Spiegel: Embertelen és megalázó a menekültekkel való magyar bánásmód




A Der Spiegel című német politikai hetilap a menekültek helyzetéről közölt sorozatot, benne az alábbi, Magyarországgal foglalkozó cikket.
[A szerk. megj.: Az MTI tudósítása szerint a magyar miniszterelnök a külképviselet-vezetők értekezletén, augusztus 25.én kérdésre arról is beszélt, hogy Magyarország „kőkemény", a bevándorlást legkevésbé sem támogató politikát képvisel, „mert nem tekinti értéknek egy homogén közösség megbontását”. Szerinte az európai bevándorláspolitika hipokrita, nincsenek erkölcsi alapjai, és semmilyen célszerűség nincs benne. Ennek a „kőkemény” és minden bizonnyal erkölcsös magyar bevándorláspolitikának a következményeiről szól a Der Spiegel cikke.]


Fida most egy görög segélyszervezet lakásában él Leszbosz szigetén. Svédországba akar költözni a fiaihoz, a hatóságoknál kérvényezte a családösszevonást. Görögországban nagyon kevés migráns kér menedéket, mert a körülmények ott még az elismert menekültek számára is nyomorúságosak. Sokan ezért illegálisan élnek Észak- és Közép-Európa országaiban.


1997-ben lépett életbe a Dublini megállapodás, amely rendezi a menedékjogi eljárások kérdésében az illetékességet: azóta minden menekült, aki eléri Európát, csak abban az országban folyamodhat menedékjogért, ahová először beteszi a lábát. A Dublin-megállapodás Németország számára hasznos, mert uniós tagállamok veszik körül. Ugyanakkor a külső határok mentén elterülő, túlterhelt államokat arra csábítja, hogy rosszul bánjanak a menekültekkel, és ők más menekülési útvonalat válasszanak.



Magyarország – Szerbia


Előbb borzongás támadja meg a testet – meséli Abu Naffa. Az ember keze-lába elzsibbad, az idegei vibrálnak, a feje szédül. „A tabletták megölik az értelmedet. Zombivá leszel” – mondja Naffa.


Naffát, egy palesztin menekültet fél éven át tartottak fogva egy menekültbörtönben Magyarország északi részén. Azt mondja, az őrök a fogvatartottaknak Rivotrilt adagoltak, olyan gyógyszert, amelyet epilepszia és szorongásos állapotok esetén alkalmaznak, és amely Németországban a kábítószertörvény hatálya alá esik. A pirulák már egészen rövid idő alatt függőséget okozhatnak. Naffa beszámolója szerint Magyarországon a biztonsági erők minden este celláról cellára mentek, és kényszerítették a migránsokat, hogy bevegyék a tablettát.


Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) már 2011-ben figyelmeztetett arra, hogy Magyarországon a menekülteket őrzők drogokkal nyugtatják le a migránsokat. Szabó Máté, a magyar parlament emberi jogi ombudsmanja bírálta, hogy a nyírbátori menekültbörtönben, ahol 922 fogvatartott van, egy év alatt sok ezer egyéb nyugtató tabletta mellett 7800 Rivotril pirulát osztottak szét.


Szabó figyelmeztetett, hogy az állapotok rosszabbak ott, mint egy szokványos börtönben. A menekültek rongyos matracokon alszanak szűk cellákban, vécék hiányában részben kénytelenek plasztik flakonokba vizelni. Azokat a migránsokat, akik orvost vagy egy hatóságot akarnak felkeresni, bilincsben és szíjon vezetik végig a településen.


Abu Naffa 22 éves, de úgy néz ki, mint egy aggastyán. A haját a füle körül kopaszra nyírták, a fogai barna csonkok. Kezével rózsaszínű hegeket simít meg a hasán. Azt mondja, a Rovotril-elvonáskor zsilettpengével vágta a bőrét. „Nem tudtam az anyag nélkül élni.”


Magyarországnak nincs működő menekültügyi rendszere. A néhány létező intézmény túlzsúfolt, számos menekültet ezért egykori katonai barakkokban vagy a migránsok számára börtönné átalakított közösségi épületekben helyeznek el. Áprilisban Magyarországon a menedékjogért folyamodó férfiak több mint 40 százaléka börtönben volt elhelyezve. A letartóztatások okai önkényesek és átláthatatlanok. A migránsokat rendszerint hónapokig fogva tartják, noha nem követtek el bűncselekményt. Az UNHCR a magyar börtönökben uralkodó állapotokat „embertelennek és megalázónak” minősítette.


Egy májusi szombaton több tucat tüntető gyűlt össze a magyar-román határ közelében lévő Debrecen menekültbörtöne előtt. Budapestről érkeztek buszon, hogy tiltakozzanak az ellen, ahogyan a kormányuk bánik a menekültekkel. Az oda vezető úton a szélsőjobboldali Jobbik párt hívei foglaltak el állásokat. Bomberdzsekit és csizmát viselnek. A rendőrök őrzik a területet.


Abu Naffát ezen a szombaton alig néhány órája helyzeték át a börtönből egy nyitott debreceni táborba. Csatlakozott a tiltakozó menethez. „Az európaiaknak tudniuk kell, hogy mit tesznek a menekültekkel Magyarországon” – mondja. Amikor a tüntetők elérik a börtönt, a bent lévő fogvatartottak az ablakokhoz rohannak. Afganisztánból érkezett férfiak, szíriai nők, gyerekek. Fehér törülközőkkel integetnek, és azt kiabálják: „Mentsetek meg bennünket”.


Naffa Gáza városából szárazföldi úton, Törökországon és a Balkánon át menekült Európába. Palesztinában az iskola elvégzése után nem látott jövő a maga előtt, arról álmodott, hogy Franciaországban vagy Németországban fog élni. A valóságban azonban magyar rendőrök elkapták, és sok más menekülttel együtt az ország észak-keleti részén börtönbe zárták.


Arra panaszkodik, hogy a biztonsági erők rendszeresen bántalmazták. Sok fogolytársa Rivotril-függő lett, néhányan megpróbálták megölni magukat.


A nemzetközi bírálat nyomán Magyarország 2013 januárjában megszüntette a menekültek legdurvább üldözését. Amikor azonban ennek nyomán jóval több menedékkérő érkezett az országba, Orbán Viktor kormánya fél évvel később újabb őrizeti rezsimet vezetett be. A menekültbörtönök mindenekelőtt az elriasztást szolgálták – mondja Iván Júlia, a Helsinki Bizottság nevű magyar jogvédő szervezet munkatársa. Célja, hogy arra indítsa a menekülteket, hogy elkerüljék Magyarországot vagy továbbmenjenek Nyugat- és Észak-Európába.


Aki nem hagyja el Magyarországot önként, azt gyakran észak-keletre, vagy délre toloncolják ki – Ukrajnába vagy Szerbiába.


Suboticán, Szerbia magyar határ közelében elterülő, ötödik legnagyobb városában a migránsok egy szemétlerakó mellett építettek tábort. Itt átmenetileg több száz, többnyire afgán és szíriai menekült vegetál plasztik lepedőkből és pozdorjalemezekből összeeszkábált hajlékokban. A menekültek hulladékokból táplálkoznak, egy pocsolyában mosakodnak. Arra várnak, hogy a rokonaik pénzt küldjenek a továbbutazáshoz. Abu Naffa átmenetileg a suboticai táborban lakott azt követően, hogy a magyar rendőrök kitoloncolták.


Varga Tibor lelkész minden héten elmegy a menekültekhez, takarókat, kenyeret, aszpirint oszt. A lelkész azon kevesek egyike a településen, aki foglalkozik a menekültekkel. Varga egy korábbi téglagyár területén parkol az autójával, magas füvön gyalogol át, a földön látható nyomokat követi. A tábor ezen a délelőttön elárvult. A földön ruhadarabok, telefonkártyák, főzőedények. A szerb rendőrség néhány nappal korábban razziát hajtott végre a területen, és őrizetbe vett minden migránsokat, akik nem tudtak idejében menekülni.


Az EU Belgrádot, akárcsak a többi határos államot arra unszolja, hogy a menekülteket eleve ne engedjék a határaik közelébe. Szerbiának meg kellene akadályozni, hogy a menekültek Magyarországra jussanak. A magyar-szerb határvidéken Frontex-rendőrök járőröznek. A szerbiai kormány 2008-ben vezetett be menekültügyi rendszert. Azóta azonban mindössze három embernek adták meg a menekült státust. „Egyetlen menekült sem élhet hosszú távon tisztességesen Szerbiában” – mondja Varga lelkész.


A legtöbb migráns néhány hét elteltével tovább menekül észak felé. Abu Naffa második nekifutásra észrevétlenül eljutott Ausztriáig. Ott elcsípték a rendőrök, és kényszerítették, hogy térjen vissza Magyarországra.


Most kissé elveszetten ül a menekültek konténereihez vezető bejáratnál. Azt mondja, a nyitott tábor, ahová áthelyezték, alig különbözik a börtöntől. Itt is összezsúfolva élnek a menekültek, itt is őrök ellenőrzik a cellákat. Naffa most harmadszor is meg akar próbálni eljutni Németországba. „A rendőrök őrizetbe vehetnek, megverhetnek. Nem adom fel.”


Tavaly az UNHCR adatai szerint világszerte jóval több mint 50 millió ember volt menekülőben – olyan sok, mint a második világháború óta még soha. Tíz menekült közül kilencet fejlődő országok fogadnak be. A négymillió lakosú Libanonban jelenleg egymillió szíriai él. Az EU-ban az elmúlt három évben mindössze 81 015 szíriai folyamodott menedékjogért. Volker Türk, az UNHCR nemzetközi védelemmel foglalkozó igazgatója azt mondja: az európai bevándorlás elenyészően csekély olyan országokhoz képest, mint Libanon.


Cecilia Malmström, az EU belügyi biztosa felszólította az unió állam- és kormányfőit, hogy teremtsenek több legális lehetőséget a menekültek számára. Mindeddig a szegény országokból származó emberek számára szinte lehetetlen munkavízumot kapni az Európai Unióba. Majdnem ugyanennyire lehetetlen bekerülni egy áttelepítési programba (Resettlement), amelynek keretében az akut válságövezetekből – mint Szíria és Dél-Szudán – bürokratikus menedékjogi eljárás nélkül biztonságos országokba közvetítik ki a menekülteket. Az UNHCR jelenleg 94 ezer menekültnek keres áttelepítési helyet. Az Egyesült Államok legutóbb több mint 50 ezer ilyen áttelepülőt fogadott be, az EU több mint ötezret, Németország 300 embert. Malmström biztos szerint „szégyen”, hogy az európaiak csak ilyen kevés menekültet fogadnak be. „Meggyőződésem, hogy az EU tagállamainak sokkal többet kell tenni azért, hogy segítsen az embereken, akik az éhezés, nyomor és erőszak elől menekülnek a hazájukból” – mondta.


Az Európai Unió mindeddig a határait védte. Ideje, hogy elkezdje az embereket védeni.