Denevértörvény



Zavarban van az ellenzék. A kormány az önkormányzati választások előtt – a pénzügyi intézményeket tisztességtelen szerződések megkötésével vádoló és perindításra kényszerítő 2014. évi XXXVIII. törvény („38-as törvény”) júliusi elfogadását követően – ismét meghirdetette (folytatta) az önmagukban is erős, bátor és nem utolsósorban ravasz bankok szigorú elszámoltatását. A T/1272. számot viselő, százmilliárdok sorsáról rendelkező új törvényjavaslat beterjesztése és tárgyalása soron kívüli eljárásban bizonyára népszerű kampányfogás. A miniszterelnök a parlament őszi ülésszakának kezdetén maga is pénzt és fair küzdelmet ígért a lakosságnak, egyben egy új korszakot kezdetét ünnepelte. A meghasonlott ellenzéki pártokból jelenleg hiányzik az erő és a bátorság (a ravaszságról nem is beszélve), hogy rámutassanak a nép közé szórt szavak, mondatok nyilvánvaló képtelenségére. Ebben az írásban a kormányfő egyetlen – a független igazságszolgáltatásra nézve méltánytalan – kijelentésre térek ki.


A koalíciós többség feje szerint: „A parlamenten kívül is van még egy csatatér. Ezen a csatatéren a bankok most ellentámadást indítottak. Beadvánnyal éltek az Alkotmánybírósághoz, s mind a Kúria döntését, mind az Önök által ismert törvényjavaslatot (sic!) megtámadták. Az igazsághoz tartozik az is, hogy több bírói tanács is hasonlóképpen járt el. Az alsóbb szintű bírói tanácsok vitatják a Kúria döntésének alkotmányos alapjait. Ez ugyan furcsa, talán szokatlan is, de jogszerű. A bankoknak is és az eljáró bíróknak is jogukban áll így tenniük.”


A tények azonban ellentmondanak a kormányfői kijelentéseknek. A pénzügyi intézmények, ez idáig (legalábbis a nyilvános információk szerint) nem fordultak a „38-as törvény” miatt az Alkotmánybírósághoz. Ezzel szemben azokban a perekben, amelyek megindítására a „38-as törvényben” felállított 30 napos jogvesztő határidő kényszerítette rá mindazokat a pénzügyi intézményeket, amelyek nem fogadták el a törvény„vélelmét” arról, hogy az elmúlt 10 évben kötött fogyasztói kölcsönszerződésekben valamennyi kamatemelésre vonatkozó kikötés tisztességtelen volt, az intézmények kérték az eljáró bírói tanácsokat, hogy – a per felfüggesztése mellett – forduljanak az Alkotmánybírósághoz. Ezeknek az indítványoknak a perekben ítélkező bírósági tanácsok túlnyomó többsége nem tett eleget, de néhány esetben maguk a bírák is úgy ítélték meg, hogy a „38-as törvény” alaptörvény-ellenes, és döntésüket részletesen indokolt végzésükben be is jelentették. A bírósági tárgyalótermet azonban emiatt nem tekintem csatatérnek. Az igazságszolgáltatás képviselőinek ugyanis sem a bankok, sem az alperesi oldalon fellépő állam nem az ellenfelük, nem harcolnak velük, ezért nem törekedhetnek győzelemre sem. Feladatuk: a jogszabályok alkotmányos előírásoknak megfelelő alkalmazása. Ha egy bíró arra a meggyőződésre jut, hogy az adott per elbírálására irányadó jogszabály ellentétes az Alaptörvénnyel, nem csupán joga, de az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25.§-a alapján kötelessége is, hogy az Alkotmánybíróság eljárását vegye igénybe.



A magyar miniszterelnök éppen téved a szószéken – MTI/Máthé Zoltán

A miniszterelnök tévedett amikor azt állította, hogy az „alsóbb szintű bírói tanácsok” a Kúria jogegységi határozatának alkotmányos alapjait tették kérdésessé. Valójában az általa vezetett parlamenti többség által egyetlen hét alatt megtárgyalt és megszavazott „38-as törvényt” tekintették alkotmánysértőnek, egyebek között a jogbiztonság alkotmányos elvével, a tisztességes eljárás alapvető jogával ellentétesnek. Elfogadása esetén ez a sors várhat a héten tárgyalt – számos okból átgondolatlan – törvényjavaslatra is. És akkor újra felhangzik majd a békés és igazságos életért harcba hívó parlamenti beszéd.






Gadó Gábor ügyvéd, az Igazságügyi és
Rendészeti Minisztérium korábbi szakállamtitkára,
a Gazdasági Versenyhivatal volt elnökhelyettese