Svéd rádió: Norvégia megteszi azt, amit az EU nem – nyomást gyakorol a magyar kormányra




A Svéd Rádió Jó reggelt, világ! című, pénteken reggel kilenctől sugárzott műsorában csaknem tíz percet szentelt Orbán Magyarországának. Az összeállításban, amely a Norvégia nyomást gyakorol Magyarországra, de az EU nem címet kapta, megszólalt Vidar Helgesen, a Norvég Királyság EU-ügyi minisztere (Norvégia nem tagja az Uniónak), Kovács Zoltán magyar államtitkár, valamint Annika Ström Melin, aki, mint erről a beszélgetésben is volt szó, idén megjelent könyvében részletesebben foglalkozott napjaink Magyarországával, jelenleg pedig a Dagens Nyheter brüsszeli tudósítója.


Vidar Helgesen valóban nem válogatta meg a szavait – így kezdte a miniszter norvégul mondott válaszának svéd tolmácsolását a tudósító, Jens Möller: Magyarország kormánya kísérletet tesz a civil társadalom elnyomására, egyebek között úgy, hogy ráküldi a rendőrséget olyan önkéntes szervezetekre, amelyeket Norvégia gazdaságilag támogat. Ez utoljára néhány héttel ezelőtt történt meg. Ezen kívül Magyarország a saját szakállára megváltoztatta a magyarországi szervezeteknek juttatott norvég segélyek kezelésének szabályait. A norvég miniszter indulatát csak növeli az, folytatta Möller, amit az Orbán-kormány oroszbarát és Nyugat-ellenes megnyilvánulásainak tekint. Azt, hogy Orbán Oroszországot üdvözli és az illiberális államot hirdeti, Helgesen annak egyértelmű jeleként látja, hogy Magyarország szakít azokkal az értékekkel és ideológiákkal, amelyek egy európai demokráciában alapvetők.


A norvég miniszter úgy bírál, állapította meg a svéd tudósító, ahogy az EU eddig nem akart vagy nem mert. Noha még az Európa Tanács is elítélte az utóbbi évek budapesti politikai döntéseit. Möller példaként említette meg a magyarországi bírák kényszernyugdíjazását, az új médiatörvényt, amelyről úgy vélik, elnémítja a kormányt bírálni merészelő médiát. Helgesen azt mondta: ők hisznek azokban az értékekben, amelyekre az EU-s együttműködés épül, ezért felfüggesztették a magyarországi kifizetéseket. Helgesen beszél továbbá azokról az értékekről, amelyekre az EU-s együttműködés épül. Amikor az európai együttműködés a negyvenes évek végén elkezdődött, épp az emberi szabadságjogok adták az alapját és a hajtóerejét, nem pedig az az elsősorban gazdasági projekt, amivé az EU lett.


Ez a véleménye az újságíró Annika Ström Melinnek is, aki a történetet bemutatta az „Europas svaga hjärta” (Kb.: Európa gyenge szíve) című könyvében.* Melint arról beszélt a műsorban, hogy csaknem mindenki, aki benne volt z Európa-mozgalomban, amely a háború utáni Európa sok országában létezett, valamilyen módon küzdött a náci megszállás ellen. Hiszen abban így vagy úgy mindenki érintett volt, nemcsak azok, akiket deportáltak vagy a pusztulásba küldtek, hanem azok az emberek is, akik tovább éltek otthon. Ugyanis a jog nem segített, a megszálló hatalom azt tett az egyénnel, amit akart. Ez a tapasztalat igen erős volt az Európa-kongresszuson, néhány évvel a háború után.**


Ám léteztek más erők, vette át a szót Möller, amelyek azt gondolták, hogy az emberi jogok szép szavak, de túlságosan bizonytalanok ahhoz, hogy az új Európa alapjául szolgáljanak. Az 50-es években aztán meg is változott az európai együttműködés fókusza, egyre inkább a gazdaság felé fordult, és napjaink EU-ja a szén- és acélunióból fejlődött ki.


Norvégia népe két népszavazáson mondott nemet az EU-tagságra, az ország mégis évente milliárdokkal támogat az EU szegényebb országaiban különböző programokat. Ami azonban épp Magyarországot illeti, Norvégia a tavasszal úgy döntött, befagyasztja a további kifizetéseket, összességükben több mint egy milliárd korona értékben.*** De a norvég kormány csak még ingerültebb lett Orbán egyik beszédétől, amelyben azt mondta, hogy a liberális vezetésű államok nem versenyképesek ma a világban. Orbán beszédének van azonban védelmezője is, folytatta a tudósító, és megszólalt Kovács Zoltán angolul. Möller tolmácsolásában Kovács szerint létezik egy nemzetközi vita a liberális állam határairól, különösen, ami a gazdaságot illeti, valamint azt a hitet, hogy a piac minden gondot meg


tud oldani. Ezzel mi nem értünk egyet, mondta Kovács, nagyobb állami beavatkozásra van szükség a gazdaságban, s ez döntően eltér a liberális felfogástól. Ám, folytatta a magyar kormány képviselője, a gazdasági liberalizmus bírálatát nem szabad úgy értelmezni, hogy Magyarország kormánya az olyan alapvető liberális politikai értékek ellen van, mint a demokrácia és a nyitottság. Magyarország úgy érzi, ismét tévesen mutogatnak rá és feketítik be. Kovács szerint a norvég segélyek egy része a politikai ellenzék meg nem engedett pénzelésére ment, az pedig, hogy Norvégia befagyasztotta a segélyeket, a szegényeket és a roma közösségeket sújtja. Kovács védelmébe vette a kormány és a rendőrség eljárását a civil szervezetekkel szemben, és nem értett egyet a bírálatokkal, amelyek azt állítják, hogy a magyar kormány távolodik az európai demokrácia működésének vezérelvétől. Kovács szerint a magyarországi politikai reformjait aprólékosan megvizsgálta az előző években az EU és az Európa Tanács, és jóvá is hagyta őket azt követően, hogy néhány területen, így a bírák kényszernyugdíjazása vagy a jegybank önállóságának ügyében az ország meghátrált.


Norvégia EU-minisztere, Vidar Helgesen azonban teljességgel fordítva látja a dolgot, folytatta a tudósító. Szerinte az EU túlságosan puhán reagált mindarra, ami Magyarországon történik. A miniszter szerint sokat kell teljesíteni ahhoz, hogy egy ország EU-tag legyen, ha viszont ez megtörtént, sok kell ahhoz, hogy az EU reagáljon. Mi a magunk részéről példát mutattunk – folytatta Helgesen: felfüggesztettük a kifizetést, de az EU lényegesen nagyobb összegekkel járul hozzá programokhoz Magyarországon.


Az EU megpróbálja távol tartani magát ettől a konfliktustól, mondta Möller. Az egyik EU-szóvivő szerint a kétoldalú problémákat a norvég és a magyar félnek magának kell megoldania.


A tudósítás utolsó két perce Annika Ström Meliné volt, aki a könyvében az Európa-mozgalom vitáit a negyvenes évek végén meghatározó emberi jogok tükrében is nézi Magyarországot. Melin szerint a kérdés nem fekete-fehér, ám az Orbán-kormány nyilvánvalóan megkérdőjelezi a demokráciát, bizonyos esetekben pedig át is lépi a határait. Annika Ström Melin arról is beszámolt, hogy sok magyarnál újfajta félelemmel találkozik: „félnek a munkájuk elveszstésétől, mondta, félnek attól, hogy a gyerekeik elveszítik a munkájukat, félnek azt mondani, amit gondolnak, mert az, amit az Orbán-kormány csinált, a hatalom központosítása és az államszerkezet fontos pozícióinak kiosztása a hozzá közelállóknak. Hirtelen kialakult az a helyzet tehát, hogy ha az embernek más a véleménye, akkor elkezd félni. „Kézzelfogható volt – folytatta Melin –, hogy sokan, akikkel interjút akartam készíteni, egyáltalán nem akarták, hogy felvegyem a beszélgetést. Azt mondták, le kell tennünk a mobilunkat, ki kell venni az akkumulátort, hogy senki se hallhassa, amit beszélünk.” A félelemnek az a fajtája igen elterjedt. Melin szerint Magyarország belül akar maradni az EU által engedett határokon, mert, ha kihajítanák az EU-ból, az gazdaságilag és politikailag egyaránt igen sokba kerülne neki. Ám az írónő ezzel együtt is nyugtalan a helyzet alakulása miatt. Túlzott lenne persze azt hinni, hogy most majd az egyik tagállam a másik után elindul egy más politikai rendszer felé, de nyugtalanságra ad okot, amikor Orbán köntörfalazás nélkül arról beszél, hogy Oroszországra mint modellre lehet tekinteni. Nyilvánvaló, hogy Putyin meglehetősen bárdolatlan hatalmi stílusa arra indít bizonyos politikusokat a krízisben levő Európában, hogy álmodozni kezdjenek: de kellemes lenne, ha lenne valaki, aki dönthetne, és mi megúsznánk mindazt a sok bonyolult, fárasztó dolgot, ami mégis a demokrácia – zárta mondandóját



Annika Ström Melin.





* Europas svaga hjärta. Från Haag 1948 till Ungern 2014. Dialogos Förlag, 2014.
** A Hágában 1948-ban tartott kongresszusról van szó.
*** A szövegből nem derült ki, norvég vagy svéd koronában számolt-e a tudósító. 1 NOK = 38,14 HUF, 1 SEK = 33,88 HUF.