rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 19.

Gyurgyik László szociológus


Bolgár György:
- Önnek megjelent egy könyve, Kiss Tamással együtt, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány kiadásában arról, hogy Szlovákiában, a Felvidéken, illetve Erdélyben hogyan alakult a magyar népesség sorsa, fejlődése az elmúlt évtizedekben. Szóval hogyan változott a szlovákiai magyar társadalom összetételben, és így tovább. Tudjuk, hogy a szlovákokkal a legkiélezettebb a viszonyunk az összes szomszéd ország közül, de talán magában az EU-ban is. Ma olvastam a Népszabadságban Rudolf Mehltől, aki Budapesten volt szlovák nagykövet jó pár évvel ezelőtt, hogy egyre frusztrálóbb, ami történik a két ország viszonyában. Ezért gondoltam, érdekes lehet, ha beszámol nekünk tudós szemmel arról, hogyan változott az elmúlt évtizedekben a szlovákiai magyarság?

Gyurgyik László:- A szlovákiai magyarság száma az elmúlt évtizedekben igencsak sajátosan alakult. A második világháborús időszakban volt egy mélypont, a 1945-48 közötti időszakban a szlovákiai magyarság a hontalanság éveit élte át, ezeket a változásokat nagymértékben befolyásolták az úgynevezett reszlovakizációs folyamatok, a deportálások, kitelepítések, lakosságcserék. Utána az 50-es években a népességszám sztenderd növekedése következett be. Kisebb részét tette ki ennek a természetes népmozgalom, nagyobb részét azok tették ki, akik korábban nem vallották magukat magyarnak. A 60-as években szolid növekedés volt megfigyelhető, a 70-es, 80-as években inkább azt láttuk, hogy a magyarság száma stagnál, nagyon picit emelkedik, és érdekes módon a rendszerváltás utáni évtizedben következett be nagymértékű fogyás. Negyvenhét ezer fővel fogyott a magyarok száma. Most pedig egy újabb népszámlálás előtt vagyunk, jövő évben tavasszal kerül sor Magyarországon és a környező országokban is népszámlálásra, és a várható eredmények hasonlóak, mint amit a 90-es évek folyamán mutattak ki.

- Nyilván önök ezt is tanulmányozták, ennek mi lehet az oka. Az ember azt hinné, hogy a szabadság viszonyai között, amikor az egyes emberek és a közösség is szabadabban élheti világát, jó hatással van a népességnövekedésére, ehelyett az ellenkezője következett be.

- Először is azt kell látnunk, hogy az egész térségre jellemző a rendszerváltás után egy nagymértékű fogyás. Vannak országok, ahol ez már korábban elkezdődött. Tudjuk, hogy Magyarországon 1981-óta csökken a lakosság száma, Szlovákia kivétel annyiban, hogy itt még mindig jelentős népességnövekedés volt megfigyelhető az elmúlt években. Viszont a rendszerváltás után a népességnövekedés mértéke már nagyban csökkent, és 2000 után néhány évig volt egy időszak, amikor ténylegesen magasabb volt a halálozások száma, mint a születéseké. Egy nemzeti kisebbség népesedési viszonyainak változásait elsősorban politikai hazájának a viszonyai befolyásolják, tehát az, hogy milyenek ott a szociálpolitikai intézkedések, milyenek a családtámogatási rendszerek, és így tovább. A szlovákiai magyarság száma is követi az összlakosság születési mutatóit, tehát hasonló mértékben alakul.

- Szóval azt mondja, hogy a szlovákiai szlovák többség is ugyanolyan fejlődésen vagy visszafejlődésen esett át, mint a szlovákiai magyarság, csak az abszolút számokban van különbség?

- A trendek hasonlóak, tehát az összlakosság száma, illetve a születések száma is hasonló mértékben, hasonló arányban csökkent. Viszont a magyarság termékenysége alacsonyabb mintegy 15-20 százalékkal, ebből adódóan a magyarság mutatói rosszabbak.

- Meddig vezethető vissza, hogy a magyarság népesedési mutatói rosszabbak voltak, mint a szlovákokéi?

- Ebből a szempontból meghatározó az impériumváltás. A népesség számát elsősorban születések, halálozások és a migráció befolyásolja, a kisebbségek esetében viszont megjelenik az asszimilációs folyamat. Az pedig gyakorlatilag mindig a többség irányába húz, tehát a többségi népesség számát növeli.

- Vagyis aki születik, nem biztos már, hogy magyarnak születik, magyar családból származott ugyan, de beházasodással, asszimilációval szlovákká válik?

- Igen. Arról van szó, hogy az impériumváltás óta folyamatosan nő a vegyes házasságok aránya, napjainkban ez éves szinten 25-30 százalékot tesz ki. Ezeknek a házasságkötéseknek nem annyira a házaspárra van közvetlen hatása, hanem a született gyermekek nemzeti identitásának az alakulására. Abban az esetben, ha fele-fele arányban lennének a többségi és kisebbségi nemzetiségűek, nem következne be asszimiláció. De a vizsgálatok azt mutatják, hogy a megszületett gyermekeknek körülbelül 20 százaléka tartozik mindössze a kisebbségi közösséghez és 80 százaléka a többséghez.

- Tehát a vegyes házasság egyértelműen az asszimiláció irányába mutat.

- Egyértelműen, és gyakorlatilag két-három generáció alatt bekövetkezik az asszimiláció. A vegyes házasságból született gyermekek még kettős kötődésűek, de már elsősorban a többségi nemzethez tartozást preferálják. Ami azt jelenti, hogy szlovák nemzetiségűnek vallják magukat, szlovák iskolákat látogatnak, baráti körük innen kerül ki.

- Ennek mi az oka? Az egzisztenciális érdekek teszik őket előbb-utóbb többségivé? Egyszerűen könnyebb az érvényesülés?

- Van egy igen jelentős különbség Erdély és Szlovákia között annyiban, hogy Szlovákiában kisebb a társadalmi távolság a többségi és a kisebbségi a lakosság között. Eleve vannak olyan társadalmi markerek, amelyek szerint a szlovákiai magyarok közelebb vannak a szlovák lakossághoz, mint az erdélyiek. Ezek egyik lényeges mutatója a felekezet. Elvileg hasonló a felekezeti struktúra a szlovákiai szlovákság és a magyarság vonatkozásban. Van egy pici eltérés, hogy a protestánsok között a magyar lakosságon belül a reformátusok, a szlovákok körében az evangélikusok dominálnak, de a lakosság többsége katolikus itt is, ott is. Tehát van egy közös jegy, ami a közeledést elősegíti. Erdélyben viszont szinte áthághatatlan akadályként jelentkezik az eltérés az ortodox, illetve a katolikus, református magyar közösség esetében.

- És ott az asszimiláció nagyobb, kisebb vagy hasonló, mint a szlovákiai magyarság esetében?

- Sokkal kisebb. Az erdélyi kutatóknak az az előnyük, hogy részletesebb és árnyaltabb adatokkal rendelkeznek. Már a népszámlálási adatok is kimutatják, hogy a vegyes házasságokból születetteknek egyharmada válik a későbbiek során magyar nemzetiségűvé, vagy vállalja fel a magyar nemzetiséget, kétharmada pedig a románt. Szlovákiában viszont említettem a 20-80-as arányt. Ez sokkal keményebb.

- Várakozásai szerint a jövő évi népszámlálás körülbelül hány magyar nemzetiségűt fog kimutatni Szlovákiában?

- Várhatólag 460-490 ezret.

- Szóval a számuk félmillió alá fog csökkenni jövőre.

- Igen, mint említettem 2001-ben 520 ezer volt a magyarok száma, és az ezredforduló utáni években, éves szinten, 1200-1500 fővel több magyar hal meg, mint amennyi születik. Itt eleve van egy igen jelentős mértékű fogyás.

- Egy szociológus tehet-e valamit, vagy megpróbálkozik-e azzal, hogy javaslatot tegyen arra, hogyan maradhat életben egy ilyen nemzeti kisebbség, mint a magyar. Hiszen látjuk, hogy ha ezek a tendenciák folytatódnak, akkor néhány évtizeden belül viszonylag jelentéktelenné zsugorodik a szlovákiai magyarság. Vannak-e stratégiák, elképzelések arra, hogy egy ilyen nagy hagyományú nemzeti kisebbség életben tudjon maradni?

- A korábbi időszakban a nemzeti identitás megtartása, erősítése szempontjából meghatározott primátusa volt a különböző kulturális támogatásoknak, stratégiáknak. De nemcsak a kultúra területére kellene összpontosítani a figyelmünket, hanem a gazdasági területekre is. A magyar lakosság döntő többsége hátrányos gazdasági helyzetű térségben él, gyakorlatilag nincs hozzáférhető munkalehetősége. A fiatalok nagy része elvándorolni kényszerül, tehát az asszimiláció mellett megjelenik a vándorlás mint potenciális veszélyforrás. Az országon belül hozzáférhető munkahelyek is döntő mértékben a szlovákok által lakott területeken, főképp a fővárosban és néhány nagyváros környékén találhatók.

- Magyarán itt az anyaország segíthetne olyan gazdasági régiók létrehozásában és erősítésében, amelyek munkalehetőséget adnak a magyarok lakta területeken, és amelyek lehetővé teszik, hogy ott találják meg a boldogulásukat, ott éljenek jobban, és így is megőrizzék a magyarságukat?

- Pontosan. Gondoljuk bele, ha egy térségen belül nincs megfelelő munkahely, akkor a fiatalok kénytelenek távozni, és kénytelenek előnyben részesíteni azokat a területeket, ahol nem magyarként és nem magyarul tudnak létezni.

- És ezek a határokon átívelő, közös gazdasági jellegű régiók reálisak, létezhetnek, működhetnek? Az unió elvileg megteremti rá a feltételeket, de gyakorlatban lehetséges?

- Ha megnézzük a szlovákiai magyarság által lakott területet, három nagy gazdasági típust különböztethetünk meg. Van egy pici rész, a Pozsony környéki régió. Magyarok nem túl nagy számban, arányban élnek itt. Ők gazdaságilag nagyon jó helyzetben vannak. Van egy közepes térség, amely nagyjából a dunaszerdahelyi járástól gyakorlatilag az Ipolyságig terjed, az innen keletre húzódó térségben nincs lehetőség arra, hogy gazdaságilag a két régió összefogjon, hiszen Magyarországon is kedvezőtlen térség van a határ másik oldalán. Itt, a Komárom környéki régióban, a szlovák-magyar relációban a magyar gazdaság húzóereje mindenképpen megnyilvánul, és pozitívan hat a magyar lakosságra.

- De Északkelet-Magyarországon már nincs ilyen húzóerő.

- Ott már nincs. Egyrészt az etnikai terület is viszonylag szűk, ott már egyre jobban elvékonyodik, másrészt a határ másik oldala is problematikus gazdaságilag.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!