rss      tw      fb
Keres

Mi lesz veled Budapest?



Nem kis megkönnyebbüléssel vettem tudomásul néhány héttel ezelőtt, hogy a demokratikus pártok Falus Ferenc személyében végre megnevezték, kit támogatnak közösen a főpolgármesteri posztra. Mint kiderült, Falus alapvetően az Együtt-PM jelöltje, akit elfogadott az MSZP budapesti szervezete és a Demokratikus Koalíció is. Dühített az ellenséges offenzíva, amely körülvette Falust, még mielőtt megszólalhatott volna, ahogy dühített a média kasztingolása is korábban, amit közben és utólag is gátlástalanul kentek a pártokra. Azok cselekedtek így, akik a közös jelölt megnevezését követően sem váltottak attitűdöt. Az összefogás tényét, illetve az ellenzéki pártokat eleve elutasítók önfeledten köszörülték most már rajta a nyelvüket, tekintet nélkül a körülményekre: lehet-e másképpen eredményt elérni a mai helyzetben a város érdekében, mint közösen erőt mutatva?


Az elhúzódó alkudozások ideje alatt feltűntek Falus mellett egyéb jelöltek is. Külön polgármestert nevezett meg az LMP, amely 2 százalékos támogatottsága ellenére rendületlenül hiszi, hogy van keresnivalója önmagában a politikai térképen; külön indítja a MLP Bodnár Zoltánt, aki amúgy tehetséges ember, de a pártja gyakorlatilag nem létezik. A civilek támogatásával ringbe szállt Magyar György (róla legalább tudjuk, hogy bármikor hajlandó visszalépni a legesélyesebb javára), és Bokros Lajos, a MOMA elnöke, aki úgy érezte, most ő jön, mert neki „jár” az összefogók támogatása, hisz ő már támogatta az összefogást áprilisban. Mintha ilyen egyszerűen lehetne a kölcsön kenyér visszajár módszert alkalmazni, függetlenül a szereplők politikai súlyától, támogatottságuk mértékétől, együttműködés hajlandóságától.


Ez a felállás már eleve megkönnyítette a jelenlegi rezsim amúgy is mindent eluraló médiumai számára, hogy a szokásos képet sugározzák: az ellenzék minimális együttműködésre se képes. Önmagában ez a helyzet is indokolttá teszi a kérdést, van-e felelősség és mekkora azokban, akik segítenek ezt a képet erősíteni.


Miután azonban a helyzet ez, ehhez kell tudni alkalmazkodni. Sajnos csak nem reprezentatív felmérések állnak rendelkezésre, tehát a manipuláció egyáltalán nem kizárható, de a nem reprezentatív mérések szerint Bokros Lajost jól fogadnák a budapesti polgárok, miközben egyre inkább úgy tűnik, hogy Falus Ferenc a vele szemben tapasztalt türelmetlenségre nem tud adekvát módon reagálni.


Mi lett volna az adekvát reakció? Sok beszélgetés, sok vita, minden alkalom megragadása arra, hogy az elképzelései a maradék médiatérben sokakhoz eljussanak. Mert aki figyelt, hallhatta: van elképzelése, és ki is tudja fejteni.



Bodnár Zoltán (Magyar Liberális Párt), Magyar György ügyvéd (független), Pikó András újságíró, Csárdi Antal (LMP) és Bokros Lajos (Modern Magyarország Mozgalom) az ellenzéki főpolgármester-jelöltek vitáján, szeptember 25-én – MTI/Soós Lajos

Ilyen előzmények után fokozott érdeklődés övezte a Republikon Intézet konferenciáját, ahová valamennyi ellenzéki főpolgármester-jelölt hivatalos volt, és a közvélekedés és a közvárakozás szerint olyan egyezkedésre is sor kerülhetett volna, amelynek a végén a demokratikus pártok által támogatott jelöltek legjobbja marad a ringben, míg a többiek beállnak őt támogatni, erősíteni.


Falus az utolsó pillanatban visszamondta a részvételt, arra hivatkozva, hogy Tarlós István nem lesz ott. Ritkán értek egyet Horn Gáborral, de most igaza volt, amikor azt mondta: „Falus rossz döntést hozott.”


Ellentétben sokakkal, én nem tartottam jelentőségteljesnek Falus vízleöntős videóját. De ez a lépése most komoly politikai hiba. Falus a három legnagyobb ellenzéki párt jelöltje. Nem tehette volna meg, hogy elugrik a kihívás elől. Nehogy már az számítson, hogy Tarlós elmondja-e a szokásos lózungjait szemtől szembe, sokkal fontosabb lett volna a jelöltek párbeszéde, a médiafelület kihasználása. Felteszem, elsősorban az Együtt-PM intenciója érvényesült a megoldásban, hiszen elsősorban az ő jelöltjükről van szó. Szinte bizonyos, hogy e nélkül Falus nem döntött volna így. Egyszer már elszalasztotta az Együtt a kellő pillanatot, az országgyűlési választás előtt. Addig nehezítették az MSZP-vel közösen a szélesebb körű megállapodást, amíg késő lett. Azóta Mesterházy és Bajnai sincsenek már a színpadon. Sok tekintetben éppen ezért a tévedésért fizettek. Most egy újabb hasonló szarvashibának vagyunk tanúi. Falus Ferencnek nagyon kéne értenie, hogy képesnek kell lennie az autonóm döntésre. Itt már ő van a figyelem központjában. Hogy hová megy el és hol, mit mond, az már az ő imázsát javítja vagy rontja, nemcsak a jelölő szervezetekét. Ha ennek a hibának következményei lesznek, a tanulságot külön, személy szerint neki is le kell vonnia. Lehet, hogy ez a tanulság a visszalépését jelenti.



Csárdi Antal és Bokros Lajos – MTI/Soós Lajos

Ám le kellene tudnia vonni a tanulságot Bokros Lajosnak is a helyzetből. Ha Falus úgy dönt, (jól vagy rosszul), hogy nem lép vissza, Bokrosnak tudnia kell, hisz maga szokta hangoztatni, hogy most egyetlen igazi ellenfele van, az antidemokratikus rezsim. Most nem az a tét, hogy sikerül-e bizonyítania: van-e szám szerint több támogatója a budapesti polgárok közt, mint esetleg Falusnak, mert az adott konstellációban ez a lényeg szempontjából mellékes. A közös cél az lenne, hogy legalább egy fontos poszton meg lehessen állítani a kétharmados arroganciát. Ő maga jelölte ezt ki legfontosabb célként, de ő maga írja felül deklarált célját, ha miatta a választónak megint azon kell majd gondolkoznia a szavazófülkében, kire voksoljon, ha változást akar. Neki egyszerűbb lenne visszalépni, mögötte egy szinte nem mérhető párt áll, és a döntés egyedül az övé. Falus mögött a hárompárti megállapodás van, és ha ezt bármelyik párt felrúgja, az nyilván nem csak a főpolgármesteri széket érintené. Boríthatna sok minden mást is. Éppen ezért van most a döntés személyesen a két legesélyesebb ember: Bokros és Falus kezében, s az se mindegy, hogy mikor hozzák meg. Együtt nyerhetnek, egymás ellen nemcsak ők veszítenek, hanem a főváros, az ország, a demokrácia is.


Lánczos Vera