A Republikon Intézet elemzése az egészségügy megmentésének tervéről



A liberális Republikon Intézet Semmelweis Terv: visszavonás vagy teljes átdolgozás címmel tette közzé elemzését a "polgári egészségpolitika" alapjait lefektető vitaanyagról (a vitairatot .pdf formátumban megtalálják a Nemzeti Erőforrás Minisztérium honlapján, ha beírják a keresőbe például a „Semmelweis” szót. Sem magának a tervezetnek, sem az egészségügyi államtitkárságnak nincs saját webcíme a minisztérium honlapján. Az egészségügy mint önálló ágazat nincs feltüntetve a minisztériumi honlap menüpontjai közt – ellentétben például az egyházakkal).

A Republikon rövid összegzése elemzésének végeredményéről: „A Semmelweis Tervvel kifejezetten káros, csak visszavonásra vagy teljes átdolgozásra alkalmas koncepciót vázolt fel Szócska Miklós államtitkársága. Sem a megalkotni kívánt, új szisztéma, sem annak egyes elemei nem képesek egy színvonalas, finanszírozható, a betegek érdekében működő magyar egészségügyet teremteni. Ehelyett a közeli csőd, az ellátás színvonalának és elérhetőségének drámai romlása, valamint a betegjogok elfogadhatatlan csorbítása látszik valószínűnek, amennyiben jelen formában valósul meg a tárca elképzelése.”

A részletes elemzés letöltése

Összefoglalás:

A terv a magyar egészségügy új struktúrájában az állami rendszert preferálja, ahol kevesebb kórház alacsonyabb színvonalon látja el a jogfosztott betegeket. Az államosítás vesztesei lehetnek az önkormányzatok, illetve az önkormányzati intézményekben gyógyuló betegek – ezek az intézmények ugyanis nem lesznek részesei a konszolidációnak, azaz az ő betegeikre kevesebb pénz jut, mint az állami kórházakban fekvőkre. A területi alapú ellátásszervezés új, nagytérségi formája pedig abszurd helyzeteket eredményez: például egy Esztergom környéki kistelepülés lakója kénytelen lesz Győrbe utazni, ha a nagytérségi központban nyújtott ellátásra van szüksége!  Központosítás és pénzbeszedés jellemzi az átalakítást: kevesebb kórház, kevesebb pénz, rosszabb feltételek.
A betegek helyzete tovább romlik: a felállítandó Országos Betegjogi Központ deklarált feladatai között nem szerepel a betegjogok védelme, miközben ide rendelték az orvosok védelmét, az irattárazást és az uniós kapcsolattartást. Mindezt összevetve azzal, hogy eközben csökkenteni kívánják a műhibák miatt ma is csak ritkán megítélt, sokszor megalázóan alacsony kártérítési összegeket, közvetett módon megszüntetik (azaz csak a tehetősek számára biztosítják) a szabad orvosválasztást, és lehetővé teszik, hogy a gazdagok a kórházi várólisták élére vásárolják magukat (a kevésbé tehetősek elé) – ez egyértelmű jogfosztást, drasztikus visszalépést jelent.

Ugyanezek a betegek rövidesen kevesebb gyógyszertárban és drágább gyógyszereket tudnak majd csak vásárolni – a jobb és olcsóbb készítményeket, valamint a magyar generikumokat preferáló, nyílt verseny helyett ismét titkos háttéralkuk döntik el hosszú évekre a gyógyszerárakat. Vége a szabad patikalapításnak is: nem ott lesz gyógyszertár, ahol a betegek szeretnék, hanem ahol a monopóliumát visszaszerző gyógyszerészlobbi döntése engedélyezi. A Semmelweis Terv páros lábbal tiporja a tisztességes verseny szabályait: példátlan módon, a szöveg konkrét gyógyszer mellett lobbizik, a márkanevét említve, méghozzá olyan ígérettel, hogy erre a gyakorlatilag még kísérleti stádiumban lévő készítményre plusz állami források szánnának.

Fentiek alapján nem véletlen, hogy az elméletileg nyilvános vitaanyag gyakorlatilag elérhetetlen volt a széles közönség számára, azt csak a tárcánál történt személyes regisztrációt követően, egyéni kérelemre sikerült megszerezni, a dokumentum technikai korlátozások miatt nem másolható, és sokáig egyetlen nyilvános fórumon (ide értve a minisztérium honlapját) sem volt hozzáférhető, sem elektronikus, sem nyomtatott formában. Hasonló elvek vezették a javaslat szövegezőit is: hol szándékoltan túlbonyolított nyelvezettel fogalmazva, a sorok közt rejtik el a lényegi mondandót, hol pedig a vélhető kapkodás okán tartalmilag és nyelvtanilag is hibás, illetve értelmetlen mondatok születtek. A Semmelweis Terv tehát formai okokból már a társadalmi vitára is alkalmatlan, nem hogy a magyar egészségügy „megmentésére”.

***

Két részlet a Republikon részletesebb elemzéséből

A várólistás helyek megvásárolhatósága

„Az a terv célja, hogy ’a sorbanállás pénzzel kiváltható legyen a közfinanszírozott ellátást végző intézményekben is’. Mindez azt jelenti, hogy a szolidárisnak nevezett rendszerben hiába járna mindenkinek azonos minőségű ellátás, azonos hozzáférés. Valójában a tehetősek ebben az új rendszerben gyorsabb, következésképp jobb ellátást fognak kapni, míg azok, akik „csupán” a járulékot fizetik, egy állami kórházban is örökre a lista végén ragadhatnak; de addig mindenképp, amíg lesz olyan gazdag páciens, aki bevásárolja magát eléjük. Minden beteg egyenlő, de lesznek egyenlőbbek. Ekkorát rúgás a szolidaritás alapelvébe példátlan lenne a világban, ahol több országban tilos még kiegészítő biztosítást is kötni az ellátások azon körére, ahol várólista működik.”

A szabad orvosválasztás mint fizetős rendszer

„Hasonló változtatást javasolt a terv a szabad orvosválasztás ügyében: a betegek e jogát lényegében megszüntetné, azzal, hogy a ’hálapénz visszaszorítása érdekében’ javasolja ’a szabad orvosválasztás fizetőssé tett rendszerének egyértelművé tételét’. Ilyen radikális jogkorlátozással se állt elő egyetlen korábbi kormány sem: Molnár Lajos reformjai idején is három kórház közül választhatott díjfizetés nélkül minden beteg, és csupán a negyedik helyért kellett fizetnie: az ellátás költségének 30 százalékát, de legfeljebb százezer forintot. Ma, amikor adott esetben egy műtéthez félmilliós eszközöket használ fel a modern orvostudomány, könnyen belátható, hogy a szabad orvosválasztás költségét ismét csak a tehetősek tudják majd megfizetni (ugyanazok, akik a várólisták élére vásárolták magukat), míg az ’átlagos’ betegek csak ott, azon az egyetlen helyen kapnak kezelést, ahová az állam küldi őket.”



Kapcsolódó írásunk:
Állami életmódkorrekció?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!