rss      tw      fb
Keres

Frankfurter Rundschau: Az EU-nak választás elé kellene állítani Orbánt: európai pária akar-e lenni vagy államférfi




A Frankfurter Rundschau című német lap Vendégkommentár rovatában némileg aktualizálva újraközölte Thorsten Benner és Wolfgang Reinicke írását Az önmagát megvédeni képes demokrácia címmel (lásd korábban itt). Orbán Viktor miniszterelnök autokrataként kormányoz és európai Putyinként lép fel. Angela Merkel szövetségi kancellárnak ezt nem szabad tűrni. És nem csak neki. Az Európai Unió Bizottságának is az eddiginél keményebben kellene fellépni Magyarország ellen.
(A szerk. megj.: Friderikusz Sándor múlt heti interjúja Thorsten Bennerrel itt nézhető meg)



„Az Ön pártjának választási győzelme különös felelősséggel jár, amelyet bölcsességgel és az ellenfelek iránti érzékenységgel kell használni.” Ezekkel a szavakkal gratulált Angela Merkel német kancellár április elején Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek egyértelmű újraválasztásához. Azóta a magyar miniszterelnök közszemlére tette, milyen különösen is értelmezi a mértékletességet. Haladéktalanul hozzálátott, hogy aláássa a szabad média utolsó maradványait. Egy törvény a média reklámbevételeire 40 százalékig terjedő adót vetett ki, azzal a céllal, hogy gazdasági nyomás alá helyezze a független RTL Klub tévéadót. A civil szervezeteket, amelyek pénzt kapnak Norvégiából, Orbán az adóhivatal segítségével fojtogatja, hogy véget vessen a „külföldi erők által finanszírozott politikai aktivisták” üzelmeinek. A végére akar járni annak, amit a 2010 óta kétharmados többséggel kormányzó pártja, a Fidesz a törvények és törvénymódosítások tűzijátékával indított el: a „nemzeti alapon álló, illiberális állam” felépítésének, amelyet július végi programadó beszédben tűzött ki célként. Orbán példaképként említ olyan tekintélyelvű rezsimeket, mint Putyin Oroszországa, Erdogan Törökországa és Kína. És azt mondja: „Nem gondolom, hogy európai uniós tagságunk kizárná ezt”. A hűvösen számító Orbán egyértelműen feltételezi, hogy nem vállal kockázatot, ha európai Putyinként lép fel.



Európai pária vagy államférfi


Most Európán a sor, hogy helyre tegye ezt a tévedést. Az EU-nak választás elé kellene állítani Orbánt: európai pária akar-e lenni vagy államférfi. Elsősorban a kancellár asszonyra vár feladat. Németország Magyarország legfontosabb gazdasági partnere az EU-ban, ráadásul Merkel a vezető politikus abban a pártcsaládban, amelyhez Orbán Fidesze tartozik. Németország kormányfője mindeddig visszafogta magát Orbán nyilvános bírálatában. Májusban egy vitán azt mondta: „Nem mindennel értek egyet, amit Orbán Viktor tesz. Gyakran a hangvételével sem értek egyet, mert azok közé az emberek közé tartozik, akik legalábbis azt a benyomást közvetítik, hogy a dolgokat mindig száz százalékosan pontosan tudják”. Mindezt némileg bosszúsan – ez volt eddig a legtöbb a kancellár asszonytól. Orbán ezt a visszafogottságot folytonosan fokozódó radikalizmussal köszönte meg neki. Legfőbb ideje tehát, hogy végre elszakadjon a kancellár asszony türelmének cérnája. Ez – akárcsak mostanában Putyinnal szemben – az európai önbecsülés kérdése.


Merkel mellett soron van az Európai Néppárt (ENP) is, amelynek frakciójához az Európai Parlamentben a Fidesz képviselői is tartoznak. Az ENP akkori elnöke, Daul áprilisban még a legmagasabb babérkoszorúval illette Orbánt. Orbánt azért választották újra, mert „a népnek mindig igazat mondott és mert bátor reformokat vitt keresztül, amelyek újra sínre tették a gazdaságot” – mondta. A demokrácia bátor magyar aktivistáira az ilyen szavak csak merő gúnyként hathatnak. Daul utódjának, Manfred Webernek, a CSU képviselőjének az Európai parlamentben egészen más hangot kellene megütni. A demokrácia önjelölt sírásóinak nincs helyük a kereszténydemokrata frakcióban. Legfőbb ideje tehát annak, hogy a Fideszt kizárják az ENP-frakcióból – azzal, hogy visszafogadják, ha Orbán egyértelműen megváltoztatja a kurzusát.



Fennáll a veszély, hogy az utánzók felbátorítva érezhetik magukat


Túl ezen, az európai kormányfőknek világossá kellene tenni, hogy Orbánnak további következményekkel kell számolnia. Ide tartozik, hogy a továbbiakban ne zárják ki kategorikusan az uniós szerződés 7. cikkelye szerint a szavazatmegvonást, mint azt Merkel eddig tette.


Előzetes fokozatként az EU-Bizottságnak az eddiginél keményebben kellene fellépnie Magyarország kormánya ellen, Németországnak pedig gondoskodnia kellene arról, hogy az előző szövetségi kormány által elindított jogállamiság-kezdeményezés erőteljessé tegye. Ez felöleli a bécsi Európai Alapjogi Ügynökség felértékelését, amelynek rendszeresen el kellene készítenie minden tagállam alapjogi és demokrácia-barométerét. A szankcióknak ki kellene terjedniük arra, hogy visszatartsák az uniós támogatásokat, amelyeket a magyar miniszterelnök annak ellenére szívesen elfogad, hogy állandóan bírálja az uniót, és amelyeket klientúrájának juttat, hogy így biztosítsa hatalmi bázisát.


Orbán nem egyedi eset. Ha az új tekintélyelvűség politikai vállalkozóinak legtehetségesebbje megússza ezt a stratégiát, akkor ez csak felbátorítja az utánzóit. Orbán, ha német lenne, a demokrácia-ellenes megnyilvánulásaival minden valószínűség szerint az Alkotmányvédelem figyelmének középpontjában állna. Ideje, hogy Európán belül is megvalósítsuk az önmaga megvédésére képes demokrácia elvét.





Thorsten Benner a berlini Globális Közpolitikai Intézet (GPPi) igazgatója. Wolfgang Reinicke a budapesti Közép-Európai Egyetem Közpolitikai karának alapító dékánja, és a GPPi elnöke.