A magyar sajtószabadság a Deutschlandradio szerint




A Deutschlandradio német közszolgálati adó Magyarország – Hogyan fogják a sajtót pórázra az Orbán-törvények címmel közölte Srdjan Govedarica összeállítását. Magyarországon 2010 óta vitatott médiatörvény van érvényben. Milyen befolyással van ez az újságírók munkájára? A közvetlen beavatkozások ugyan kivételt alkotnak, de az állam befolyása növekszik – és egyes szerkesztőségekben öncenzúrához vezet.


Stumpf András* a Heti Válasz című magyar hetilapnál dolgozik, amelyről az a hír járja, hogy bizonyos mértékig közel áll a kormányhoz. Ő a vitatott magyar médiatörvényt, amely 2010-ben lépett életbe, és amelyet bel- és külföldön a cenzúra eszközeként bírálnak, „fogatlan tigrisnek” tekinti: „Nem, a törvénytől semmi sem változott. Egyszerűen nincs befolyással a napi munkánkra. Mindenki azt teheti, amit akar, ez mindig is így volt, és még mindig így van.”


Stumpf András szerint Magyarországon lényegében ugyanazok a szabályozások érvényesek a sajtóra, mint a többi európai országban is. Az NMHH médiahatóság, amelynek a törvény engedélyezi, hogy parlamenti ellenőrzés nélkül bocsásson ki rendeleteket és előírásokat, Stumpf szerint csak ritkán élt ezzel a lehetőséggel. És amikor megtette, akkor a kiadókkal, illetve a műsorszórók vezetőivel egyeztetve tette. Magyarországon is lehetséges az az ideális elképzelés, hogy az újságírók a hatalmasok körmére néznek – mondja Stumpf András. Ezt nagyon öntudatosan látja: „Ez egy baloldali megközelítés: a hatalmasok és mi. Vannak történetek, vannak érdekek és van az igazság. Úgy kell írnom, hogy az megfeleljen a valóságnak. Ez az. Ha a negyedik hatalmi ágról van szó, akkor én is hatalmas vagyok újságíróként.”



Finom nyomás a szerkesztőségekre


Az újságírók mint negyedik hatalmi ág Magyarországon? Dull Szabolcs a fejét csóválja, mert más tapasztalatokat szerzett. A közszolgálati rádió politikai riportereként a 31 éves férfi minden másnak érezte magát, csak nem hatalmasnak és szabadnak: „A kormánynak konkrét kívánságai voltak, hogyan fogalmazzunk meg egy-egy jelentést, nem volt szabad használnunk a ’reform’ szót, vagy a szomszédos országokban élő magyar kisebbségeket csak határon túliaknak volt szabad nevezni. És szóbeli utasítás volt arra, hogy egy hírösszefoglaló csak akkor mehet adásba, ha szerepel benne a kormány állásfoglalása is.”


Az Orbán-kormány 2010-ben minden közszolgálati médiumot az NMHH médiahatóság felügyelete alá helyezett. A műsor alakítsa azóta egy állami műsoralap dolga, minden hírműsor központi produkcióban készül. A szerkesztőségekben ez inkább kifinomult módon volt érezhető. Dull Szabolcs: „A nyomást nem érezni közvetlenül. Csak ritkán fordul elő, hogy egy politikus vagy egy miniszter, vagy egy gazdasági ember közvetlenül felhívja telefonon az újságírót. De vannak témák, amelyekkel az ember inkább nem foglalkozik”.



Kritikus cikkek a kormányról – kirúgták a főszerkesztőt


Ilyenek például a politikai elit afférjai. Így például egy politikai hírportál főszerkesztőjét június elején elbocsátották. Megfigyelők azt gyanítják, hogy a miniszterelnök egyik tanácsadójának szolgálati útjairól közölt cikkek váltak végzetessé számára. Az ilyen példák elrettentenek, iskolát csinálnak és öncenzúrához vezetnek – mondja Dull Szabolcs. A közszolgálati műsorszóróknál is ezért akasztotta szögre Dull Szabolcs a rádiós politikai riporteri munkáját, és egy ideig nem volt állása. Szeptemberben új munkahelyen kezd – egy online magazinnál: „Remélem, hogy ott függetlenként tudok dolgozni. Ha elfogadhatatlanná válik, akkor természetesen valami mást keresek majd. Az a probléma, hogy sok jó újságíró elment, és más szakmát választott. És ezért sajnos egyre több a tehetségtelen újságíró a szakmában.”


Hanis Patrícia egyike azoknak, akik az ellenkezőjét akarják bizonyítani. A 17 éves lány érettségi előtt áll, és a tanulás mellett szabadúszó riporterként dolgozik a fiatal magyar újságírók szövetségének. Az újságírás számára álmai foglalkozása: „Érdekes emberekkel ismerkedhetek meg, és előfordulhat, hogy szokatlan helyzetekben találom magamat, amelyeket meg kell oldanom. És mindig vannak új tapasztalatok, amelyekből profitálni tudok.”


Ám a sajtó magyarországi problémáit Hanis Patrícia is ismeri, és aggodalommal tekint a jövőbe: „Az újságírókra őrült nyomás nehezedik. Nagyon gyakran megtörténik, hogy a szerkesztőségek lerövidítenek egy cikket. Vagy visszaküldik a kéziratot, hogy az ember korrigáljon valamit. Az is bevett szokás, hogy nem engednek megjelenni egy ütős címet. A cenzúra miatt.”





* A szerk. megj.: Lásd írásunkat: Stumpf András vaksi örömei