rss      tw      fb
Keres

Süddeutsche: a bel- és külföldi politikai ellenfelekkel való összetűzés megszokott Orbán Magyarországán




A liberális német lapban, a Süddeutsche Zeitungban jelent meg Cathrin Kahlweit cikke: Orbán Viktor harci kedve. „A liberális demokráciának vége” – így vázolta fel kormánya kurzusát legutóbb Orbán magyar kormányfő. A külföldi szervezetek pórázra fogva érzik magukat – most rendőrök rohanták meg egy Norvégia által támogatott környezetvédelmi szervezet helyiségeit.


A magyar kormány híres arról, hogy egyetlen viszályt sem kerül el. Most, Orbán Viktor kormányfő harmadik periódusának kezdete után négy hónappal is keményen mennek a dolgok a politikában és a sajtóban. És mint az már megszokott, Orbán ellenfelei külföldön és a kormánnyal szemben kritikus belföldi szervezetekben vannak.


Leegyszerűsítve a norvég segélyalapból származó pénzekről van szó, amelyekbe liechtensteini és izlandi források is befolynak, és amelyeket eddig az EU-val való egyeztetés alapján magyar civil szervezeteknek adtak. Köztük volt színházi projekt, egy roma csoport, egy demokráciaprogram fiataloknak, de akadt köztük olyan neves szervezet is, mint a Transparency International és a Budapest Pride meleg projekt.



A szervezetek nem illenek Orbán világképébe


Ebből kevés illik Orbán és pártja, a Fidesz konzervatív, keresztény világképébe. És így az illetékes politikus, Lázár János úgy találta, hogy a pénzek elosztását, amelyet Norvégia néhány magyarországi civil szervezet útján intézett, újra kell szervezni egy magyar kormányhatóságnál. Szerinte ugyanis a külföld a pénzzel sajnos mindenekelőtt ellenzéki szervezeteket támogat. Oslóban fel voltak háborodva, és leállították a kifizetéseket: 150 millió euróról volt szó.


A viszály tehát már hónapok óta tart, most azonban új forduló kezdődött. Hétfőn rendőrök rohanták meg az Ökotárs környezetvédelmi alapítvány irodáját, amely a norvégok nevében a pénz egy részét elosztja. Nyolc órán át tartott a házkutatás a helyiségekben, ezalatt a munkatársak nem hagyhatták el az irodát, dokumentumokat és számítógépeket foglaltak le, és kényszerítették az igazgatónőt, hogy rendőri kísérettel hazamenjen, ahol át kellett adnia magán számítógépét is.


Kedden Lázár János, aki most már kancelláriaminiszter, a sajtó elé állt, és elmagyarázta, hogy egyfelől pénzügyi bűncselekményekről van szó. Az Ökotárs eszerint pénzeket osztott, amit csakis állami ügynökségek tehetnek. Emellett kölcsönöket adott civil szervezeteknek, s ezt „illegális hitelezésként” kell értékelni. Az inkriminált csoportok szerint projektekre adott előlegekről van szó. A második, súlyosabb vád a miniszterelnök kommunikációs irodája szerint: „Az Ökotárs az alapot közvetve és közvetlenül politikai célokra használta fel”.



„A törvény az törvény”


Kérdésre Kovács Zoltán kormányszóvivő kifejtette a Süddeutsche Zeitungnak, hogy egy kormányhatósági vizsgálatából kiderült: lehetséges, hogy illegális pártfinanszírozásról van szó. „Egy részét annak a pénznek, amelyet a civil szervezetek munkájához kellett volna felhasználni”, a választási harc idején vélhetően politikai tevékenységekre használták fel. Kovács szerint most azzal vádolják a kormányt, hogy üldözi a bírálókat, de „a törvény az törvény, és ahhoz mindenkinek tartania kell magát”.


Lázár most az EU-t akarja felkérni közvetítésre – éppen az EU-t. Vidar Helgesen, Norvégia Európa-ügyi minisztere felháborodott: megpróbálják megfélemlíteni a civil társadalmat. Ezzel az értékeléssel nem áll egyedül. Jogvédők hivatali hatalommal való visszaélés miatt akarnak pert indítani. A razzia után a szimpatizánsok és a kormány ellenfelei tüntettek. Az atlatszo.hu című, a korrupció ellen küzdő online platform nyilvánosságra hozta Lázár 13 civil szervezetet tartalmazó „feketelistáját”. Ez a csoport is arra panaszkodik, hogy az állam nyilvánvalóan olyan szervezeteket üldöz, „amelynek céljait nem osztja”. A Trasparency International pedig felszólított a civil szervezetek „megfélemlítésének” leállítására, mert ez „ellentétes minden európai normával”.



A magyarok hálásak a „nemzeti büszkeség”-retorikáért


A bel- és külföldi politikai ellenfelekkel való összetűzés teljesen megszokott Orbán Magyarországán. Orbán második hivatali periódusát 2010-2014 között az Európai Unióval folytatott birkózás határozta meg: a médiatörvény, az új alkotmány, a bírók kényszernyugdíjazása és a költségvetési szabályok kreatív értelmezése miatt. Belföldön összetűzésbe került művészekkel amiatt, hogy a művészetet és kultúrát elfoglalták Fidesz-közeli szervezetek, a nemzetközi konszernekkel sok különadó miatt, szakértőkkel azért, mert állami monopólium alá rendelték az iskolákat és a felsőoktatási intézményeket. Orbán kétharmados parlamenti többsége segítségével stratégiailag átépítette az országot, és az ország érdekeit a Fidesznek és híveinek rendelte alá.


A magyarok többsége azonban hálás a retorikáért, amely a régi nemzeti büszkeséget szolgálja ki, újraéleszt egy hagyományos értékkánont, amely emellett – úgy tűnik – erősíti a hazai piacot. A baloldali ellenzék, amelyet kezdetben még számos parlamenten kívüli kezdeményezés és nemzetközi tiltakozás erősített, egyre kevesebbet képes ezzel szembeállítani. Áprilisban a parlamenti választáson a szocialisták és az Együtt 2014 liberális csoportosulás egyesített listái éppen csak a szavazatok negyedét tudta megszerezni, míg a szélsőjobboldali Jobbik közel 21 százalékot ért el.



Nyomás alatt a sajtószabadság Magyarországon


Fekete oldalak, adásszünetek és tiltakozó bannerek: Magyarország médiája védekezik Orbán Viktor kormányának aktuális intézkedései ellen. Nem csupán egy új adó hivatott még inkább akadályozni a sajtó szabadságát.


Orbánt, aki a választási harcban államférfiúi módon visszafogta magát, a várakozásoknak megfelelően ugyan újra megválasztották, de egészen kevéssel lemaradt a kétharmados többségről, és ennek nyomán egyszerűen megváltoztatták a törvény. Mostantól a parlamenti elnök is szavazhat. Így megmaradt az alkotmányos többség. És a harmadik periódusa úgy kezdődött, ahogyan a második véget ért – viszályban áll a zsidó szervezetekkel és a történészekkel Magyarország holokausztban betöltött szerepének átértelmezése miatt, továbbá számos médiacéggel a drasztikus új adók miatt.


Ugyanakkor azonban a kormányfő a nép emberének mutatta magát, amikor ismét a nagybankokhoz intézett kihívást: nekik most egy új törvény értelmében a hitelfelvevők adósságát – a költséges devizahiteleket – kérésre át kell váltani forintra. Az alaphang szerint a külföldi bankok eleget kerestek a magyarokon, most a visszafizetés következik.



A kormányfő provokál – és tudja, mit akar hallani a népe


A nyári politikai szünetet Orbán Viktor ennek megfelelően egy éppen annyira provokatív, mint amennyire programadó beszédre használta fel, amelyben felvázolta további kurzusát: „A liberális demokráciának vége. Nem biztosít a magyar családoknak jólétet, és nem biztosítja már a nemzeti érdekek védelmét. A magyar állam a továbbiakban nem fogja magát liberális értékekhez tartani” – jelentette ki Románia földjén. Ezzel egyidejűleg Orbán elítélte az Oroszország elleni szankciókat, és milliárdos üzleteket kötött Kínával. A kis Magyarország vele a jövőben azt hivatott bizonyítani, hogy független partnerként játszhat a nagyhatalmak koncertjén ahelyett, hogy összehúzná magát az EU előtt.


Bírálók, mint a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ugyan „Putyin Oroszországába” vezető útként bírálta az eljárást, de Orbán tudja, mit akarnak hallani a magyarok. Egy diplomaták előtt mondott beszédben Budapesten a Pester Lloyd című online újság beszámolója szerint nemrég azt mondta, a történelem „megmutatta, hogy csak azok a nemzetek maradnak fenn, amelyek biológiailag fenntartják önmagukat”. A romák átvehetnék a képzetlenek munkáját, amelyet máshol bevándorlók végeznek. Orbán az ilyen megjegyzéseknél is maga mögött tudja a magyarok többségét.