráciák Közössége Felé című okmányt, Magyarország a Közösség víziójának a megtestesülése bezzeggyereke volt. Az ország kikerülése a szovjet uralom alól és gyors demokratikus fejlődése megerősítette azt a konvencionális bölcsességet, amely szerint a demokrácia a kormányzás egyetlen legitim formája – és hogy a XXI. század elhozza egy új, demokratikus világrend megteremtését. Magyarország 2011-ben tagja lett a Demokráciák Közössége Kormányzó Tanácsának. Ám az ENSZ egyik tanácskozásán a múlt hónapban a Közösség elindított egy folyamatot, amelynek eredménye az lehet, hogy Magyarországot eltávolítják a tanácsból és kivonul a közösségből. Amennyiben Magyarország távozik, az annak a nemzetközi beismerése lesz, hogy az ország megszűnt demokrácia lenni.
A Demokráciák Közössége, a világ egyik vezető demokrácia-klubja a demokratikus értékek és intézmények ápolása mellett elkötelezett államok kormányközi koalíciója. Támogatja a demokrácia különböző fejlettségi fokain álló tagállamait a vita elősegítésével és a legjobb gyakorlat megjelölésével. A Közösség saját alapító okmányát, a Varsói Nyilatkozatot „a demokráciáról szóló egyik legteljesebb és legkoherensebb dokumentumnak” minősíti, és kinyilvánítja a demokratikus átalakítás világméretű támogatására irányuló szándékát.
Magyarország valaha beleillett a skatulyába, de 2010 óta a kormánya olyan napirendet követ, amelyet egyre gyakrabban neveznek „Magyarország putyinizálódásának”.
Röviden, Orbán Viktor ellopta Putyin forgatókönyvét. Átírta az alkotmányt, hogy megszabaduljon a fékektől és ellensúlyoktól, kézbe vegye az igazságszolgáltatást, erodálja a médiát és a vallásszabadságot.
A 2014. áprilisi választás, amelyen harmadszor választották meg Orbánt, szabadok voltak, de nem tisztességesek. Pártja, a Fidesz saját javára átírta a választási szabályokat, és ezzel nehézzé tette az ellenzék számára, hogy megvesse a lábát. Májusban a Fidesz határozottan nyert az európai választáson is. Éppen a múlt héten Orbán tovább konszolidálta hatalmát az önkormányzati választásokon, és ellenőrzés szerzett minden megyei közgyűlésben. „Magyarország nagy ország, mert minden választáson olyan egységet tudott mutatni, amely ritka Európában” – jelentette ki. Ez az „egység” mandátumot ad Orbánnak arra, hogy folytassa tekintélyelvű napirendjét.
Sonni Efron, A Human Rights First elnevezésű szervezet vezető munkatársa szerint Magyarország ellenzéki vezetői évek óta panaszkodnak a politikai szabadság légkörének romlására. Orbán egyre bensőségesebb kapcsolatba került a neonáci, antiszemita párttal, a Jobbikkal, törvénybe iktatva a Jobbik szinte minden választási ígéretét. De Orbán a szándékait a legvilágosabban egy júliusban mondott elképesztő beszédében fejtette ki. Kinyilvánította az „illiberális államok” felsőbbrendűségébe vetett hitét, az oroszországi és kínai elnyomó rezsimet nevezte meg a politikai szerveződés sikeres modelljeként. Ezek a rendszerek „képesek arra, hogy versenyképessé tegyenek bennünket” – mondta honfitársainak, „nem nyugatiak, nem liberálisak, nem liberális demokráciák, még az is lehet, hogy nem is demokráciák”.
Ezzel a gondolkodásmóddal összhangban Orbán démonizálta a liberális civil szervezeteket, amelyek Magyarországon „külföldi ügynökként” tevékenykednek. A nyár folyamán elit fegyveres egységek könyvelési problémák vizsgálatának ürügyével megrohamozták a szervezetek irodáit. Olyan tekintélyes civil szervezetek, mint a Transparency International és a TASZ most felkerültek Orbán ellenségeinek a listájára.
A „keleti nyitás” politikájának keretében Orbán Putyinnal is új gazdasági szövetségeket kovácsolt, a következő harminc évre eladósítva az országot Oroszországnak. Múlt hónapban a Gazprom kérésére elzárta a gázt Ukrajna felé.
Enyhén szólva is álszentség, hogy Magyarország továbbra is vezető tisztségben van egy demokratikus szervezetben. Valójában Magyarország jelenléte a Demokráciák Közösségében sértés az olyan országok számára, amelyek legyőzték a kommunizmus, a gyarmatosítás, a polgárháborúk és a diktatúrák örökségét, hogy tagokká lehessenek. Mali jó példa: az ország tagságát a közösségben felfüggesztették a 2012-es katonai puccs nyomán; idén vették fel újra, a demokratikus normák helyreállításában tett nagy lépések elismeréseként. Mali befogadása a közösségbe fontos – jelképes és funkcionális értelemben –, mivel arra törekszik, hogy fenntartsa a stabil demokratikus intézményeket és gyakorlatokat. De maga a közösség devalválódik, ha olyanokat foglal magában, mint Orbán Viktor illiberális állama.
Magyarország elszenvedett egész sor hatástalan szidást – a Velencei Bizottságtól, az Európa Tanácstól, az Európai Emberi Jogi Bíróságtól, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettől és még a saját legfelsőbb bíróságától is. De Orbán zavartalanul menetel tovább. Miközben az Egyesült Államok és az Európai Unió Ukrajnára összpontosít, kezdett lehetségesnek tűnni, hogy átcsúszik a radar alatt, kitartóan egyre keményítve tekintélyelvű szorítását, éppen akkor, amikor Ukrajna elmozdult a liberalizálás felé.
Múlt hónapban azonban Obama elnök Magyarországot említette egyik beszédben, amelyben a civil társadalom globális megleckéztetéséről szólt. Bill Clinton a The Daily Show című tévéműsorban szintén azon alakok egyikének nevezte Orbánt, akik „csak örökké hatalmon maradni és pénzt keresni akarnak”. Talán a legjelentősebb, hogy az Egyesült Államok javasolta a Demokráciák Közösségének, hogy adjon ki hivatalos jelentést a magyarországi demokrácia helyzetéről. Felkérte Magyarországot is, hogy vegye fontolóra, meg akar-e maradni a közösség értékei és intézményei mellett. Más szóval ez felér azzal, hogy azt kérdezik Magyarországtól, egyáltalán demokrácia akar-e a továbbiakban lenni.
Ha Orbán kormányzata nem ígér reformot, a közösség valószínűleg meg fogja szavazni, hogy Magyarországot egy olyan állam váltsa fel a Kormányzó Tanácsban, amely jobban megérdemli ezt a tisztséget. Efron úgy gondolja, hogy Magyarország kiléphet a szervezetből a szavazás előtt, hogy megspórolja Orbánnak a további diplomáciai szégyent. A Demokráciák Közössége talán csak egy lábjegyzet a nemzetközi arénában, de Magyarország eltávolítása a tanácsból – és esetleges távozása a szövetségből – súlyos jelképes jelentőséggel rendelkezne: Orbán nem élvezheti tovább a demokratikus szervezetekben a tagság előnyeit, miközben megsérti mindazokat a demokratikus normákat, amelyeknek védelmére Magyarország felesküdött.
A lépés nyomást gyakorolna az Európai Unióra is, hogy keményebb vonalat kövessen. Hogyan fog kezelni az EU-Bizottság megválasztott elnöke, Jean-Claude Juncker, aki novemberben lép hivatalba, egy olyan tagállamot, amelyet nyíltan nem demokratikusnak nyilvánítottak? Vidar Helgesen, Norvégia Európa-ügyi minisztere máris követeli, hogy az Európai Unió lépjen akcióba. Ezekben a szervezetekben Orbánnak az a szokása, hogy megbízottakat küld, hogy magyarázzák el, lépéseit félreértették, de egyre nehezebb feltételezni, hogyan fogja tudni folytatni ezt a játszmát. Norvégia, amely jelentős pénzt önt a magyar civil szervezetek kezdeményezéseibe, világossá tette, hogy a támogatás meg fog szűnni. Magyarország norvégiai nagykövete is távozott a posztjáról a héten. Mint széles körben feltételezik, erre az indította, hogy nehéz volt megvédeni a magyar magatartást a norvég hatóságokkal szemben. (Az alábbi fotón magyar tiltakozók emelik fel a kezüket, hogy azt mondják a miniszterelnöküknek: „elég”, azt követően, hogy a norvég szervezeteket politikai beavatkozással vádolta.)
További nemzetközi szégyen, hogy az Európai parlament október 16-án szavazással elutasította Navracsics Tibort, Orbán jelöltjét az oktatási, kulturális, ifjúsági és állampolgársági kérdésekkel foglalkozó biztosi tisztségre. Navracsics Magyarország igazságügyi minisztere volt, miközben Orbán kiüresítette az ország igazságszolgáltatását és elbocsátotta a legfelső bíróság elnökét. A biztosi tisztségben ő lett volna a felelős Európa civil társadalom portfoliójáért – zavaró felelősség az ő hátterével.
Az amerikai politika is megváltozott Magyarországgal szemben. Nemrég tett megjegyzéseiben Victoria Nuland európai és eurázsiai ügyekért felelős külügyi államtitkár feltette a kérdést: „Hogyan tudnak Önök aludni a NATO 5. cikkelyének takarója alatt éjszaka, miközben nappal az ’illiberális demokráciát’ erősítik; szítják a nacionalizmust; korlátozzák a sajtószabadságot; vagy démonizálják a civil társadalmat?”
Noha általában Európa visszacsúszó vezetőihez szólt, kérdése egyértelműen Orbán Viktorra célzott. Október 17-én Orbán Viktorral közeli kapcsolatban álló tisztségviselőket és üzletembereket sújtottak beutazási tilalommal az Egyesült Államokban: ez további jele annak, hogy az Egyesült Államok növeli az Orbánra gyakorolt nyomást, hogy változtasson tekintélyelvű taktikáján.
Efron azonban úgy véli, hogy mind az EU-nak, mind a NATO-nak „növelni kell a tétjeit”, ha meg akarja akadályozni, hogy Magyarország teljesen felhagyjon a liberális demokráciával. Orbán irányításával az ország gyorsan beáll a nemzetközi „demokrácia-recesszió” soraiba. A demokratikus nemzetek fokozódó nyomására Orbán kénytelen lesz állást foglalni, hogy milyen ország lesz Magyarország. Sokak szerint már állást foglalt – július 26-i beszédében, amikor az illiberéális rezsimeket dicsőítette. De a hivatalos száműzetés a demokratikus társadalmak közül – a Demokráciák Közösségéből, az Európai Unióból és máshonnan – új lépés egy olyan irányba, ahonnan egyre nehezebb lesz visszatérni.
