rss      tw      fb
Keres

Sikeres-e a Fidesz?



Miért sikeres a Fidesz demokráciarombolása? – kérdezi fontos írásában Fleck Zoltán. Ez a kérdés – akármilyen formában is teszi fel az ember – nemcsak önmagában lényeges, hanem elsősorban azért, mert a (helyes) választól függ az ellenzéki politika és politizálás hatékonysága. Éppen ezért azt gondolom, Fleck Zoltán gondolatmenetét érdemes néhány további, rövid utalással kiegészíteni. Az egyik ilyen mozzanat az idő szerepe. Aligha (volt) realitása annak a ki nem mondott feltételezésnek, hogy a nyolc év után hatalomra került Fidesz néhány hónap alatt elveszíti népszerűsége jelentős, vagy legalábbis nagyobb részét. Ez a várakozás (meg egyáltalán az a „stratégia”, hogy most nem lehet semmit sem csinálni, várjuk meg, amíg a Fidesz támogatottsága csökkenni kezd) szerintem téves, és csupán a tényleges ellenzéki politika hiányának a leplezésére szolgál. Arról nem is szólva, hogy miközben várunk, a Fidesz-kormány átalakítja azokat az alkotmányos korlátokat, amelyek egyébként a politikai hatalom ellenőrzésére, a politikai egyeduralom megakadályozására irányulnak. A várakozás vége az lesz, hogy hiába tennék majd bármit, nem lesznek meg hozzá az alkotmányos, demokratikus feltételek. Másként fogalmazva: a Fidesz most azért sikeres, mert azon kesergünk, hogy milyen magas a támogatottsága, ahelyett, hogy arra dolgoznánk ki stratégiákat, miként lehet politikailag releváns válaszokat adni, milyen alternatívákat lehet felkínálni a nyugdíjrendszer átalakítására, az új alkotmány egyes paragrafusaira, a médiatörvényre stb. Azaz nem arra kellene várni, hogy mit ront el a Fidesz, mikor érik el vagy lépik át a társadalom ingerküszöbét, hanem az ellenzéknek kellene az eddigieknél sokkal aktívabb, határozottabb és agresszívabb politikát folytatnia.

A másik lényeges kérdés, hogy miként gondolkodunk a Fidesz jelenlegi támogatottságának lehetséges változásairól. Fleck Zoltánhoz hasonlóan sokan vannak azok az elemzők, akik általában beszélnek a magyar társadalomról, s annak „keleties” értékrendszerében keresik a kormány támogatottságának az okait. Anélkül, hogy itt részletesebb elemzésekbe bocsátkoznék, két olyan tényezőre hívnám fel a figyelmet, amelyek módosíthatják ezt a képet, illetve ezt a magyarázatot. Egyrészt különbséget tennék a mostani politikai rendszert támogatók, a vele azonosulók, illetve az ezt csupán (valamilyen okból) elfogadók között. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a kormány politikája eltérő hatással van a két nagy csoportra. Ha igaz az, hogy a Fidesz népszerűsége kismértékben ugyan, de csökken, akkor ez annak a közvetett bizonyítéka lehet, hogy elsősorban a kormány politikáját eddig elfogadó csoport létszáma kezd csökkenni. Másrészt, és ezt még fontosabbnak tartom, határozottabban kellene figyelembe venni a magyar társadalom rétegzettségét és a különböző társadalmi rétegek, miliők eltérő, egymástól különböző értékrendbeli és kulturális orientációját. Azaz nem azzal foglalkoznék, hogy általában hogyan gondolkodik a magyar társadalom (az ilyen általános, makroszemléletű vizsgálatok ugyanis tényleg nem adnak okot különösebb optimizmusra), hanem a különböző szociokulturális csoportok, rétegek, miliők kormányzati politikához való sokféle és ellentmondásos viszonyát állítanám a középpontba. Egy ilyen összehasonlítás ugyanis jelentős különbségeket mutatna ki a társadalmon belül a demokráciához való viszony, a politikai hatalom természete, az alkotmányos jogok, a demokratikus értékek és normák fontossága tekintetében.

Mindez persze nem más, mint futó – és ennek megfelelően talán esetleges − reflexió egy alapvető fontosságú kérdéseket felvető írásra. Abban azonban biztos vagyok, hogy ezekkel és az ezekhez hasonló kérdésekkel és problémákkal mihamarabb és szisztematikus formában szembe kell néznünk, hacsak nem akarunk tíz év múlva is a Fidesz sikerességén keseregni.

(Niedermüller Péter)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!