NZZ: Orbánnak új ellenségre van szüksége




A Neue Zürcher Zeitung című svájci konzervatív liberális lap Éles fellépés a civil szervezetek ellen – Orbánnak új ellenségre van szüksége címmel közölte Meret Baumann cikkét. A kemény fellépés a kormánnyal szemben kritikus magyar jogvédő szervezetek ellen sok bírálatot váltott ki. Ez Orbán politika-értelmezésének megnyilvánulása.


A Magyarország és Norvégia között hónapok óta feszült kapcsolatok újabb mélypontra érkeztek. A háttérben egy mértékében teljességgel eltúlzottnak tűnő, hétfői budapesti rendőri bevetés áll, amelynek keretében két civil (nem kormányzati) szervezet helyiségeit átkutatták, és ott dokumentumokat, számítógépes fájlokat és laptopokat foglaltak le. Az érintettek az Ökotárs és a DemNet, mindkettő a Norvég Alap civil szervezeteknek szánt pénzét kezeli. A norvég állam, valamint kis részben Izland és Liechtenstein által létrehozott alapítvány a demokrácia felépítését, valamint szociális projekteket támogat azokban az országokban, amelyek 2004-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz, és akárcsak a svájci kohéziós kifizetések, ellensúlyként szolgál azokhoz az előnyökhöz, amelyeket Norvégia a belső piacban való részvétel folytán élvez.



Megfélemlítési kísérlet


A rendőri akcióra azért került sor, mert a kormány KEHI elnevezésű ellenőrző hatósága nemrég feljelentést tett ismeretlen tettes ellen hűtlen kezelés és illegális pénzügyi tevékenység miatt – írja a Budapester Zeitung című, német nyelvű magyar lap. Az állítás szerint az érintett szervezetek a norvég alap pénzeit hitelként adták ki 13 által támogatott szervezetnek. A vádak jogászok szerint rozoga lábakon állnak. Az Ökotárs igazgatója emellett az MTI-nek nyilatkozva azt hozta fel, hogy az alapítványt már korábban felszólították az információk átadására, és át is adták a dokumentumokat. De egy újabb felszólítás után is együttműködőek voltak.


Ezért kevéssé meglepő, hogy az ellenzéki körök annak a vádnak adtak hangot, hogy a hatóságok eljárása a hatalom demonstrálását szolgálja, és a civil szervezetekkel szemben megfélemlítési kísérlet. A kormánnyal szemben számos kritikus kommentátor az eseményeket Magyarország „putyinizálódásának” újabb jeleként értékelte. A rendőri bevetés a Norvég Alap körül hónapok óta parázsló konfliktus háttere előtt valóban szerfelett kétesnek tűnik. Lázár János, akkori államtitkár, Orbán közeli bizalmasa már tavasszal az oslói kormányhoz fordult, és felpanaszolta, hogy az alap pénzéből olyan szervezeteket támogatnak, amelyeknek tagjai ellenzéki pártokkal rokonszenveznek – az Ökotárs esetében a zöld törpepárttal, az LMP-vel. Lázár ezt Magyarország belügyeibe való beavatkozásnak minősítette. A kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy az országnak járó pénz elosztását a kormánynak is ellenőriznie kell. Ezért a pénz elosztásának jogkörét májusban az időközben Lázár által vezetett miniszterelnöki hivatalon belüli egyik hatóságra ruházta.


A KEHI átfogó tájékoztatást követelt a kedvezményezett civil szervezetekről. Oslo tiltakozott, és ideiglenesen befagyasztotta a Magyarországnak szóló kifizetéseket. Norvégia követeli a szerződésben rögzített rendszer visszaállítását, vagyis hogy egy brüsszeli ellenőrző hatóság, illetve a kormány és a civil szervezetek képviselőit tömörítő budapesti bizottság ellenőrzi a pénzek elosztását.


A viszály megoldására nincs kilátás, sőt. Orbán miniszterelnök már a romániai Baile Tusnadon júliusban elmondott, nagy figyelmet keltett beszédében élesebb hangot ütött meg, amikor a nyilvános vitákon rendszeresen résztvevő civil szervezeteket külföldről fizetett politikai aktivistáknak nevezte. Orbán kifejezetten megnevezte a Norvég Alapot, és azzal vádolta meg, hogy a „külföldi érdekcsoportok” kifizetései a szociális jólét helyett a külföldi befolyásgyakorlást szolgálják. Ezért szükséges az állami ellenőrzés – mondta.


A kormánnyal szemben kritikus Political Capital intézet politológusa, Hunyadi Bulcsú számára a civil szervezetek elleni fellépés a kormányzó Fidesz azon stratégiájának a része, hogy állandó konfliktusban kell lenni. Az Orbán-rendszer Hunyadi szerint csak akkor működik, amíg Orbánnak van hatalma és ellensége, amelyről azt állíthatja, hogy megvédi tőle az országot. A kormánynak folyamatosan szüksége van egy szereplőre a „mi vagy ők”-harcban. A baloldali liberális ellenzék gyenge szerpelésével a parlamenti választáson, majd az ellenzéki szövetség szétesésével ez az ellenség gyakorlatilag megszűnt. A civil szervezetek viszont végül nagyon is tudtak volna ártani a kormánynak – például a korrupciós ügyek leleplezésével.



Az „illiberális állam”


A kormányt bíráló megfigyelők közül sokak számára a kritikus civil szervezetek erősebb ellenőrzésére irányuló kísérlet annak az „illiberális államnak” a jele, amelynek megvalósítását Orbán Romániában célként jelölte meg. A vonatkozó kijelentések Magyarországon a leghevesebb vitákat váltották ki, külföldön pedig nyugtalanságot keltettek, különösen mivel a kormányfő a nyugati, liberális államvezetésről azt mondta, hogy az már nem versenyképes, és kijelentette, hogy „az elemzők sztárjaitól” köztük Oroszországtól, Kínától és Törökországtól kell tanulni.


A beszédet széles körben a demokratikus elvek megtagadásaként fogták fel. Orbán azonban – bár szándékosan félreérthetően – mindenekelőtt a gazdasági liberalizmusról beszélt, amelynek kudarcát szerinte megmutatta a pénzügyi válság. Emellett a „liberális” fogalom magyar értelmezésben a fordulat utáni magyar kormányoknak azt a neoliberális politikáját jelenti, amely Magyarországot 2008-ra az összeomlás szélére juttatta. Ezzel szemben az „illiberális” politika, amelyet Orbán Romániában bőbeszédűen leírt, egyáltalán nem új, hanem 2010 óta tartó kormányzásának pontos leírása. A beszéd tartalma az Orbán alatti Magyarország hétköznapja – mondja Hunyadi.