Ahol a jövő már elkezdődött: Esztergom



A demokratikus ellenzéki pártok helyében tanulmányi kirándulásokat szerveznék Esztergomba. Politikusoknak és a választóknak egyaránt. Aki figyel, pontos és részletes képet kaphat arról, milyen lesz Magyarország néhány évnyi Fidesz kormányzás után. Olyan ország lesz, ahol a tartozások miatt kikapcsolhatják a közvilágítást, és megszűnhet a tömegközlekedés is. Ahol kifizetetlen számlák halmozódtak fel (Esztergomban 1,2 milliárd Ft), és ahol a képviselők és bizottsági tagok az adósságrendezés alatt nem kaphatnak tiszteletdíjat. Röviden és világosan: Meggyes Tamás tizenegy éves uralkodása alatt a város gazdálkodása teljesen összeomlott. Ugyanezen idő alatt sikerült tönkretennie az oktatást is. Ellenben lelkes sikerpropagandát folytatott, megfenyegette és megfélemlítette a város lakóit, és ezért azt hitte, hogy hatalma örök és megbonthatatlan.

Esztergom egyike volt a Fidesz kísérleti laboratóriumainak. Szinte mindent kipróbáltak ott, amit kormányra kerülésük óta az egész országban alkalmaznak. Kipróbáltak egy felelőtlen és dilettáns gazdaságpolitikát, aztán azt is, hogyan változtathatják választóik álmait rémálommá, kipróbálták, miként lehet alkalmazni az önkényt és a polgárok semmibevételét. Orbán nem véletlenül nem volt hajlandó még csak meghallgatni sem az esztergomiakat, amikor alázatosan eléje járulva polgármesterük megdorgálását kérték tőle. Meggyes csak Orbán helyi alteregója, azt tette, amit tennie kellett, amit a vezér parancsolt neki, közben persze élvezte is, de ez egy másik kérdés.

A kísérlet azonban nem ott fejeződött be, ahol a Fidesz gondolta, mert a kísérleti nyulaknak elegük lett, fellázadtak és elkergették a laboratórium addigi vezetőjét. Azt hitték, hogy minden bajuk tőle származik, ezért a segédeit meghagyták a pozícióikban. Ez is elég volt azonban ahhoz, hogy összeomoljon a hazugságokból épített önkény, hogy kiderüljön, a polgármesternek, akárcsak a mesebeli királynak, nem is volt új ruhája, pont úgy, ahogy most a főnökének sincs. Esztergomban tisztán és világosan látszik a Fidesz-uralom lényege: megtehetsz bármit, amíg el tudod hitetni az emberekkel, hogy nem igaz, amit látnak. A Fidesz stratégiájának része volt és maradt az az igen „bölcs” vagy inkább nagyon-nagyon tisztességtelen módszer, hogy „mindig fogd másokra a saját bűneidet”. Ha fel akarod számolni a demokráciát, kürtöld világgá, hogy az számolja fel, aki védi; ha a legaljasabb módon akarod lejáratni az ellenfeledet, mondd azt, hogy veled teszik ezt; ha senkivel sem akarsz együttműködni, állítsd felháborodva, hogy nem működnek veled együtt! Mindezt megtalálhatja, aki akarja, Orbán Viktor 2007 márciusában a Manager Magazinnak adott interjújában, és még számos más helyen. Eddig bevált ez a taktika, a kivétel talán Esztergom, ahol legalább részben felszámolták a Fidesz politikai droglaborját. Bár itt is megkísérelték újólag alkalmazni ezt a módszert, amikor Tétényi Évát, az új polgármestert vádolták meg a saját bűnükkel, mondván, hogy csődbe viszi a várost. Tegyük hozzá, hogy a nyolc évig az országot kormányzó pártoknak és politikusaiknak megvoltak a saját bűneik, felesleges volt még a Fideszéit is a nyakukba akasztani. Hacsak nem önmagán is kísérletezett a Fidesz vezérkar, kipróbálva, hogyan lehet a lehető legtisztességtelenebbé válni. Jó lenne, ha ez a kísérlet mégsem lett volna teljesen sikeres.


Brain-wash – flickr/alphus

A kormány most az egész országon kísérletezik. A társadalomtudományok etikai elvei tiltják a társadalmi kísérleteket. Ameddig a tudósok egyáltalán elmehetnek, az az önkéntesekből álló kiscsoportokkal folytatott kísérlet. Ebben az esetben is feltétel, hogy a csoporttagok tisztában legyenek vele, egy kísérlet részesei. Ezt a feltételt Orbán teljesítette is, közölte az országgal, hogy kísérletezik vele. Van azonban még egy feltétel: a kísérletből bárki kiszállhat, amikor úgy érzi, nem képes tovább részt venni benne. Ez az a pont, ahol a szociálpszichológiai és a társadalom egészével folytatott kísérletek különböznek egymástól: az utóbbiból sohasem lehet kiszállni. A kísérletet kitaláló és vezénylő politikusok, katonák és tőkések (esetünkben az úgynevezett nemzetiek) képtelenek elismerni a kudarcot, és képtelenek abbahagyni. Csak azért, hogy bebizonyítsák, jók voltak az elképzeléseik, újabb és újabb hibákat követnek el, újabb és újabb hazugságokkal takargatják a régebbieket. A nemzeti droglabor most teljes gőzzel üzemel, de az első mellékhatások már érezhetők, és egyre kevésbé hihetők azok a hazugságok, amelyekkel ezeket is a korábbi kormányok nyakába akarják varrni.

Tulajdonképpen szerencsések vagyunk, hiszen láthatjuk a jövőnket! Nem fényes, nem gazdag, nem békés, de csak a miénk! Savanyú is, kissé romlott is, és egyáltalán nem ilyennek képzeltük el, de ez legalább magyar, itt-ott keleties beütésekkel, de ez igazán jól áll neki! Lehet, hogy tíz év Fidesz-kormányzás sem kell, és rá sem ismerünk Magyarországra? Hiszen már most is alig! De nemcsak mi, Orbán Viktor is láthatja a saját jövőjét, azt, ahogyan egykori hívei minden megszólalására kórusban kántálják majd, úgy, ahogy nemrég Esztergomban: „Hülye vagy, hülye vagy”!* Nyomban meg is sértődtek az érintettek, ilyesmit csak nekik szabad mondani, rájuk nem!

Esztergom azonban még egy szempontból tanulságos. Nem egyetlen nagy ellenerő győzte le a Góliátot, hanem a kicsik összefogása, akik találtak maguknak egyetlen közös célt. Igaz, ami igaz, furcsa egy szövetség volt ez! Ennek ellenére azt gondolom, hogy vissza kellene fordulnunk abból a zsákutcából, amibe a Fidesz kényszerített minket. A társadalmi és a politikai polarizáció Európa ezen részén csak a kalandoroknak kedvező, a polgároknak nem! Viszonylag kicsi az esélye annak, hogy valaki más tegyen szert kétharmadra a következő választásokon: ehhez éppúgy fel kellene számolnia, be kellene olvasztania a kisebbeket, ahogy a Fidesz tette. Még egy Fidesz-szerű pártra pedig nincsen szüksége az országnak. Arra viszont borzasztóan nagy szükségünk lenne, hogy a demokrácia konzervatív, liberális, szocialista és mindenféle hívei végre megegyezzenek a legalapvetőbb értékekben, amelyek azután közös értékeik lehetnek, s amelyekre alapozva eltakaríthatják majd azt a jogi szemetet, amivel most koszolja össze a közéletet a kormány. Csak ezek a végre egyszer megtalált közös értékek tehetik lehetővé, hogy a közhatalmi intézmények szükséges reformjait végrehajtsák majd, és ezzel megóvják a gazdaságot, az oktatást, az egészségügyet és az önkormányzatokat azoktól a hektikus beavatkozásoktól, amelyeket eddig a kormányváltások jelentettek.


Krémer Ferenc                  



* Népszava: „A téren ugyanis több százan hangosan méltatlankodtak, fütyültek, s a fideszes képviselők hozzászólásakor többször azt skandálták: »Hülye vagy, hülye vagy!«”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!