rss      tw      fb
Keres

Marxtól tanultuk




Marx a múlt, nem a jelen, ezzel indokolta a Corvinus rektora, hogy miért távolították el az egyetem aulájából a szobrot, amelynél annyit találkoztunk mindannyian, egykori közgázosok. Ma az aula túloldalán Nagy Imre domborműve látható. Ő is a múlt, őt is elviszik az aulából? Mert hogy Nagy Imre mindhalálig marxista volt.



A Nagy Imre-dombormű – a szerző felvétele

Az érvelés nemcsak gyáva, de hamis is. Olvasom a Mandineren bizonyos „aristo” förmedvényét arról, hogy miért kell Marxnak eltűnnie a Közgáz aulájából: egyszerre pocskondiázza Marxot, a Rákosi-korszakot és a liberális reformereket, a „Dimitrov téri fiúkat”. Kétségtelen, Orbánék számára ugyanúgy gyűlöletes a szocialista tervgazdaság elméleti alapját adó marxizmus, mint a szocialista tervgazdaság felszámolását előkészítő liberális reformgondolkodás. Az előbbi azért, mert a kommunista múlt elutasítása számukra legitimációs hivatkozás, az utóbbi azért, mert a tervgazdaság bírálatát magukra vehetik, hiszen sok ponton annak a logikáját követik. Vajon hogyan lehetséges, hogy a Marxról elnevezett egyetemen szereztek tudást azok, akik a tervgazdaságot a hatvanas évektől kezdődően fokról-fokra felszámolták?


Igen, a gazdaságról és a társadalomról szóló tudásunk, melyet a Dimitrov téren belénk plántáltak, többek között a marxizmusból, a marxi politikai gazdaságtanból, a marxi „történelmi materializmusból” sarjadt. Ennek számos eleme, a szocialista tervgazdaság erre épülő modellje tévedésnek bizonyult, túljutottunk rajta. Megtanultuk, megértettük, azután azt is megértettük, hol volt benne a hiba, és ezt sem felejtettük el.


Amit viszont különösen nem felejtettünk el, az a gazdaság és a társadalom marxi szemlélete. Az, hogy a gazdaságot nem technikai folyamatok összességeként, hanem emberek együttélésének terepeként kell szemlélnünk. Mert hogy a marxi gazdaságtan magva, az értéktöbblet-elmélet – akár egyetért vele valaki, akár nem – kétségkívül ezt teszi. És az is hozzátartozik ehhez a szemlélethez, hogy amikor a gazdasági és társadalmi folyamatokat szemléljük, akkor mindig azok szemével is nézzük, sőt elsősorban azok szemével, akik ezeknek a folyamatoknak adott korban nem a nyertesei, hanem a vesztesei. Ők voltak Marxnál a proletárok. A marxi gazdaságtan kritikai gazdaságtan, a marxi társadalomtudomány kritikai társadalomtudomány. Ezen az általános szinten vallhatjuk magunkat ma is marxistának. És még abban, hogy a híres tizenegyedik Feuerbach-tézist tartjuk szem előtt, amikor nemcsak értelmezni akarjuk a világot, mint az eddigi filozófusok, hanem meg is akarjuk változtatni.


Ezt akartuk a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években is, mint Dimitrov téri fiúk. Azt hiszem hasznára váltunk vele az országnak. Most azok kezdeményezésére száműzik Marxot a Közgáz aulájából, akik hatalomra kerülve csak kárt okoznak ennek az országnak. Ők nem tanulták meg, mert nem is ismerik a marxi tévedésből született szocpégét. Ők sosem értették meg, hogy milyen következményei lesznek annak, ha száműzik a gazdaságból a piaci döntési mechanizmusokat, de legalábbis béklyót vetnek rájuk, s elszabadul a gazdaságban az önkény. Mi megtanultuk, mert megértettük a szocpégé logikáját, és tanulmányoztuk a tervgazdaság gyakorlati működését. Ők, akik Marxot száműzik, megismétlik Gerő Ernőék katasztrofális tévedéseit. Mi egy életre megtanultuk, hogy ezek tévedések, és nem lenne szabad megismétlődniük. A Dimitrov téren mindenki tudta, mi az a voluntarizmus, és hogy el kell kerülni. Ma tombol a voluntarizmus.



A Marx nélküli aula – forrás: apanetezik.tumblr.com

A rektor úr téved. Marx nem a múlt. Marx a jelen. A tévedését ők képviselik. Nem egykor, de ma. Amiben igaza volt, a világnak azt a megközelítését, azt mi mindannyian, akik szemben állunk velük. Ott lenne ma is a helye Marxnak a Közgáz aulájában. Együtt a marxista Nagy Imrével, aki az elsők között értette meg, hogy mennyire veszélyes a voluntarizmus.





Bauer Tamás közgazdász
,
a Demokratikus Koalíció tagja