Svéd lap: Magyarország – berendezkedik a politikailag fanatikus nacionalizmus




Úgy tűnik, Byström könyve, a Tystnadens triumf (A hallgatás győzelme) komoly érdeklődésre számíthat Svédországban. A Helsongborgs Dagbladet közölt róla – rólunk – ismertetést Bud om pest címmel.




Megjelent Gabriel Byström, a Göteborgs-Posten kulturális rovatvezetőjének a könyve („Tystnadens triumf”) az EU-tagállam Magyarország politikai fejlődéséről, ahol a demokráciát éppen most számolják fel. Gunnar Bergdahl elolvasta a könyvet.


2014 áprilisában parlamenti választást tartottak Magyarországon. A Göteborgs-Posten kulturális rovatának vezetője, Gabriel Byström a helyszínen tartózkodott, a könyvében pedig, a Tystnadens triumfban a kevesebb mint öt hónappal ezelőtti választás eredményét nyugtalanító záróakkordként hagyja kicsengeni.


Mi történik valójában Magyarországon? Byström vállalta a kihívást, amelyet a párhuzamos folyamatok megmagyarázása jelent: ezek részben megengedték a kormányzó pártnak, a Fidesznek, hogy Orbán Viktor alatt gyorsuló tempóban újraírja a választási törvényeket és az alaptörvényt, miután elegendő többséget ragadtak magukhoz a 2010. évi választás után, részben azt jelentették, hogy a nyíltan fasiszta Jobbik nagy befolyású politikai erő lett az ország politikai fejlődésében.


Nehéz olvasmány. Még ha jól is van megírva.


Byström a Csorba Róbert és négyéves kisfia, Robi ellen elkövetett gyilkossággal kezdi. 2009 telének egyik keddjén, mindjárt éjfél után, arra ébred a család, hogy molotovkoktélt dobnak a házukra. A ház egy olyan falu legszélén van, amelyben sok a roma. Amikor a karjába kapja a fiát és kirohan, Csorbát két puskalövés fogadja. Ő is, a fia is meghal. Annak ellenére, hogy ismételten megkísérelték a rendőrség és a mentő odahívását, ez több órába kerül. És még több évbe, amíg az elkövetőket megbüntetik.


Byström Csorba Róbert anyjával beszélget. Ő abban a házban lakik, amely szomszédos az öt évvel korábban leégettel. Az a ház továbbra is romokban, éppúgy, ahogy az anya éli meg a saját egész életét. Emberi példája annak, ami megvalósul a Jobbik gyűlöletkampányával. Svéd eszmetársaiktól eltérően – Byström kísérletet tesz interjú készítésére a vasrudas SD Erik Almqvisttel, [1] aki serényen ír új hazája minden sikeréről közösségi médiában – nem a muzulmánok a fő céltábla, hanem romák – és zsidók.


Mégpedig abban az országban, amelyikben magyar nacionalisták és nácik tevőlegesen segítették az SS-t több mint 400 ezer zsidó származású magyar állampolgár haláltáborba küldésében, csak néhány nemzedékkel ezelőtt!


Byström ide-oda utazik magnójával a magyarországi politikai terepen. Végre kezdem felfogni, miként manipulálta a Fidesz a törvényalkotást úgy, hogy gondoskodjék arról, hogy a kormány leváltása hallatlanul nehéz legyen (a politika megváltoztatása pedig még nehezebb). A legutóbbi választás szemlélteti a megállapítást. Azon a Fidesz visszaesett 44 százalékra. Ez nem akadályozza abban, hogy az alapvető törvényeket megváltoztassa a választási periódusban [2], s így mégis a parlamenti helyek 67 százalékát tartsa meg. Mindezt pedig egy olyan választáson, amelyen csak 60 százalékos volt a részvétel. [3]


Az ellenzék megosztott, a választás nagy győztese a Jobbik volt a szavazatok több mint 20 százalékával.


Igen, mit fog tenni az EU egy olyan tagországgal, amelyik azon demokratikus alapelvek megtagadásának a határán egyensúlyozik, amelyekre az uniónak épülnie kell? És ezt a demokrácia és a magyar nép nevében teszi. Egy nemzeti jobboldali párttal, amely azt állítja magáról, hogy megküzd azzal a szélsőségességgel, amelynek politikai jelszavait családról, nemzetről, a szent Magyarországról a magáévá teszi?


A svéd EU-s parlamenti képviselők Brüsszelben, Gunnar Hökmarkkal az élükön, tudják: küldj gratuláló táviratot! Ő ezt tette már hajnali ötkor a 2010. évi választás után, amikor a Fidesz megalapozta a hatalmát: „igen szükséges győzelem ez a demokratikus és a fejlődő Magyarországa számára”.


A bíráló jelentéseket, amelyeket – többek között – a portugál parlamenti képviselő, Rui Tavares készített az országban levő állapotokról, az az EU-ban domináns pártcsoport utasítja el, amelyben az M, a KD és a Fidesz egyaránt tagja.


Magyarországon a kritikát a „Nyugat” Magyarország „elfoglalására” tett kísérleteként bélyegzik meg.


Byström küzdi magát előre az anyagban. Történeti hátteret vázol a területi veszteségekhez, amikor a császárság megszűnt az első világháború után, és rémisztő példák sorát adja a növekvő magyar nacionalizmus politikai hatásainak.


A kulturális élet és média egyaránt kemény nyomásnak van kitéve. A Dramaten [4] megfelelője most politikai gondnokság alatt van. A „Tudósítók határok nélkül” évi összeállításában a sajtószabadság állapotáról a világban Magyarország 2013-ban 16 helyet süllyedve az 56, az abszolút alsók egyike az EU-n belül, idén pedig, folytatva a zuhanást, a 64.


Byström egy sor találkozó és beszélgetés segítségével ábrázolja, miként ássa alá a félelem a társadalmat, és miként használják az államot – erősen emlékeztetve Putyin Oroszországára – kampányeszközként és meghosszabbított döntéshozó, valamint végrehajtó karként egy iránytó párt javára.


Ezen ábrázolása annak, hogy miként rendezkedik be a politikailag fanatikus nacionalizmus, anticiganizmus, antiszemitizmus és fasiszta áramlatok a jelenben, miként válnak normává és miként intézményesülnek, riasztó módon érintkezik azzal a svéd választási kampánnyal, amelynek része a nácik utcai gyűlése [5] és egy rasszista, nacionalista szélsőséges párt, [6] a választási közvélemény-kutatások szerint 10 százalékos támogatottsággal.


Gabriel Byström magyar színekkel fest rémisztő jövőképét egy olyan európai unióról, amely alapvető humanista értékeket ad fel.





A ford. megj.:


1. A Sverigedemokraterna (SD) egyik korábbi vezető politikusa, Erik Almqvist Magyarországra költözéséről a Galamus is beszámolt. A lemondásához vezető út fontos állomása volt, hogy 2010-ben párttársával együtt vasrudakkal felszerelve akartak intézkedni, az esetet az Expressen leplezte le.


2. A Svéd Királyságnak négy alaptörvénye van, a megváltoztatásuk igen nehéz, a feltételek egyike, hogy egy cikluson belül nem módosíthatók: két egymást követő országgyűlésnek is jóvá kell hagyni a változtatást. A Galamusban lásd itt.


3. A 60 százalékos részvétel egy svéd számára megdöbbentő érdektelenséget mutat, még akkor is, ha az eltelt évtizedekben összességében a királyságban is csökkent a részvétel. Néhány adat: 1976: 91,76%, 1988: 85,96%, 2002: 80,11% (ez a mélypont), 2010: 84,6%. Az ez évi parlamenti választások most zajlanak.


4. A Dramaten, azaz a Kungliga Dramatiska Teatern Svédország Nemzeti Színháza, III. Gusztáv király alapította.


5. Nácik utcai gyűlésén feltehetően a Svenskarnas párt által szervezett választási megmozdulások értendők. A legnagyobbra augusztus 30-án délután került sor Stockholmban, ezen kb. 50 párttag és szimpatizáns gyűlésezett és vonult óriási rendőri biztosítás mellett, kb. 10 ezer ellentüntetőtől elválasztva.


6. Ezen a már említett Sverigedemokraterna (SD) értendő.