rss      tw      fb
Keres

Foreign Policy: Újabb beszámoló a betiltott budapesti „fajvédő” konferenciáról




A The Foreign Policy című amerikai folyóirat A kétbalkezes budapesti bigottok címmel közölte Paul Brian cikkét. A fehér nacionalisták által megrendezni kívánt konferencia Budapesten zűrzavarral, csirkepaprikással és ennél nem sokkal többel végződött.


BUDAPEST, Magyarország — „Egyből meg tudom mondani, ki a dán" – mondta egy fiatal dán rasszista a múlt héten egy kis budapesti pubban. „Még egyszerűen az utcán is, abból, ahogyan mennek, és ahogyan érintkeznek az emberekkel, meg tudom mondani.” Ha a dán honfitársakat keresett, azokból kicsi volt a kínálat, nem úgy rokonszenvező fülből és figyelmes szemből. Az asztal körül, amely mellett a sörét itta, nagyon sok fiatal ember ült, akik szenvedélyesen viszonyulnak a fehér emberek jövőjéhez Európában és a világban.


Percekkel később rendőrök tucatjai rohanták meg a pincében lévő bárt, lezárták a kijáratokat, és az egybegyűlt fehér férfiaktól igazolványt kértek. Kint a járdát nagy, páncélozott kocsik sora és még több rendőr szegélyezte. További rendőrtisztek töltötték meg a termet, és személyi igazolványt követeltek mindenkitől, akiről úgy gondolták, hogy fehér rasszista.


Ez nem így volt eltervezve. Az ivászat, mielőtt szétzavarta a rendőrség, informális összejövetel volt az Európa Jövője Kongresszus című, kétnaposra tervezett tanácskozás előtt, amelyet fehér rasszistáknak rendeztek, és amelyen a tervek szerint egész sor provokatív szónok beszélt volna, majd a résztvevők megnézték volna a várost.


A konferencia célja az volt, hogy összehozza a fehér embereket a világ minden tájáról annak megvitatására, hogyan védjék meg örökségüket a multikulturalizmus, a liberalizmus és a globalizáció észlelt veszélyével szemben.


Az identarianizmus a muzulmán bevándorlók elleni érzelmektől fűtve Franciaországban kezdődött a kétezres években. A mozgalom azóta jelentősen megnövekedett, különösen Skandináviában és Európa más részein. Az Európa Jövője Kongresszust Richard Spencer, a montanai székhelyű Nemzeti Politikai Intézet (National Policy Institute, NPI) elnevezésű intézmény igazgatója szervezte. Az NPI saját leírása szerint „független kutató és kiadó intézet, amely szilárdan az európai emberek örökségének, identitásának és jövőjének szenteli magát az Egyesült Államokban és a világban”.


Spencer kaukázusi rajcsúrját eredetileg október 3-án akarták kezdeni, de el kellett halasztani több okból, amelyek között nem az utolsó volt Orbán Viktor magyar miniszterelnök, az erős ember. Orbán, aki mostanában Európa jobboldali szupersztárja, elnéző vendéglátónak ígérkezett. De nem volt az. Három nappal a konferencia tervezett kezdete előtt a miniszterelnök bejelentette, hogy „minden törvényes eszközt igénybe vesz” a megakadályozására. A belügyminisztere, Pintér Sándor másnap követte egy bejelentéssel, miszerint a kormány meg fogja akadályozni, hogy belépjenek Magyarországra a kongresszus „rasszista nézetek terjesztéséről ismert” szónokai.


Azokat, akik beszélni akartak volna, köztük Alekszandr Dugin orosz nacionalistát, a Putyin-kormány tanácsadóját, Markus Willinger befolyásos osztrák identitáriust, és Philippe Vardon francia iszlám-ellenes aktivistát tájékoztatták, hogy őrizetbe veszik őket, ha megpróbálnak részt venni a rendezvényen. Otthon maradtak. William Regnery kiadó-csemete, az NPI társalapítója mégis elrepült Budapestre, hogy aztán egy nappal később visszaküldjék Londonba.


A kocsmai razzia visszaütött, ha Orbán antifasiszta, „faji” gondolkodás-ellenes nacionalista oldalát akarta megmutatni a világnak. Valójában azzal, hogy bezárta a konferenciát, még mielőtt elkezdődhetett volna, és hogy egy montanai intézeti embert a nemzetbiztonságra veszélyesnek minősített, jó munkát végzett – a céllal ellentétes értelemben. Azzal, hogy véget vetett a gyülekezetnek, még néhány semleges és liberális magyar aktivista körében is rokonszenvet keltett az őrizetbe vett Spencer iránt, és a címoldalakra került világszerte az, ami e nélkül vélhetően nem lett volna hír.


Lehetséges, hogy a budapesti rendőrség agresszív bőrfejűekre számított a kocsmában, mely esetben alighanem csalódás érte: a résztvevők jó frizurával, öltönyökkel és nyugodt magatartással tűntek ki. Ennek ellenére a rendőrök kikérdeztek mindenkit, akit azzal gyanúsítottak, hogy a konferenciára érkezett fehér rasszista. Több résztvevőt elvittek a szálláshelyére, hogy ott igazolja magát, majd visszavitték arra a magyar törvényre hivatkozva, amely szerint „minden vendégnek magánál kell hordania az útlevelét”.


Spencer, az eset középpontjában álló, tanult, jó beszédkészségű fontos ember nem tudta, mihez kezdjen: telefonjában keresgélt, és hangosan fontolgatta, mi a teendő. Fekete kabátjában, elegáns csatos cipőjében és Mitt Romneyra emlékeztető frizurájával Spencer olyan előkelően beszél, mint egy egykori bennfentes újságíró, aki a fősodorhoz tartozó American Conservative-nak írt. Először felszólította társait, hogy távozzanak, aztán, felfogva, hogy a rendőrség alighanem őt keresi, felfedte, hogy ő az NPI vezetője. Ez működött, őt elvitték. A rendőrség nem sokkal később távozott.


Spencer úgy kerülte el a határőrséget, hogy Ausztriába repült, és onnan vonaton érkezett Magyarországra. De itt igencsak vége szakadt a szerencséjének. „Bezártak egy kisbuszba négy rendőrrel. Egyszer sem mondták, hogy mit vetnek a szememre, és hivatalosan nem vettek őrizetbe, nem emeltek vádat ellenem; egyszerűen akaratom ellenére fogva tartottak.” Spencer napokkal később küldött nekem egy emailt egy csekély biztonsági fokozatú magyar börtönből. „Később derült ki, hogy az egyenruhás rendőrök nem tudták pontosan, miért fogtak el” – tette hozzá.


A magyarok azt mondták, azért vették őrizetbe, mert nem tudott felmutatni a személyazonosságát igazoló, kormány által kiállított dokumentumot, de azt mondta, az őrizetben tájékoztatták, hogy Orbán nemzetbiztonsági kockázatnak tekinti őt. „Kiutasítottak, nem azért, mert az útlevelemet a szállodában hagytam, hanem mert olyan gondolatokat gondoltam, amelyekkel Orbán Viktor nem ért egyet” – írta a Twitteren október 7-én.


Az éjszakai rendőri intézkedés a kocsmában olyan magyar kormánytól indult ki, amely szeretne javítani némely róla Nyugaton kiállított bizonyítványon. Ám maga a miniszterelnök közelebb állhat Spencerhez, mint amennyire ezt kényelmes beismerni: júliusban Orbán kifejtette, hiszi, hogy az európai uniós tagság nem akadályozza meg egy „illiberális, nemzeti alapokon álló új állam kiépítését”. Magyarország egyben olyan ország, ahol jókora kisebbség hasonló nézeteket vall, mint az úgynevezett identitáriusok, s ehhez a kisebbséghez tartoznak az áprilisi parlamenti választáson 21 százalékot szerző, szélsőségesen nacionalista, bevándorlás- és multikulturalizmus-ellenes Jobbik támogatói.


„Orbán sok tekintetben alapvetően egyetért velünk” – mondta Kevin DeAnna, az Ifjúság a Nyugati Civilizációért elnevezésű amerikai csoport volt vezetője, aki Spencer őrizetbe vételét követően a Budapesten összegyűlt fehér nacionalisták afféle vezetője lett. „De ha az ember a szélsőjobboldalon van, akkor megpróbál találni valakit, aki még odébb van, és rájuk mutat: „Nézzétek csak meg őket”.


A részvevők közül sokakat megrázott az őrizetbevétel. „Őszintén szólva amerikaiként ez megrázott engem. Amerikában úgy gondoljuk, hogy a rendőrség véd minket. A szabad véleménynyilvánításért, olyan eszmékért, amelyek talán nem érdemelnek… védelmet, de nem népszerűek” – mondta egy texasi résztvevő, aki csak Rockyként mutatkozott be. Rocky felhozta, hogy az NPI konferenciáján, tavaly Washingtonban a rendőrség hogyan védte meg az NPI szónokait a kívül dühösen tüntetőktől.


Ezúttal mintegy százan tüntettek a konferencia ellen a kocsmától mintegy 15 mérföldre lévő budapesti Szabadság-téren. A rasszistaellenes tüntetők nem tudták, hol a találkozóhely. De ha a tüntetők nem tudták, hogy találják meg a Clock Café Restaurant and Pub nevű helyet, akkor honnan tudta a rendőrség?


Valószínűleg onnan, hogy regisztrált egy ál-résztvevőt az eseményre, és így megkapta a magán emaileket – mondta DeAnna, aki Spencer régi barátja. Úgy tűnt, hogy az ilyesmik elsüllyesztik az egész eseményt, ám DeAnna és Jared Taylor szónok (aki egykor részt vett DeAnna Ifjúság a Nyugati Civilizációért elnevezésű, fehér nacionalista egyetemista szervezetének megalapításában) a víz felszínén tudott tartani valami konferenciaszerűséget.


„Én úgyszólván az utolsó pillanatban jelentem meg, miért ne jönnék el, gondoltam. Ezeknek az embereknek a legtöbbje egyébként is a barátom” – így magyarázta DeAnna a döntését, hogy eljön a konferenciára Azt mondta éppen a konferencia betiltása előtt vette meg a repülőjegyet. „Én még sosem kaptam szállodai szobát, de még csak nem is foglaltam le semmilyen helyet a konferenciára. Richardot már régóta ismertem, és úgy gondoltam, hogy egyszerűen csak megjelenek, és hostelekben meg ilyen helyeken leszek majd. És még sohasem láttam Magyarországot.”


DeAnna azt követően, hogy értesült Spencer október 3-ai őrizetbe vételéről, Tailorral együtt mindent elkövetett, hogy átvállalja az irányítást. Tailor rendelt helyet egy étteremben a konferencia résztvevői számára október 4-re, és DeAnna vállalta a vendéglátó szerepét.


Október 4-én este DeAnna egy csapat riporterrel találkozott a budapesti metró egyik sötét bejáratánál, ahol kopott farmerben, edzőcipőben és nyakkendőben jelent meg. Miközben az újságírókat és a résztvevőket az áthelyezett konferencia-vacsorára terelte, úgy vizslatta a környezetét az őt esetleg követő civil ruhás rendőrök után, mint Jason Bourne.


Az étteremben a hosszú asztalokat bőségesen megrakták csirkepaprikást és nokedlit kínáló tálakkal, a falakon hagyományos magyar népművészeti tárgyak lógtak. Mintegy 70 résztvevő, fiatal és öreg ült és beszélgetett, néhányan közülük borospohárral a kezükben. A belgiumi Nacionalista Diák Szövetséghez (Nationalist Student Association, NSV) tarozó néhány fiatal vörös-fehér-fekete sálat és fekete selyem övet öltött, miközben professzorokat idéző alakok egymás között beszélgettek Európáról és a fehér identitásról. A további résztvevők között volt egy húszéves magyar férfi, aki szerette volna, ha Dugin el tud jönni, egy brit blogger, aki szenvedélyesen vitatkozott a „bipolitikáról”, és voltak mások jobbról és balról, akiket a közös kaukázusi örökség eszméje egyesített. Főleg barátkozásra nyílt itt alkalom, és arra, hogy egy olyan eszméről beszélgessenek, amelyeket a legtöbb nyilvános helyen (minimum) felvont szemöldökkel fogadtak volna.


A csokoládé mousse-ból és többféle tortából álló desszert után két szónok állt ki és szólt a jelenlévőkhöz. Tailor, egy egyebek mellett a fajegészségtanról (eugenetika) szóló tirádákat és esszéket publikáló, állítólagos értelmiségi lap szerkesztője beszélt elsőként. „Csak a mi fajunk építhette fel ezt a kontinenst ezzel a civilizációval, és csak a mi fajunk fogja ezt a civilizációt bármiféle értelmes módon előre vinni” – mondta a tömegnek, amely felállva részesítette ovációban. Egy magányos, nem fehér résztvevő, egy japán, aki az európai nacionalizmusról szóló Ph.D. disszertációján dolgozik, érdeklődéssel szemlélte az egészet.


Utána Tomislav Sunic volt horvát diplomata és amerikai állampolgár ragadta magához a szót, aki az Egyesült Államokban kapcsolatban áll a fehér nacionalista mozgalommal, felkínálva saját kiáltványát a diverzitás ellen. „Ezért van az, hogy gyanakvó és nagy mértékben kritikus vagyok a multikulturalizmus minden formája ellen, bárminek nevezzék is” – mondta Sunic, s a szeme energikusan ide-oda rebbent, miközben a sok etnikumot tömörítő egykori Jugoszlávia erőszakos széthullásáról beszélt –, „legyen az intra- vagy intereurópai, etnikumok közötti, vagy akár kizárja, vagy magában foglalja a nem európaiakat.”


A vacsora és a beszédek után a társaság szétoszlott, vissza a budapesti éjszakába.


Mint Taylor megjegyezte, végül az egész budapesti élmény nem annyira konferencia, egyszerűen inkább szórakoztató vacsora volt. Valóban, a tervezett könyvvásárt átalakították Taylor öt könyvéből álló soványka rakássá. De a résztvevők abban egyetértettek, hogy a csirkepaprikás finom volt.


Ami Spencert illeti, aki a hétvégét azzal töltötte, hogy a magyar büntetés-végrehajtó intézetek és a bevándorlási hatóságok között ingázott, felértékelt konferenciájának a végén a jutalma egy csak egy irányba, vissza Montanába szóló repülőjegy volt. „Deportálnak Magyarországról és három évre kitiltanak a schengeni államokból” – írta nekem Spencer egy emailben, hozzátéve: nem kizárt, hogy ez ellen fellebbezést nyújt be az EU Emberjogi Bizottságánál.


Azt mondta, a negatív tapasztalat ellenére egészen váratlan helyeken támogatást is kapott: még a rács mögött is, ahol egy őr azt mondta neki, hogy „a gondolatnak szabadnak kell lennie”. Ez legalább egy bizalmi szavazat volt a konferenciának, amely majdnem nem jött létre. Spencer azonban azt mondta, sokat tanult, és nem adja fel. „Bizonyos értelemben örülök, hogy minden úgy történt, ahogy történt, beleértve az őrizetbe vételemet is. Alkalom volt rá, hogy demonstráljuk az eltökéltségünket” – írta Spencer október 8-án.