2010. november 16. (bohóctréfa Beckett nyomán)
- Részletek
- Napi apró
- 2010. december 06. hétfő, 03:17
- Gadó Gábor
E.: Te vagy az V? Itt vagy még? Hallasz?!
V.: Várok. Figyelem, ahogy szürkül. Sehol semmi, se fény, se mozgás, csak a mi hangunk: „Te vagy az V?” Ennyi.
E.: Mindjárt jön P. és elveszi kedved az elmélkedéstől. Sőt azt mondom neked, még fel is képel, ha feleselsz vele.
V.: Nem szólt, hogy jön. Figyelmeztetés, de legalább egy kevés fenyegetés kilátásba helyezése elvárható lett volna.
E.: Miért? Akkor másként alakulna bármi? Felkészülnél, félnél? Ugyan. Tagadod a jogát P-nek, hogy utólag mondja meg, mi volt a jó, s mi rossz? Hogy visszavetítse a múltba a hibát, a Te hibádat?! Hiba volt az már akkor is, csak te nem tudtad.
V.: Csak én nem tudtam.
E.: Írd bele a törvénybe máskor; tiltsd meg P-nek, ha tudod.
V.: És ha ő írja be előbb? Majd leírja, kinyomtatja: „Jogom van megverni V-t, ha elkövette blablablabla…mit is követtem el? Ez is törvény, vagy nem?
E.: Ja, P. nagy pozitivista. A szöveg szent, értelmezni tilos, ami ott áll, aznapra az a parancs.
V.: A napiparancs. De lehet-e valamit értelmezetlenül alkalmazni? Külső-felső viszonyítás nélkül, ami eldönti, hogy eszes vagy esztelen a mondat? Írd le: „Holnaptól P. elverhet, sőt vernie kell Téged naponta!” Elver, és ez lesz a törvény.
E.: Lerágott csont ez, V. A lényeg, hogy szürkül, a nap vége felé tartunk, ideje elhallgatni és várni.
V.: Igen, várni. Hátha mégis eljön.
(Gadó Gábor)