rss      tw      fb
Keres

Economist: Botrány egy szlovákiai ünnepségen az oroszok meghívása miatt




A The Economist című brit hetilap Szlovák Nemzeti Felkelés – Az ünnep, amelyet eltérített a politika címmel közölt írást.


Ötven nyolcvanas-kilencvenes éveiben járó, törékeny ember hallgatta augusztus 29-én türelmesen a beszédeket és más műsorszámokat a napsütésben, egyenruha-zubbonyukon kifényezett érdemrendekkel. Hetven évvel ezelőtt ezek a férfiak és nők csatlakoztak a náci megszállók elleni véres felkeléshez. Ám az eseményt, amelyen az ő bátorságukat ünnepelték volna, eltérítette a politika.


Ivan Gasparovic volt szlovák államfő nem sokkal azelőtt, hogy június közepén távozott a hivatalából, meghívta az ünnepségre orosz partnerét, Vlagyimir Putyint. Végtére is a Vörös Hadsereg mintegy 140 ezer katonája vesztette életét a volt Csehszlovákia felszabadítása során a náci uralom alól – mondják azok, akik védelmükbe veszik a meghívást, amelyet azt követően küldtek el, hogy Oroszország annektálta a Krímet.


Amit Gasparovic ezzel utódjára, Andrej Kiskára hagyott, azt a szlovák média „időzített bombának” nevezte. Egy nappal azután, hogy az oroszbarát szeparatisták egyik vezetője azt mondta, hogy az orosz katonák Ukrajnában harcolva akarják tölteni a szabadságukat, Putyin a védelmi miniszterét, Szergej Sojgut küldte, hogy képviselje őt a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékére rendezett ünnepségen, amelyet a felkelésnek szentelt múzeumban, a közép-szlovákiai Banska Bystricán [Besztercebányán] tartottak. Sojgu, aki hadseregtábornok, nem akart feltűnést kelteni, öltönyt viselt, nem azt az egyenruhát, amelyben a minisztérium honlapján is látható.


A további tíz meghívott államfő közül kizárólag Milos Zeman cseh elnök vett részt a hivatalos ceremónián. Míg a nyugati vezetők kimentették magukat, Bronislaw Komorowski [lengyel elnök] ismeretlen helyen várakozott. Váratlan távollétét a szervezők „programváltozással” indokolták, de források szerint nem volt hajlandó részt venni az ünnepségen mindaddig, amíg a helyszínen tartózkodott Sojgu és az orosz hadsereg Alekszandrov-együttese. (Az ukrán küldöttség, amely Ukrajna szlovákiai nagykövetéből és katonai attaséjából állt, akkor távozott, amikor az orosz zene felhangzott. „A testvéreink a megszállóinkká lettek” – mondta egy ukrán diplomata.)


Komorowski az ebédnél csatlakozott szlovák és cseh kollégájához, és akkor helyezett el egy koszorút a múzeumnál, amikor a hivatalos ceremóniának már rég vége volt. Az orosz tábornok számára további keserű pirulaként Lengyelország megtagadta az engedélyt, hogy Sojgu repülőgépe belépjen a lengyel légtérbe, és ezzel arra kényszerítette, hogy visszatérjen a szlovák főváros repülőterére, amíg a gép repülési státusát rendezték. Az orosz külügyminisztérium azzal a kijelentéssel lőtt vissza, hogy az incidens nem marad majd válasz nélkül.


A Banska Bystricán tartott megemlékezés arra világított rá, hogy az ukrajnai válság kérdésében megosztottak a közép-európai volt szovjet csatlós államok. Lengyelország az ukrajnai orosz agresszió ádáz ellenfele, de ebben a kérdésben hadilábon áll az óvatos Szlovákiával, Magyarországgal és a Cseh Köztársasággal, mert ezeknek az államoknak a vezetői megkérdőjelezték azoknak a szankcióknak a hatékonyságát, amelyekkel az Európai Unió sújtotta Oroszországot.


Kiderült, hogy a szlovák vezetők között sincs egyetértés. Kiska elkerülte Sojgut, amiért Martin Glvac védelmi miniszter, aki az orosz tábornokot kísérte megbírálta őt. Egy nyilvánvalóan Robert Fico oroszbarát miniszterelnöknek szánt döfésként az államfő a háborús idők partizánjait magasztalta azzal, hogy „elutasították azt a filozófiát, amely szerint mindig, mindenből ki lehet kerülni a szélárnyékban, áldozatok nélkül”. Fico erre kontraproduktívnak minősítette az EU szankcióit.


Az ünnepséget egy olyan régióban tartották, ahol a kormányzó szélsőjobboldali és a Szlovák Nemzeti Felkelést puccsnak, a partizánokat banditáknak minősítette. Hetven évvel ezelőtt a náci megszállás és a kollaboráns szlovák állam elleni felkelés keserűen végződött. Néhány hónapnyi harc után a felkelők visszavonultak a hegyekbe, ahol több ezren nem élték túl a telet. A nácik és szlovák segítőik további mintegy ötezer civilt kivégeztek megtorlásként azért, hogy segítették a felkelést. Százkét falut égettek porrá. És mégis, a Banska Bystrica-i terület lakosai Marian Kotlebát választották meg kormányzónak, aki arról ismert, hogy a nácik szlovákiai bábállamának nagy csodálója.


Az ünnepség kezdete előtti órákban újságírók látták, amint Kotleba „Jenkik haza!” és „Állítsátok meg a NATO-t!” feliratú zászlókat függesztett ki az ablakból hivatali épületében, amely alig öt percnyi gyalogútra van az ünnepségek helyszínétől. Kotlebának azonban nem nyílt alkalma elcsevegni a NATO-val kapcsolatos nézeteiről az orosz tábornokkal. Stanislav Micev, a múzeum igazgatója nem volt hajlandó meghívni őt az ünnepségre. „Mi értelme van meghívni egy fasisztát egy antifasiszta eseményre?” – mondta. Az idős szabadságharcosok nem fogadták volna szívesen a 37 éves kormányzót. „Lekevernék neki egy csattanósat, ahogyan az apáink tették, amikor rosszul viselkedtünk” – mondta Frantisek Tlucak 86 éves egykori partizán, aki mindössze 46 kilót nyomott, amikor 1945 nyarán visszatért a nácik munkatáborából.