Levél Krémer Ferencnek



Kedves Feri,



Olvasom az írásodat, és bizony egyszerűen nem értelek. Pontosabban van, amit értek, és van, amit nem. Értem, hogy elégedetlen vagy a demokratikus ellenzékkel, a politikai teljesítményével. Mindketten tudjuk, nem te vagy így ezzel egyedül ebben az országban. Azt is értem, hogy nem hagyod ki a „poént” Pásztor Albert kapcsán, noha te is tudod, nem ezen vagy nem csak ezen múlt az ellenzék szereplése. Azt is értem, hogy úgy gondolod, a demokratikus ellenzék legfőbb baja a „korlátolt önzés” – bár meg kell mondanom, ebben már tévedsz. És nemcsak ebben.


Tévedsz, tévedtél, amikor vasárnap nem mentél el szavazni. Ha azt gondolod, hogy ma Magyarországon diktatúra van, akkor úgy gondolom, minden demokratának az a feladata, hogy azokat támogassa, akik a diktatúrával szemben állnak – függetlenül attól, hogy neked ők mennyire tetszenek. Ha azt gondolod, hogy ma Magyarországon diktatúra van, akkor a vele szembenállók nem lehetnek a „demokrácia lejáratói”. Ha egy normális európai demokráciában élnénk, akkor persze válogathatnánk a nekünk tetsző pártok közül, de te mondod, hogy Magyarországon diktatúra van, s ebben az esetben nyilván ezzel szemben kell állást foglalni. Azzal, hogy nem mentél el vasárnap szavazni sem te, sem sokan mások, elmulasztottad azt a lehetőséget, hogy állást foglalj a diktatúrával szemben. S ezzel – szándékod ellenére – azt a hitet erősítetted, hogy „nem lehet változtatni a helyzeten”. Az írásodból áradó beletörődés, a passzivitás, a visszahúzódás, a politikusokra, pártokra való mutogatás, a kiábrándultság egészen biztosan nem segít ezen a helyzeten.


S miközben a demokratikus ellenzék pártjait bírálod – hadd tegyem hozzá még egyszer – joggal, nem teszed fel sem most, sem korábbi írásaidban azt a lényegi kérdést, mi történt a magyar társadalommal, a magyar társadalomban, miért van az, hogy a választópolgárok egy nem elhanyagolható része nem tekinti diktatúrának azt, ami ma Magyarországon van, miért fogadja el és támogatja a diktatúrát. Nem hiszem, hogy elég lenne azt mondani: az Orbán-rendszer leváltása azért nem sikerül, mert Mesterházy, Tóbiás, Szigetvári vagy éppen Gyurcsány rossz politikusok, hogy „a kicsi, egymással marakodó pártok” erősítik a diktatúrát. Ez a politikaellenes narratíva sehova sem vezet. Ennél pontosabb magyarázatok kellenének, Feri! Például arra a kérdésre kellene választ találni, hogy miképpen lehet progresszív és demokratikus politikát folytatni egy olyan országban, ahol a kormánypárti többséget a társadalmilag konzervatív és a gazdaságilag marginalizált rétegek szövetsége alkotja. S azért említem épp ezt a kérdést, mert ez nem egyszerűen politikai kérdés, ez olyan kérdés, amelyet – legalábbis nagy részben – társadalomtudósoknak kellene megpróbálni megmagyarázni. Azaz többek között neked.


De ezen a ponton hadd térjek még vissza egészen röviden az ellenzéki pártok „korlátolt önzéséhez”. Amit te marakodásnak láttatsz, az nem mindig személyi kérdésekről, nem mindig a „vezérelvűségről” szól. Tudom, hogy vannak olyan politikusok is, akik ezt a vitát szeretnék erre a kérdésre korlátozni. Itt azonban jóval többről van szó. Az ellenzéken belüli vita, kedves Feri, arról a valójában triviális kérdésről folyik, hogy miképpen lehet Magyarországot visszaterelni a modernizáció útjára, milyen politikai stratégiákat lehet alkalmazni a Fidesz-kormány ellenmodernizációs politikájával szemben, milyen perspektívákat lehet kínálni annak a közel négymillió embernek, aki ma ebben az országban a szegénységi küszöb alatt vagy annak közvetlen környékén él, hogyan lehet fenntartható gazdasági fejlődést teremteni egy olyan országban, ahol a munkavállalók jelentős része nem rendelkezik megfelelő képzettséggel, s ahol a „munkalapú társadalom” egyedül a közmunkát tudja ajánlani több százezer embernek.


A sort hosszan folytathatnám, de nem akarok hosszú levelet írni. Még csak különösebb vitát sem akarok provokálni. Csak annyit akartam mondani, hogy egyoldalúnak, leegyszerűsítőnek tartom az írásodat, olyannak, amely épp azt a célt nem éri el, amelynek az érdekében feltehetőleg íródott. Pedig a cél ugyanaz, ebben biztos vagyok.


Barátsággal üdvözöllek


Niedermüller Péter





Niedermüller Péter kulturális antropológus,
a Galamus-csoport volt tagja,
a Demokratikus Koalíció alelnöke, EP-képviselő