rss      tw      fb
Keres

FAZ: Orbán „balról aligha előzhető”




A Franfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív német lap „Balról előzve” címmel közölte tudósítója, Stephan Löwenstein cikkét. Orbán kormányfőnek a magyarországi önkormányzati választások után is lesz mit ünnepelnie. A baloldali ellenzék reménytelenül viszálykodik. Csak a jobbszárny nyitott.



A fővárosi és a megyei közgyűlésekben győztes pártszövetség 2014-ben – MTI

Orbán Viktor magyar miniszterelnök pénteken a következő három és fél évre koncentrált kormányzati munka és az „egység politikájának” időszakára hangolta az országát. Ez azért lehetséges – mondta –, mert Magyarország végre kijön a választásiharc-üzemmódból. Ezzel a nemzeti konzervatív Fidesz elnöke arra célzott, hogy a polgárokat idén háromszor szólították az urnákhoz. A nemzeti és az európai parlamentet már megválasztották, vasárnap azonban még önkormányzati választások lesznek. Orbán pártjának újabb egyértelmű győzelmére számíthat, amennyiben az eddigi felmérések nem tévednek nagyot. A legutóbbi felmérések szerint a Fidesz országosan az önkormányzati mandátumok több mint felére számíthat, és a legtöbb polgármestert állíthatja, beleértve a budapesti főpolgármestert is. Más szóval: minden marad a régiben.


Így lehetséges, hogy a mostani önkormányzati választások leginkább figyelemre méltó fejleménye már be is következett, mielőtt szavazásra került volna sor: nevezetesen a Fidesztől balra álló ellenzék mély és a jelek szerint kibékíthetetlen megosztottsága. Ez alapvetően már az előző két idei választáson is megmutatkozott, amelyeket Orbán pártja egyértelműen megnyert. Ám ha nem sikerült létrehozni egy ütőképes balközép ellenzéket még az előző vereségek hatására, és azzal a motivációval sem, hogy legalább az önkormányzati választásokon jobban csinálják, akkor nehezen ismerhető fel, hogyan sikerülhetne ez a miniszterelnök által említett, választási harctól mentes időben.


Így a Fidesz jelenleg legerősebb és egyben tulajdonképpeni kihívója a szélsőjobboldali Jobbik marad. A Jobbik vezető emberei az utóbbi időben érezhetően mérsékelték a retorikájukat, és már alig fordulnak elő rasszista és zsidóellenes kirohanások. Ezzel, és a független megfigyelők szerint valóban tárgyilagos ellenzéki munkával, a Jobbiknak sikerült túlnyúlnia a választói spektrum (nem egészen keskeny) jobboldali szélén, amelyet ugyanakkor például a romákra vonatkozó kódolt célzásokkal igyekszik megtartani.


A baloldalon jelenleg 4-5 említésre méltó erő nyüzsög. Ott van az MSZP, amely az egykori kommunista állampárt szociáldemokratává vált utódpártja. A párt a tavaszi keserű vereségek után átalakította a vezetést, és most Tóbiás József korábbi ifjúsági funkcionárius áll a párt élén. Úgy tűnik, ő egyelőre arra akar koncentrálni, hogy megerősítse a párton belüli pozícióját, tekintettel a sok nagy emberre is, akiknek a háttérben még nagy hatalmuk van. De az is lehetséges, hogy tart egyik elődje, a volt miniszterelnök Gyurcsány Ferenc konkurenciájától, akiről mindig újra és újra azt suttogják, hogy megint „át akarja venni” az MSZP-t, mégpedig kívülről.


Gyurcsány Demokratikus Koalíciója (DK) az MSZP-ből szakadt ki. Ha a Fidesz-kampányok agresszivitását tekintjük mércének, akkor még legelső sorban Gyurcsány az az ellenzéki politikus, akit Orbán komolyan vesz. Ő éppen olyan jól ért a jól megrendezett fellépésekhez, mint a hatalompolitikai cselszövéshez, de még mindig megvan az a hátránya, hogy kormányfőként egyszer már bemutatta, hogyan nem szabad csinálni. Kormányzati időszakának végén Magyarország gazdaságilag a szakadék szélén állt. Ebben a spektrumban egy harmadik párt az Együtt-PM, az a szövetség, amely civil mozgalmakból, szakszervezetekből és más pártok elégedetlenjeiből jött létre. Csak az idei választások előtt álltak össze. Amióta azonban zászlóvivőjük, Bajnai Gordon lemondott megszerzett európai parlamenti mandátumáról, hogy ismét az üzletnek szentelje magát, a formáció erősen különböző részei máris újra eltávolodóban vannak egymástól.


Aztán ott van még a zöld-liberális LMP (Lehet Más a Politika). Ez a párt erősen önállóságra törekszik, és ezért kitért minden olyan kísérlet elől, amelynek az lett volna a célja, hogy bevonja a pártot egy Orbán elleni balközép szövetségbe. A probléma miatt egyszer már kettészakadt (ez a „PM” rész az Együtt-PM-ben); a tulajdonképpeni meglepetés az volt, hogy tavasszal ennek ellenére újra bejutott a parlamentbe. Ezért most megerősítve látja magát abban, hogy távolságot tartson a többi ingatag ellenzéki erőtől.


Az egységnek ez a hiánya hatással volt a fővárosi főpolgármesteri székért folytatott harcban is. A szocialisták hiába próbálták megnyerni a többieket, hogy támogassák jelöltjét, Falus Ferencet, hogy leváltsa a Fidesz hivatalban lévő emberét, Tarlós Istvánt. Falus két héttel a választások előtt visszalépett, és szabaddá tette az utat Bokros Lajos volt pénzügyminiszternek. Sajnos a meglepetés után egy nappal kiderült, hogy Bokrost az MSZP-nek csupán egy része támogatja, nevezetesen főleg a budapesti szocialisták. Tóbiás pártelnök inkább Tatabánya városkában vett részt a kampányzáró nagygyűlésen. Az Együtt-PM-mel is már a múlté a közösség.


Bokros személyisége az önkormányzati választásokon túl is érdekes, és jellemző a magyar politikai tájképre. Ugyanis noha a kilencvenes években egy szocialista kormány tagja volt, liberális konzervatívnak kell tekinteni. Akkoriban keresztülvitt egy fájdalmas takarékossági csomagot, amely tartósan népszerűtlenné tette, noha ezzel megnyitotta az utat az ország gazdasági talpra állásához és az EU-csatlakozáshoz. Az Orbán kormányt, sok bel- és külföldi baloldalitól eltérően, nem a konzervatív család- és társadalompolitikája, hanem gazdaságpolitikája miatt bírálja. „Ez az államközpontú, monopóliumokra építő, versenyellenes oligarchikus rend fejlődéspolitikai zsákutca, mert elszigetelődésbe vezet” – mondta legutóbb a német nyelvű Budapester Zeitung című lapnak.


Alapvetően paradox, hogy ez a politikus legyen a baloldal szükségmegoldása. De azzal magyarázható, hogy Orbán Viktor – a bankadótól és a devizaalapú hitelek törvény útján való eltörlésétől az államosításokon át a fűtési költségek csökkentésének elrendeléséig – olyan politikát folytat, amely balról aligha előzhető. Így Magyarországon most különösen példaszerűen megmutatkozik a bal-jobb-földrajz fogalmainak gyengesége.





(Fordította Horváth Júlia)