rss      tw      fb
Keres

Presse: Orbán elveszejtette Magyarországot




A Die Presse című konzervatív bécsi lap Orbán Magyarországa – Egy ország feladja (magát) címmel közölte Rásky Béla történész vendégkommentárját. „Huszonöt évvel a fordulat után Magyarország demokráciájának vége van: aláásta a politikai elit pénz- és hatalomvágya, destabilizálta a korrupció, kiüresítette a társadalom politikai absztinenciája.”


Magyarország vasárnap, október 12-én választja meg települési és városi tanácstagjait: már az is köteteket mond el Magyarországról, hogy felmerülhet a kérdés, vajon ezek a választások a tisztelet, a tisztesség, a nyílt erőpróba által meghatározott, demokratikus légkörben mennek-e végbe.


A választójogi szabályokat néhány héttel ezelőtt megváltoztatta a Fidesz kétharmados parlamenti többsége, a választókerületeket átszabták, a hirdetési lehetőségeket megnyirbálták, gyakran kijátszották azt a demokratikus alapelvet, amely szerint minden szavazat azonos súlyú. Budapestet, az ellenzék fellegvárát választójogi szempontból 23 várossá verték szét.


A fordulat után 25 évvel Magyarország demokráciájának vége van. Aláásta az összes tábor politikai elitjének pénz- és hatalomvágya, destabilizálta a mindenre rátelepedő korrupció, kiüresítette a magyar társadalom politikai absztinenciája, és most a jobboldali tekintélyelvű Fidesz megadja neki a halálos döfést.



A demokrácia leépítése


A magyarok sohasem tudták igazán értékelni az 1989/90-es évek demokratikus vívmányait, a szabadság, a jogállamiság és a demokrácia az ölükbe hullt egy világpolitikai konstellációnak – és a kapitulációra (azzal a feltétellel, hogy utólag nem vonják felelősségre őket) kész kommunistáknak – köszönhetően. Harcolni nem kellett érte senkinek.


Így a magyarok sohasem zárták a szívükbe a harmadik köztársaságot, sohasem tekintették ugyan rosszul működő, de mégis megvédendő jónak. Amikor a köztársaság nem volt képest biztosítani a hőn óhajtott nyugati jólétet – a szocialista slendriánság és a politikai részvétlenség mellett – hamarosan ki is átkozták. De a köztársaságot Orbán Viktor keresztény-demokratikusnak aposztrofált politikája rombolta le.


A demokrácia lopakodó leépítése csekély ellenállásba ütközött. Ezért nem is meglepő, hogy a polgári kezdeményezések hetek óta tartó zaklatása és üldözése alig vált ki nyilvános tiltakozásokat. Annál meglepőbb, hogy a rég marginalizált jogvédő és természetvédő csoportok még mindig szálkát jelentenek a Fidesz-kamarilla szemében. Egyre arcátlanabbul dolgoznak az orbáni „illiberális demokrácia” kiépítésén, és lépik át a határt a „liberális diktatúra” felé.


Az állami média, amelyet hivatalosan közszolgálatinak neveznek, felfoghatatlan egyoldalúsággal tűnik ki: a miniszterelnök iskolákat és kórházakat nyit meg, megrendszabályozza a bankokat, katasztrófa-bevetésen van. Udvartartása az egyik közép-ázsiai elnöki palotából a másikba siet, a cséplőgépek fotogén módon gördülnek a földeken, ahogyan már az 1980-as évek óta nem tették. A munkanélküliségi ráta, az árak és az termelési költségek szabadesésben, a magyar gazdasági adatok magas repülésben – egész Európa sápadozik az irigységtől és a csodálkozástól.



A bankok vesszőfutása


A független gazdasági szakemberek kommentárjai ritkák – ha mégis akadnak, akkor a műsorvezető gyorsan ledarálja vagy nevetségessé teszi őket. A bankokat estéről estére elővezetik mint súlyos bűnözőket, akik most elnyerik méltó büntetésüket: lehetséges, hogy a mellényük és a devizaalapú hiteleik nem teljesen tiszták, de annak semmi köze sincs a tisztességes újságíráshoz, ahhoz, hogy abszolút semmiféle lehetőséget nem adnak nekik nézeteik kifejtésére.


Csakhogy nem léteznek a „virágzó tájak”, amelyeket a Fidesz agitprop osztálya ábrázoltat minden este: a városok uniós pénzekből szanált, és Horthy-kegytárgyakkal „kicsinosított” és így elcsúfított főterein túl az ország nyomorúságos állapotban van. Elegendő egy pillantás a Railjet vonat ablakából a parlagon hagyott földekre, az omladozó vasútállomásokra, az elhanyagolt kertekre, az elhagyott gyárakra, vagy benézni Budapest mellékutcáiba.


Egyetlen komoly gazdasági prognózis sem ígér az országnak tartós gazdasági fellendülést. Magyarország mobil elitje minden rétegből és osztályból rég elment. Ma már kereken félmillióan takarítanak, tanítanak, pincérkednek, kutatnak, gyógyítanak, ápolnak, kézbesítenek vagy építenek Nyugaton: elűzte őket a politikai osztály bornírtsága, elmenekültek egy frusztrált generáció elől, amely halálos fojtó szorításban tartja az országot, megundorodtak hazájuk politikai, kulturális és társadalmi viszonyaitól.


Csak a legmakacsabbak tartanak ki, dacból és hazafiságból, és mert még mindig remélik, hogy meg tudnak valamit változtatni.



Vízió nélküli ellenzék


Magyarország problémája azonban nem a Fidesz vagy az Európai Néppárt alelnökének megszállott hatalomvágya, vagy a jobboldali radikális Jobbik. A magyar ellenzék is egyre inkább rossz irányba vezeti az országot. Viszálykodó, vízió nélküli, nehéz felfogású és morálisan züllött klikk marad, amely képtelen minimális programot produkálni a demokratikus fordulathoz, alternatívát kínálni.


Ez érvényes a posztkommunista-szociáldemokrata formációra, amely a kormány szociáldemagóg kurzusával paktál és ezért kegyelemből eljátszhatja az udvari ellenzék szerepét. Ugyanígy érvényes a volt miniszterelnök és jelenlegi udvari bohóc Gyurcsány Ferenc pártjára, aki nem áll készen, hogy levonja a következtetéseket a vereségeiből. De érvényes a remények egykori hordozójára, a mostanra a süllyesztőben eltűnt baloldali liberális Bajnai Gordonra is vagy az említésre sem méltó „zöld” LMP-re.



Az EU támogatta témapark


A káoszt, a politikai kultúra lezüllését, az Orbán-ellenes koalíció teljes dezorientáltságát önmagában az a tény is illusztrálja, hogy a „baloldal” jelöltje a budapesti főpolgármester tisztségére a konzervatív és neoliberális Bokros Lajos lehet, aki bárhol Európában egy demokratikus centrumpárt méretre szabott politikusa lenne, illetve hogy az egyesült ellenzék Miskolc nagyvárosban Pásztor Albert személyében egy rasszistát küld a versenybe.


Az önkormányzati választások csak azt fogják megmutatni, hogy mennyire a hatalmába kerítette az egész országot Orbán politikai stílusa: ma senki és semmi nem tudja őt feltartóztatni. De az országot és annak jövőjét Orbán veszejtette el. Ő és az udvartartása jó ideig fogja igazgatni ezt a két világháború közötti időszakot bemutató, az Európai Unió által anyagilag támogatott muzeális témaparkot tisztességtelen, félig szabad választásokkal, gyenge szakszervezetekkel, irányított médiával, benne a Nyugat-Európát szolgáló olcsó és egyre kevésbé jól képzett munkaerő-tartalékkal, hárommillió nincstelennel, néhány tányérnyalóval és egy kicsi, gazdag oligarcha-réteggel.