rss      tw      fb
Keres

A taz az irodalmi Nobel-díjról: nem került rossz helyre, de nem is állít mércét




A taz (Tageszeitung) című baloldali német lap Nem tévedés, de nem is fontos címmel közölte irodalmi szerkesztője, Dirk Knipphals cikkét. A Modianónak ítélt irodalmi Nobel-díj nem került rossz helyre, de nem is állít mércét. Az akadémia adhatott volna egyértelműbb jelzést is.


A Svéd Akadémia tagjai, akik az irodalmi Nobel-díjról döntenek, nem akármilyen öntörvényű kópék is. És nagyon tudnak titkot tartani. Patrick Modiano előzőleg senkinek sem jutott az eszébe, sem a szakértőknek, sem a fogadóirodáknak, amelyekre fogadási tétjeikkel rendszerint jósdaként tekintenek – és mint most is, elég gyakran melléfognak. A 69 éves francia szerzőnek ítélt díj trükk, totális meglepetés. De mit jelent? Keveset.


A nevek, amelyek a döntés előtt szóba kerülnek, mindig az irodalommal szemben általában támasztott elvárásokat is tükrözik. Legutóbb erős esélyesként szerepelt Ngugi wa Thiong’o, az ő díjazása a kenyai irodalom, ermellett a posztkoloniális kultúrák elismerését is jelentette volna. Esélyesnek számított Szvetlana Alekszijevics ukrán [nem ukrán, fehérorosz – a szerk.] dokumentumíró, díjazása a jelenlegi világpolitikai helyzetben nagy mértékben politikai tartalmú lett volna.


Ha Bob Dylant tüntetik ki, aki mindig esélyesnek számít, az a magaskultúra áldását jelentette volna a babyboom korának tömegkultúrájára. És Nádas Péter irodalmi Nobel-díjával az irodalom magas mércéjét állíthatták volna fel, egyben a szolidaritás jelzését adhatták volna Orbán Viktor reakciós Magyarországának. Sok-sok lehetőség, amelyet nem használtak ki.


A Svéd Akadémia alapvetően műértő döntést hozott, amely ugyan nem téves személyt talál el, de nem is állít fel mércéket. Ne tulajdonítsunk ennek nagyon jelentőséget, mint amilyet érdemel: Patrick Modiano Nobel-díja nem több és nem kevesebb, mint túldimenzionált ösztönzés arra, hogy olvassuk a szerző regényeit. Ez, mint tavaly Alice Munro esetében, jól sikerülhet: a kanadai írónő novelláskötetei egyből bestsellerré lettek. Patrick Modianóban is minden megvan ahhoz, hogy népszerű szerző legyen, ha ahhoz a nagy tisztelethez nincs is elég benne, mint Alice Munro esetében.


Az ilyen műértő döntések rendben is vannak, de marad valami elégtelenség. Az irodalmi Nobel-díj egyértelműbb jelzéseket adhatna.


Ha már meglepetés, és ha már Franciaországban, akkor miért nem például Michel Houellebecq? Mon Dieu, az micsoda vitákhoz és ellentmondásokhoz vezetett volna! Patrick Modiano esetében a díj alighanem csak a bestseller-listákon való elmozduláshoz vezet.